Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-31 / 44. szám

szemináriumok. A nem kötelező theol. tárgyak csoportja jóval kisebb lett, nyilván azon tapasztalat következtében, hogy a kihagyottakat úgy sem adták elő eddig sem. A ki akarja, a tnd. szemináriumok s a speczial-kollégiumok keretébe beillesztheti. A kötelező bölcsészeti tudományok előírt terjedelme és óraszáma megfelel a réginek; de a gazdag választókot nyújtó nem kötelező tantárgyaké jóval nagyobb. Ezek közt van a ma minden oldalról méltán sürgetett szocziologia is. Sajnos, hogy e sok szép tudománnyal nincs arányban az órák és a professzorok száma. Haladás itt az is, hogy a paedagógiát fölvették az alapvizsgára, a budapesti és pápai akadémia kívánságának megfelelőiig ; de nagy kár, hogy nem a bölcsészettör -ténelemmel együtt ós nem az isagogikák áthelyezésével a III—IV. évre, mint a budapesti akadémia kívánta, a minek következtében ez is csak féleredmény, az alapvizsga pedig terhes lett. A bölcsészettörténet tehát megmarad továbbra is hamupipőke szerepében, pedig igazi alapvetést ez adna. E mellett megismertetné a theologust a theologia elleni mult és jelen támadások természetével s a védelem eszközeivel is. Egész mai műveltségűnkön érzik a filozofiai háttér hiánya. A modern nyelvekről szóló részbe nem ártót volna belevenni a régiből a czéi és mérték meghatározását, mert ezeket nagyon komolyan kell venni. A gyakorlati tárgyak közt új és helyes a magyar alkotmánytannak kötelező, a zenének ós gazdaságtannak a íiem köfelező tárgyak közé való felvétele. Általában kidomborodó vonása az új tervezetnek a réginél nagyobb gyakorlatiassága, mely különösen szembetűnő a gyakorlati theol. tárgyainak nagyobb terjedelemben és óraszámban való fölvételénél. Ez kétségkívül az idők jele, illetőleg annak megértése. De e szélesebb keretbe tartalmat is kell adni. Ezt főként a bibliai tudományok fokozottabb és czélszerű tanításától lehetne várni. E tekintetben azonban e tervezet egy lépéssel sem haladt előre a régihez képest. Vedig minden oldalról, gyűléseken és sajtóban, ebben követelt alapos reformot az egyházi közvélemény. Atervezet most is még a német egyetemeken megállapodott keretek közt marad. Nem veszi észre azt a nagy különbséget, a mely a mi viszonyaink és a németeké közt van. A német egyetemi tanár megelégedhetik egy-egy részletkérdés kifejtésével vagy néhány bibliai fejezet exegetálásával is egy-egy félévben, mert rajta kívül még magántanárok is adnak elő ugyanabból a tárgyból, és utalhatja az ifjút egy nagy irodalomra, melynek a viszonyokhoz mért ismeretét meg is kívánják tőle a vizsgán. De mi ezt alig tehetjük s a vizsgákon jóformán csak arra az anyagra szorítkozhatunk, melyet a tanároktól kapott a jelölt. És mégis a németek kereteihez akarunk alkalmazkodni s e mellett beható ismertetésről mer beszélni a tervezet. Aztán még egyet kérdünk a tervezet készítőitől: a héber és az újszöv. görög nyelv tanítását az I. éven rendelik, mindkét exegesist pedig a III—IV. éven. A II.-évfolyamon tehát szünetel mindkét nyelvvel való foglalkozás. Vájjon ezt a pausát előnyösnek tartják a 111— IV. évi exegetikai tanulmányokra? Mi úgy látjuk, hogy ez a legnagyobb paedagogiai képtelenség, melyre ezennel fel is hívjuk a konvent figyelmét, kérve, hogy a tervezetnek különösen a bibliai oktatásra vonatkozó részét vegye alapos átdolgozás alá. TÁRCZA. Luther és a reformáczió modern felfogásban. Egy Alberti Konrád nevű, tekintélyes német író, nagyobb művelődéstörténeti munkán dolgozik, a melyből 1906 óta eddigelé három kötet jelent meg. Czíme „Az emberiség útja". Mindenben eredeti felfogásra törekszik. I. kötetének a czíme: „Osiristól Pál apostolig", s a II. ós III. köteté: „János jelenésének könyvétől „a tiszta ész bírálata" (Kant főműve) megjelenéséig". A IV-ik a modern természet- és társadalomtudományi mozgalmakat fogja tartalmazni. Nagy tájékozottsággal, az emberiség szellemi és anyagi művelődósének egész körét öleli föl, de inkább szellemes, mint találó módon jellemezve a főbb korszakokat és vezérlő egyéniségeket. A szellemi fejlődés történetében fölkeresi a Carlyle-féle „hősöket", de meg tudja találni a kort mozgató eszméket is. Modern zsidó ember, a Graetz, Stein vagy nálunk Alexander B. és Goldzieher iskolájából való, — ezt kötelességünk megemlíteni, mivel lényegesen meghatározza a keresztyénséghez és a reformáczióhoz való egyoldalúan modern viszonyát. Felfogása szerint is a középkori hierarchiai pápás szervezet tűrhetetlenné vált. Az elnyomott egyén a saját személyiségében gyökerező jogainak kivívására törekedett; első sorban a vallásos élet terén, mivel az akkori korhoz híven a vallásban kereste a szellemi élet legfőbb képviseletét. A reformáczió az érző és gondolkodó egyénnek első kísérlete a szellemi-egyházi nyomás lerázására, s csak erről az oldaláról van jelentősége az emberi művelődés legújabb történetében Az úrvacsorai vitának is — dogmatikai mellékízétől eltekintve — ez a jelentősége van. Valójában a három évszázadon át folytatott küzdelemnek a kezdőpontja ez a vita az egyes ember személyes szabadságáért s az előjogokkal hivalkodó papság kizárólagos uralmának lerázásáért. Az első demokratikus küzdelemben a német parasztság gondolkodott helyesen, a midőn a papok választását a községek részére követelte, s azokban az egyenjogú választók bizalmi férfiait látta. íme az úrvacsora vallásos szertartásának modern demokratikus értelmezése. De ne feledjük, hogy a „reformáczió"-nak nevezett mozgalom csakis az éjszaki népek egy részére terjedt ki. Más népek más útakat választottak személyes szabadságuk kivívásáért. Nem vádolhatjuk a francziákat, wallónokat ós olaszokat azért, hogy a merev hierarchiai szervezetű róm. katholiczizmnshoz való ragaszkodásukban nem