Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-28 / 48. szám

részbe indult, nagy dolgokat művelt. Miért? Mert volt szivének hite. Hasonlóképen indult el Kálvin is s nagy dolgokat művelt. Miért ? Mert volt meggyőződése, voltlelki oszlopa. Michelet szerint Kálvin a vértanúság legtökéletesebb alakja. Megvan benne a vértanúk rettenthetetlen bátorsága a szenvedések elfogadására, lelki ereje azok viselésére, nemcsak életének egy-egy felmagasztosult perczében, hanem egész életének öntudatos elhatározása szerint. Kételkedhetünk-e abban, hogy a félénk természetű, beteges ember valami magasabb erőre támaszkodik, midőn pl. így szól: „Mindabban, a mit az Isten parancsol, mindabban, a mit az Isten tilt, meg nem tántoríthat engem ennek az egész világnak a megütődése sem" ? Ne kételkedjünk ! Lelkiegyensúlyát semmi vihar sem rázta meg, még pedig azért, mert erős volt az oszlopa. s eme lelki oszlop oltalma alatt izmosodott meg munkaereje, a mellyel egyházát a szentek közösségévé igyekszik tenni, a hol egyedül Krisztus uralkodjék. Ennek a lelki oszlopnak árnyékában táplálkozott az a nyugalmat nem ismerő munkaszeretet, a mellyel életerejének roncsait sem kíméli. De kérdezzük meg őt magát, miben áll az ő ereje ? Kétféle nyilatkozat áll egymás mellett. Halálos ágyán így szól: „A mit én tettem, mindaz mitsem ér. Tudom, ellenségeim föl fogják ellenem szavaimat használni; de én ismétlem : a mit tettem, semmi. Nyomorúságos teremtés vagyok!" E nyilatkozatot sokféle változatban hangoztatja azelőtt is: Önmagában semmi, „Csak arra méltó, hogy a föld férgei közé számíttassék". Egészen más, mikor arról van szó, mi ő ama bizonyos ingyen való kegyelemből, a melynek erőssége az ő gyöngeségében dicsőül meg. Egy helyen egyenesen Dávid királyhoz hasonlítja magát, mert — így szól — „valamint ő a nyáj mellől az ország legnagyobb méltóságára hivatott meg, úgy engem is a nyomorúságból, a homályból vont elő az Úr s az evangélium hírnökének, hirdetőjének tiszteletreméltó hivatalát ruházta reám". Kissé hosszan maradtam Kálvin mellett, de végre is még az ő esztendejében vagyunk. Azután meg nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a reformátor mennyire erős, független lelki oszlopának oltalma alatt! Ereje van az engedelmességre. íme ott áll egy életen át, mint maga a megtestesült engedelmesség és szól: „Meggondolva, hogy a magam ura nem vagyok, cor menni tanquam mactatum ofí'ero, szivemet áldozatul hozom". Nem frázis, hanem kézzel fogható tény, hogy az egyházakra és az egyháziakra a közönségesnél nagyobb feladat vár: a szellem fegyvereivel kell megvédelmezniük a milliókat a hitetlenség s az annak nyomában járó hanyatlás ellen. A montaubani tudósnak érintett kérdése ide vonatkozik. Tanulmányozta viszonyainkat; de erre a kérdésre: van-e elegendő erőnk feladataink megoldására — határozott választ formálni nem tud. „Az élet sokat igér — keveset ad 1" Ilyen előzmények után hangzott el a beszéd amaz előkelő helyről, sürgetve a tekintély oszlopainak a lélek belső oszlopaival való pótlását. Kálvin életének példájával tanít nemcsak arra, hogyan emelheti fel az ember lelkében amaz erősséget, hanem megmutatja, hogy a kemény, a szilárd meggyőződésű emberek a küzdelemre, az építésre alkalmas emberek. Föl fognak-e épülni a szóbanlevő oszlopok? Reméljük, igen, sőt — ha nem csalódunk — itt-ott már meg is indult az építés munkája. Építsük ki a lélek belső oszlopait. S akkor a genfi reformátor magyar fiai között nem fognak teljesedésbe menni a költő baljóslatú szavai: „Más faj állott a kihunyt helyére : Gyönge fővel, romlott, szívtelen; A dicső nép, mely tanult izzadni S izzadás közt hősi bért aratni: Névben él csak, többé nincs jelen". Dr. Pruzsinszky Pál. TÁRCZA. Dr. Dods Márk. 1834—1909. Ez év április 26-án a Skót Egyesült Szabad Egyháznak egyik kimagasló, az egész theologiai világ előtt ismert tudósa, dr. Dods Márk edinburghi theol. professzor, hunyta örök álomra szemeit. Neve előttünk, magyarok előtt sem ismeretlen. A kik 1889 óta az edinburghi New College-nek hallgatói voltak, bizonyára emlékeznek izmos alakjára, tipikus skót arczára, szelidnézésű szemeire, mindenek fölött pedig történeti igazságokra alapozott, gondolat-ébresztő bibliamagyarázataira. A kik életében nem hallgatták, azokhoz is beszélnek gondolatai egyik kétkötetes munkájában (Szt. János ev. magyarázata) mely nyelvünkre is át van ültetve. Nem lesz tehát érdektelen, ha e nagy embernek küzdelmekben gazdag, tanulságos pályafutásával s széleskörű, építő munkálkodásával közelebbről is megismerkedünk. Ha pedig azt is megemlítjük, hogy ezt a világhírű tudóst honfitársai több ízben eretnekséggel vádolták: akkor meg épen alkalomszerűvé válik élettörténetének ismertetése. Dods nagy volt mint tudós, mint író; de talán még nagyobb mint ember. Az a türelem, megnyugvás, a mivel a legnehezebb megpróbáltatásokat viselte ; az a rendíthetlen hit, bizonyos reménység, a mivel az igazság diadalát várta; az a személyválogatást nem ismerő szeretet, mellyel embertársaihoz, kicsinyhez úgy, mint nagyhoz, viseltetett: ezek a krisztusi erények már életében csaknem a szentek közé avatták, — mint egyik barátja róla tartott emlókbeszédében mondotta. Vannak tudósok, kik halhatatlan eszmékkel, hálát érdemlő alkotásokkal gazdagítják az emberiséget; de életük végzett munkájuknak szembeszökő czáfolata. Dods nem tartozott ezek közé. Az ő életének folyása