Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-21 / 47. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Egymás terhét kordozzátok ! Dr. K. I. — Vezérczikk : Egy „Esti levél". Nagy Ferencz. — Táreza : Protestáns hit és felvilágosodás. Tisza István. — Egy-két alak Kálvin leveleiből. Dr. Pruzsinszky Pál. — Belföld : Az erdélyi ref. egyházkerület közgyűlése és egyházi értekezlete. — Külföld: Külföldi hangok rólunk. Dr. T. I. — — Régiség : Régi históriák a csepelszigeti egyházak életéből. Pataky Dezső. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Egymás terhét hordozzátok! „Egymásnak terhét hordozzátok, és úgy töltsétek bé a Krisztus törvényét." (Gal. 6.g

) A szocziális irány hívei folyton támadják az egyházat. Azt mondják, hogy az egyház mindig e#ak""azniralomért küzdött s elfeledkezett az éhezőkről, a nyomorban sínylődőkről. Tagadhatatlanul, voltak és vannak mulasztások ezen a téren. De a mulasztás ódiuma csak egyes látható egyházakra hárulhat, nem pedig magára a keresztyénségre. Mélységes igazság rejlik annak a kiváló franczia írónak a szavaiban, a ki azt mondotta: „Ha a keresztyénség magasztos tanait helyesen értelmezték és mindig alkalmazták volna, úgy az tökéletes politikai és társadalmi életet teremtett volna s ma már alig lehetne szó társadalmi kérdésről!" S bármit halljunk is a tudomány czégére alatt, sohse feledjük az egyedül igaz szocziális elvet, a nagy apostol tanítását: „Egymás terhét hordozzátok!" De ne feledjük, nemcsak a testi, hanem a lelki terhét is. Az utóbbi sokkalta nagyobb szokott lenni az elsőnél. Hányan roskadnak össze, hányan hullnak porba alatta, hányan futnak előle a halál karjaiba! Nemcsak az élet, a megélhetés gondjai terhek. Sokszor egy könnycsepp, egy fájó gondolat, egy sötét emlék, egy gyászeset, egy bűn gyötrő tudata sokkal nagyobb teher, mint az, a mit szegényebb testvéreink verejtékezve, görnyedezve hordoznak ! Hordozzuk tehát az éhezők, szomjúhozók, hajléktalanok terhét. De ne feledkezzünk meg a lelki harczokkal tusakodók, a bűnösök, a szomorkodó k, a könnyezők, a gyászolók terhének hordozásáról sem! Minden nagy lélek a mások terhének hordozásában lett naggyá. Nem az a nagy lélek, kinek terhét milliók hordozták, hanem a ki milliókét hordozta! Nagy lelkek a költők, írók, zeneköltők, festők, szobrászok, kik milliók lelkének terhét öntik versbe, vetik papirra, varázsolják mélabús akkordokba, vetítik vászonra, vésik márványba. Az alkotásaikat olvasók, éneklők, látók úgy érzik, hogy „minden könnyűvel, jajjal könnyebbül sorsuk egy bajjal." Nagy lélek volt Pál, ki ezer és ezer sötétségben járó léleknek és egész sereg Onésimusnak a terhét hordozta. De legnagyobb volt Krisztus, ki milliók és milliók terhét hordozta és szenvedte el a szégyen fáján. Kövessük az 0 példáját: hordozzuk mások terhét, s így töltsük bé az 0 parancsát. Erre egyházi életünkben is égető szükség van. Szegény gyülekezeteink roskadoznak a terhek alatt, vagy — állami mankókra támaszkodnak. Már oly kevés jár a maga Jábán. Gyülekezeteink körében egyre nő a „bénák" sokasága. Ezzel együtt fogy az erőnk. Kezeink, lábaink összezsugorodnak. Külföldi testvéreink már megfogadták a nagy apostol intelmét. A gazdagabb, a nagyobb gyülekezetek hordozzák a gyöngébbek terhét is. Magyar Sión őrállói! Mi hozzánk mikor jut el az apostoli buzdítás ? Az elmúlt hetekben olyan hangokat hallottunk, mintha már közöttünk járna. Vajha már nemcsak közöttünk járna, hanem a szívek mélyébe is hatolna s olyanná válnék bennünk mint a „csontjainkba rekesztetett égő tűz!" Vajha gyülekezeteink megértenék, hogy egyházunk csak akkor