Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-31 / 5. szám

21. Nem tudta-e, hogy tana veszélyes, a mennyiben kedvez a zsidóknak és törököknek, a mikor azokat mentegeti; vájjon nem tanulmányozta-e a Koránt, hogy bűntől mentessé tegye s tagadja a tant és vallást, melyet a keresztyén egyházak vallanak, más világi könyvekkel együtt, a melyektől, szent Pál tanítása szerint^ vallási dolgokban tartózkodnunk kell. 22. A Korán nem olyan rossz könyv-e, mely tele van káromlásokkal ?1 23. Nem tudja-e, hogy Sabellius, Manicheus, Nestorius és más, a keresztyén egyház által kárhoztatott eretnekek, többet vallottak ugyanazokból a tételekből, melyek könyvében foglaltatnak? 24. Nem olvasta-e Irenaeus, Epiphanius és más régi tudósok könyveit, kik elbeszélték amaz eretnekek eretnekségeit és hamis tanait? 25. Kikkel közölte tanítását, a mikor először nyomatta ki könyvét Bázelben ós legutóbb is, mielőtt Vienneben kinyomatta? 26. Nem tudja-e, hogy nem szabad oly könnyen hinnünk saját ítéletünkben ilyen különös és veszélyes következményű dolgokban, a melyeket az igaz tanítók és a református egyházak is elvetettek ? 27. Ismer-e valakit, a ki ragaszkodik tanához ? 28. Mi indította arra, hogy ebbe a (városba) jöjjön, és vájjon nem tökélte-e el, hogy tanát itt elhintse és megzavarja ezt az egyházat? 29. Kivel közölte és ismer-e valakit ebben a városban ? 30. Beszélt-e Gueroux Vilmossal, mióta idejött ós tudta-e Gueroux, hogy ide kellett jönnie? Francziából fordította: Dr. Kováts István. BELFÖLD. Falusi levél. Tisztelt Szerkesztő Úr 1 A mikor tollat veszek kezembe, hogy papírra vessem azt, a mit meg akarok írni, Sámson jut eszembe, ki „egy néhány nappal aztán visszatért, hogy feleségét hazavigye, lekerült, hogy megnézze az oroszlánnak holttestét : hát íme egy raj méh volt az oroszlánnak tetemében és méz; és kiszedte azt markaiba és a mint ment-mendegélt, eszegetett belőle és mikor hazaért atyjához és anyjához, adott abból nekik is, ós azok is ettek; de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlánból vette ki a mézet". Hanem találós mesében a lakodalmasok ki, mikor azt mondja: „Servet élete sokkal feslettebb volt, semhogy azt lehetne gyanítani, mintha tévedés ösztökélte volna az egyház megzavarására". Defensio 58. 1. 1 Ismeretesek azok a vagy nehézségek, melyek Oporinust a Korán kinyomatása végett Bázelbe vezették. V. ö. Streuber: Neue Beitr. zur Basler Buchdruckergesch. (Beitr. zur vaterl. Gesch. von der hist. Gesellsch. ül. k. 811.); Kirchhofer Osw. Myconius 3511. előtt ekként tárta fel: ,.Az evőből« étek jött ki s az erősből édes jött ki". (Bir. XIV.) Bármiként magyarázzák is az írásmagyarázó^ e sámsoni mesét, de néha felszínre hozza az élet, és igazat ad, a prédikátor bölcsnek: „A mi most történik, régen meg van és a mi következik, immár meg volt, és az Isten visszahozza, a mi elmúlt". (III: 15.) A miről írni akarok, tisztelt Szerkesztő Uram, szintén oroszlánról, méhecskékről, mézről, erőről, és az erősből kijövő mézről van szó. Sajnálnám, ha nem tudna róla a világ, közelebbről a „lakodalmas sereg", kikkel vagyon a „ Vőlegény" és együtt örvendeznek vele. Van itt a Balaton-parton egy közkedveltségnek örvendő fürdőhely. Felekezeti tekintetekben hatalmas róm. kath. egyházzal képviselve; mellette tekintélyes zsidóság, s egy piczinyke csapata (130—150 lélek) a kálvinistaságnak is. Olyan szám, hogy ily népességű sereg — ha kálvinista — nem igen tudja szó nélkül állani, hogy valami módon jelét ne adja egyházias érzésének. Ez a kicsiny sereg már, régen sóhajtozott, "hogy ha „nekikí-csak egy harangjuk lennne !" A harang, tudja Isten, de úgy találom, kedvesebb muzsika a kálvinista fülnek, mint bármely más felekezetűnek. Ha harang szol, mintha már az is prédikálna, csakhogy jobban felvidítja szívünket, mint bárki másét! Harang kellett volna a mi kálvinistáinknak is. Hogyan ? Miből ? Ha halottjuk volt, egy tag szenvedését érezte az egész test, mert fájt mindenkinek, hogy még csak ki se harangozzák! A nagy róm. kath. egyház lelkésze a kis harangját se engedte megkondíttatni, mert hát „eretnek"' halottat a „szentelt" harang szavával kikísérni nem szabad! Szomorú, de így gondolkoznak a „lakodalmas sereg" vezetői! Jó multkorában meghalt egy polgár, a ki általános tisztelet tárgya volt, daczára kálvinista voltának, és harang nem szólott, mely elsiratta volna 1 Ez a tény a restelkedés pírját futtatta még a róm. kath. hívek arczába is. Kérték a plébánost: húzatná meg a harangokat 1 Hiába volt minden kérés; csak énekszó és óváczió kisérte utolsó útjára halottjukat. E sajnálatos tényt a reformátusok a római katholikusoknak szemére is vetették, a miben több volt a fájdalom, mint az ellenséges indulat. S mi történt? Az erősből édes jött ki! A római katholikusok Összefogtak a kálvinistákkal e szégyenteljes tény jóvátételére, s elhatározták, hogy segítenek egy harangot venni. Annak hely is kell. A község a piacztéren ad helyet! Az eszme terjedt, és lassan-lassan úgy fellobogott a lelkesedés lángja, hogy a haranglábból és harangból imaház, majd templomépítés óhaja lett! Az s—i méhecskék anyája, a k—i egyház, ennek lelkésze tehát összegyűjtötte őket, hogy tanácskozzanak. A tanácskozáson megjelentek az erősnek tagjai is, sőt izraeliták is (sajnálom, hogy neveket még nem írhatok), s nem eredménytelenül. A lelkesedés, a lelkész buzdítása folytán, templom építését mondta ki kivánatosnak.