Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-07 / 45. szám

Mennyit használnának az illyen Jegyző Könyvek, nem csak magoknak az ezekkel bíró Ekklesiáknak, mind Javaiknak (Funduskáiknak) kézen való megtartásokra, mind az Igazgatásra nézve; — mennyit a régi Háznépeknek, Famíliáknak polgári dolgaira nézve, — nem csak, hanem mennyit az egész Közönség, Communitas Privilégiumira, azoknak oltalmára, az eleitől fogva való Usnsoknak megtartására, a' szomszéd Helységekkel történhető Pereiknek hasznos eligazítására, sőt az egész Reformált Magyar Közönség' Status' Ekklesiai Históriájának bizonyosabban való megírására és egyebekre nézve, nem lehet kimondani. Nem merem, nem is illene e' tekintetben restséggel vagy gondatlansággal vádolni azokat a1

boldog emlékezetű, bölcs és buzgó Reformátorokat és az azokat követő L. Tanítókat, a' kik az Evangyeliomi tiszta Tudománynak terjesztése és az emberi nemzet világositása 's boldogítása mellett való fáradhatatlan szorgalmatosságoknak, nem csak, hanem inegrettenthetetlen buzgóságoknak is olly nyilván való tanúbizonyságait adták és hagyták, hogy azokat ő tőlük megtagadni nagy háládatlanság nélkül lehetetlen. Másutt kell hát ennek a' káros fogyatkozásnak okait keresni, tudniillik azokban a1

Külső és Belső viszontagságokban, melyekben mind az egész Ország, mind a' megtisztult Vallás a' Reformatio kezdetitől fogva forgattanak. Esett tudniillik a' Magyar Országi Reformatio ama szerencsétlen II-dik Lajos Magyar Király idejében, a1 ki 1516-dik esztendőben űlt a' Királyi Székbe, és uralkodásának tizedik esztendejében, 1526-ban ama híres Mohátsi ütközetben elesett. De hogy már a' Mohátsi veszedelem előtt, nem tsak bé jött a' Luther tudománya szerént való Reformátio Magyar Országban ; hanem fenn álló Reformálo Ekklésiáink is voltanak: megczáfolhatatlaii bizonysága annak azon Énekes Könyvünk, mellyel a Közönséges Isteni tiszteletben mind e' mái napig élünk, mellyben ollyan énekeink vágynák, méllyek a Mohátsi veszedelemkor készíttettek, egyedül arra illenek és a1

Gyülekezetekben énekeltetnek., Illyenek nevezetesen a' 272-dik, 274-dik 275-dik Énekek. Ugyanis A' 272-dik, dítséret 15 verse így vagyon: Eltávozott már mi tőlünk a' mi örömünk, Mert korona nélkül vagyon most a' mi Fejünk, — az az Koronás Fő, vagy Király nélkül vagyunk. A 274-dik Ének 5-dik Verse pedig így vagyon: El vevécl tőlünk Országunkat, Királyunkat, Földhöz veréd a' mi Koronánkat Szined elöl elvetéd mi áldozatunkat, Közzülünk levágatál sok gazdag Fő Urakat, Vitézlő erőss Férjtijakat, Kiknek kövér testekkel hizlaltál vadakat. A 275-dik Ének 17-dik Verse így vagyon: lm melly nagy kárt tőnek Keresztyénségben mind a' Magyar Népnek Soha nem volt igy ég alatt dolga valamelly Nemzetnek Mely nagy szertelen veszedelme lön a' Magyar Nemzetnek. Mind ezek a' Mohátsi Veszedelemre mutatnak, akkor énekeltettek a' reformált Gyülekezetekben, Voltak hát már akkor fennálló Ekklésiáink, és így a' Reformatio már a' Mohátsi veszedelem előtt elkezdődött Magyar Országban, (Folyt, köv.) IRODALOM. A „Magyar Lap" czímű s a liberális s ezek közt a protestáns érdekeket szolgáló krajczáros politikai napilap, a mint értesülünk, folyó hó 10-én fog megjelenni s minden prot. egyházhoz megküldetni. A kiadók íme meghozzák áldozatukat s megindítják a lapot, a mit közvéleményünk már oly régóta sürget. Szeretjük hinni, hogy protestáns véreink, különösen pedig annak lelki vezetői, lelkesen fel fogják karolni a lapot s nem engedik meg, hogy annak megindítása csak eredménytelen próbálkozásnak bizonyuljon. EGYHÁZ. Lelkészbeiktatás. Bokor Márton, a magyarvalkói ref. gyülekezet lelkipásztora okt. hó 24-dikén foglalta el hivatalát, a melybe Antal Géza kispetrii lelkész iktatta be. Lelkészi jubileum. Zoltáni Elek, a léczfalvai ref. gyülekezet lélkipásztora s a kézdi egyházmegyének több ízben volt esperese, okt. 24-dikén ülte meg 50 éves lelkipásztorkodása jubileumát. A jubiláris istentiszteleten maga az ünnepelt mondott hálaadó imádságot. Az ünnepi beszédet Bodor Géza esperes, a záró imádságot Szabó Jenő kézdi vásárhelyi lelkész tartotta. Újabb szerzetesinvázió. A mint hírlik, a Francziaországból kiűzött s a híres sartrőz likőrt gyártó karthauzi barátok hazánkba készülnek letelepedni, s itt folytatják a papi köntöshöz épen nem méltó mesterségüket. A hír szerint a legjobb reménységre jogosító tárgyalások folynak a rend ós a kormány között; sőt állítólag a pénzügyminiszter hajlandó nekik helyet adni, rendelkezésükre bocsátván az Ó-Buda melletti régi trinitárius kolostor épületét. Politikai napilapjaink részint humorosan foglalkoznak ezzel a dologgal, részint pedig csupán a kincstári hasznot mérlegelvén, mert hiszen a nagy likőrgyár több millióra rúgó regale jövedelmet hozna; — mi azonban, a kik a pálinkagyártást papi feladatnak épen nem tekintjük, s a kik a pápás reakczió erősödését látjuk mindenféle újabb szerzetrend és kongregáczió betelepedésében, egyáltalában nem tudunk örvendeni ennek az újabb szerzetesinváziónak és szívesen elengednénk azt a nemzeti hasznot és dicsőséget, a melyet a híres sartrői likőrnek hazánkban való gyártása hozni fog. Kórházfelavatás. A tordai vármegyei kórházat okt. 24-dikén avatták fel. Hogy róla megemlékezünk, annak oka az, hogy a felavatás nálunk szokatlan, t. i. református szertartás szerint ment végbe s a felavató dr. Kenessey Béla erdélyi püspök volt. Megyei, állami ilyen intézmények felavatása rendesen csak róm. kath. rítus szerint szokott végbe menni, mintha a róm. kath. vallás államvallás lenne még ma is. Elismerés illeti tehát Torda-Aranyos megye elöljáróit s azoknak élén gr. Bethlen Bálint főispánt, a kik az általános gyakorlattal szakítva, református szertartással avatták fel a megyei kórházat. Mint másik érdekes dolgot jegyezzük fel ezzel kapcso-