Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-11-07 / 45. szám

legelőkelőbb folyóiratából közöljük a magyarokra vonatkozó részt. A dr. A. W. Bronsveld szerkesztésében megjelenő „Stemmen voor Waarheid en Vrede" cz. folyóirat szeptemberi és októberi száma hosszabb czikkét közölt a genfi ünnepélyek lefolyásáról. A czikkét dr. J. J. P. Valeton utrechti egyetemi tanár írta, a ki a tudósítás megírása alkalmával módot talált arra, hogy a magyarok iránt való régi rokonszenvének is kifejezést adjon s azóta is e czikk fordítójával való beszélgetései közben is gyakran s különös elismeréssel szólott genfi szereplésünkről. Tudósításának reánk vonatkozó részét a reformácziói emlékmű leírása s költségeinek fedezésére történt gyűjtés megemlítése után, folytatólag' a következőkben adja : „Azok között az egyházak között, melyek nem mulasztották el bizonyságot tennij önmagukról, a magyarországi református egyház az első helyen áll. Ha nem tévedek, mintegy 40,000 koronányi összeget ajánlott fel (t. i. az emlékműre). Egy kis különbséget jelent ez mégis a mi országunk magatartásával szemben. Máskülönben is, az ünnepély egész lefolyásában tevékeny részt vettek a magyarok. Küldöttségük több mint 100 emberből állott, férfiakból s nőkből egyaránt, a kik között az egyház és állam legelőkelőbb köreiből voltak résztvevők. Saját jelvényükről lehetett Őket felismerni. Vasárnap délben külön istentiszteletet tartottak a St. Pierre-ben, hétfőn délután pedig Claparéde S. úr elnöklete alatt franczia-magyar nyelvű ünnepélyes ülést az Auditoire-ban. Beszédet tartottak francziául és magyarul, a melyet rögtön francziára fordítottak, költeményeket adtak elő, énekeket énekeltek. A magyarok között voltak többen olyanok is, a kik az utóbbi 30 év leforgása alatt hosszabb vagy rövidebb ideig Utrechtben is tanultak, s a kik engem, ha törve is, de holland nyelven szólítottak meg. Sokaknak neve élénken élt még a lelkemben, ha nagyon megváltozott arczukra többé már nem emlékeztem is. Ezen az alapon vettem én is részt a fentebb említett ünnepélyes ülésen. Volt valami megragadó abban a melegségben és lelkesedésben, a mellyel a magyarok protestáns hitükről bizonyságot tettek. Erőteljes vonásokkal vázolták ismételten ama szenvedések történetét, melyeken népüknek keresztül kellett menni, s hálával emlékeztek meg arról, hogy a korábbi századokban Genfnek, de Hollandiának is mennyit köszönhettek. Ismételten megemlékeztek Ruyterről is. Egyébként ezekben a napokban egész föllépésükkel a református Európa rokonszenvét és támogatását igyekeztek megnyerni." Utrecht. S. J. RÉGISÉG. Régi históriák a csepelszigeti egyházak életéből. Közli: Pataky Dezső. (Folytatás.) Dienes András után különösen Czeglédi Mihály (1807—1821) hagyott igen sok és becses feljegyzést. Rendkívül gondos, rendszerető ember, ugyancsak jól forgatja a pennát; a predikátorságát megelőző feljegyzéseket átvizsgálja, s nem közönséges logikával kritizálja meg. O lapszámozza az eddigi Protoculumokat; az elsőre ezt jegyzi fel: Jegyzés: „Első Protocollumnak nevezem ezt az Uj Protocollumokban, nem az idejére nézve, mert a 3-dik pag. szerint ezt Dalnoki László kezdette, melly nem régi idő ; hanem azért, mivel ebből és ezzel dolgoztam legelőször, és pagináit numerizáltain". Később az első és utolsó mondat kivételével az egész, Dalnokira vonatkozó megjegyzést áthúzta, mert munkálkodása közben Dalnokinál sokkal régibb feljegyzésekre is akadt. Tegyük félre egyelőre az I-ső Protocollumot, — becses feljegyzéseihez még többször visszatérünk — és ismerkedjünk meg a második, — előre bocsáthatjuk, Dienesnél sokkal nagyobb jelentőségű, nála mélyebben járó, historizáló pappal: Czeglédi Mihállyal. 1807 június 1-én megy Makádra Aporkáról. Elődje, Tekes István építtette a jelenlegi templomot; de az izsáki ekklézsiába történt távozása miatt az építés számadásait nem fejezhette be. „Plebs murnnirabat — írja Czeglédi — eleinosynamque suam frustra perisse dictabat" miért is rendszerető lelke ösztönzi a számadás elkészítésére, mit bámulatos pontossággal fejez be. Munkálkodása közben ébredt a kedve egyháza történetének megírására, melynek bevezetésében a magyarhoni reformáczióra, a vallási küzdelmekre, szabadságharczokra, a török és német világ eseményeire bőven kiterjeszkedik. Müvét annyira egyéninek és minden részében érdekesnek tartom, hogy szószerinti közlésével nem vélek felesleges munkát végezni. Adjuk hát át a szót az Uj Protocullumnak, mely az 1—16 lapon összefüggő előadásban, számos helyen pedig szórványosan tárja elénk Czeglédi munkáját. * * * „Az Urnák Nevében ! Nehéz meghatározni, mi lehet annak oka, hogy ritka Ekklesiában lehet találni olly, előre néző gondoskodást mutató régi Jegyző Könyveket, Protocollumokat, mellyekben a Városnak vagy Helységnek megszállásának ideje, alkalmatossága, annak jó vagy roszsz viszontagságé Reformáltatása, Reformátoi •a, a következett Lelki Pásztorok', Oskola Tanítók' Lajstroma, az Ekklesiáknak külömbkülömbféle állapotja, fatumi, rendtartásai, gyűlésének végzései, Actái, egyéb emlékezetre méltó dolgokkal együtt feljegyeztetve találtatnának.