Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-28 / 48. szám

irányította tudását; viszont, hirdetett tudománya tüköré volt életének. A fölismert igazságot nemcsak őszintén és bátran kimondta, hanem át is érezte, át is élte. Az ilyen lelkületű ember pályája pedig rendszerint félreis­merések, mellőzések, csalódások, bukások gátjain át vezet győzelemhez, — de győzelemhez vezet. Dr. Dods "Márk 1834-ben, Northumberland Bedford nevű városában született, hol atyja 1811-től 1838-ban bekövetkezett haláláig lelkész volt. Az özvegyen maradt, édes anya 4 éves gyermekével Edinburghba költözött. Dods itt kezdi s itt is fejezi be iskoláit. Középiskoláinak végeztével az egyetemre iratkozik s 1854-ben megsze­rezi a „Master of Arts" akadémiai rangot, melynek bir­tokában, mint hivatalnok, a National-Bankban nyer alkal­mazást. Azonban csakhamar belátja, hogy ez a pálya nem felel meg hajlamainak. Két év múlva újra beiratkozik az egyetemre, majd a New College növendéke lesz, hon­nan 4 év múlva kitűnő eredménynyel indul el a lelkész­kcdés tövises útjára. Az övé csakugyan tövises. Meg­kezdődik már káplán korában. A kitűnő bizonyítványokkal rendelkező, nagyszor­galmű ifjú hét esztendeig nem kap rendes lelkészi állást. E hét év alatt 23 helyre pályázik s ugyanannyi helyen bukik el. Lehet-e fiatal káplán emberre nézve megszé­gyenítőbb, kétségbeejtőbb állapotot elképzelni ? ! Más ember az ő helyzetében leveti palástját s új foglalkozást keres. Dods pedig, hivatottsága érzetében, még nagyobb buzgalommal fog a tunulásnak; meggyőződése az, hogy a ki komolyan készíti elő magát pályájára, annak bizo­nyosan helye is lesz az egyházban. És Ő komolyan készült. Kápláni éveit Edinburghban és környékén töltötte, így közelében maradt a tudomány forrásainak, a nagy könyvtáraknak s szabad idejét itt és íróasztala mellett töltötte. Kedves tárgya a görög­nyelv és irodalom, valamint a Szentírás volt. De nemcsak tanult, hanem korán megkezdte a könyvírást is. Egymás után jelentek meg szebbnél szebb művei. Tanulmány szt. Ágostonról, — Krisztus élete, — Fordítások Lange-ból, — Buzgóság könyve, — A hét gyülekezethez írt levelek, — Az imádság, mely imád­kozni tanít. Hogy ezek a munkák nem kezdő ember kísérletezései, a ki csak feltűnési vágyból nyomatja ki elméje zsenge termékeit: mutatja a közönség érdeklő­dése. Ez utóbbi munkája pl. tíz kiadást ért. A névte­len káplánnak előbb van olvasó közönsége, mint hall­gatósága, Szinte megmagyarázhatlan, hogy ily nagy képes­ségű ifjút miért nem siettek a gyülekezetek megválasz­tani. Külseje nem lehetett ok, mert Dods szép, magas papi alak volt s arcza magán viselte a skót faji jelleg minden rokonszenves vonását; hanem előadása száraz, egyhangú volt és hiányzott belőle — dr. Spurgeon sze­rint — a skót nép előtt annyira nélkülözhetlen kenet­teljesség ; azután beszédeit eleitől végig úgy olvasta. Ha idevesszük még határozott önálló egyéniségét, mely a Ilit némely kérdéseiben a közvéleménytől eltérő fel­fogását nem palástolta: akkor körülbelül megtaláltuk mellőztetésének okait,. 1864-ben megüresedett Glasgowban a Renfield Free Church nevű parókhia; ide végre megválasztották lel­késznek. Az új fordulat a mennyi örömet, ugyanannyi keserűséget hozott. A gyülekezet egy része u. i. nem nyugodott bele a választásba s megfölebbezte, azzal az indokolással, hogy Dods a szombat-kérdés — the ques­tion of the Sabbath — felől tévtanokat hirdet. S mikor ellenfeleinek akarata nem teljesülhetett, közülök többen kiléptek az egyház kebeléből. így kezdődött gyakorlati lelkészkedése. Azonban szelíd bánásmódjával, türelmes modorával, bölcs beszédével rövid idő alatt megnyeri gyülekezete nagy többségének rokonszenvét. Különös vonzalommal foglalkozik a kis gyermekekkel és ifjakkal; számukra külön isteni tiszteleteket tart. Komoly munkálkodása mellett nemcsak arra talált időt, hogy az ifjúság szóra­kozásaiban gyönyörködjék, hanem abban — mint kiváló sportkedvelő — részt is vesz. Glasgowban — előadásának külső fogyatkozásai mellett is — híres egyházi szónokká lesz. Nem egyszer messze földről jönnek idegenek, hogy gondosan kidol­gozott, eszmékben gazdag fölolvasásait hallgassák. Glas­gow büszke és féltékeny papjára. 1869-ben Edinburghba hívják a Free St. George's templomba, dr. Candlish mellé másod-lelkésznek ; de hívei marasztására a meghívást nem fogadja el. Hat évvel később a glasgowi College kínálja meg tanári székkel, — hiába. Hívei szeretetét többre becsüli terjedő hírnévnél, emelkedő jövedelemnél. Csakhogy a boldogság nem soká tartott. Csakhamar olyan esemény történt, mely alapjában megzavarta Dods békés nyugalmát. 1877-ben nagyszabású beszédet mondott gyülekezetében, melyet „Inspiration and Revelation'' — Ihletés és kijelentés — czímen ki is adott. E beszédben elismeri, sőt meggyőző érvekkel bizonyítja, hogy a Szent­írás ihletett könyv, melyet Isten hitünk és életünk szabá­lyozójául adott; de tagadja, hogy az egyes szókat és kifejezéseket — verbal inspiration — ugyanazon tekin­tély és csalatkozhatlanság illeti, a mi magát a kinyilat­koztatás anyagát. A beszéd nagy feltűnést keltett; külö­nösen izgalomba hozta elveinek lappangó ellenségeit. Vádat emeltek ellene először a presbyteriumban, hogy eretnek tanokat hirdet; követelték, hogy vonja vissza állításait, vagy mondjon le. A presbyterium behatóan foglalkozott a kérdéssel s békés útra akarta terelni az ügyet, de nem sikerült. Dods a kimondott igazsághoz ragaszkodott, ellenségei pedig nem engedtek. így a dolog a nagygyűlés (General Assembly) elé került, hol Dods gyönyörű beszéddel igazolta álláspontját s tisztázta magát. ítéletre nem is került sor. De az eset hullámai hosszú ideig kavargásban tartották Dods felől a véleményeket, a mi a zavartalan munkálkodást meg­lehetősen gátolta. A gyülekezet többsége ugyan feled­tetni igyekezett a sérelmeket s negyedszázados papságát fényes jubileum keretében ünnepelte; 1,000 font sterling

Next

/
Oldalképek
Tartalom