Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-31 / 44. szám

De ez alatt a három hét alatt mindig voltak olyan lelkészek és tanárok körülöttem, a kik jól beszéltek németül. Velem voltak kora reggeltől késő estig. Mindenről fölvilágosítottak. Kérdéseimre kimerítően feleltek. Útbaigazítást nyertem a szállodában, az utczán, könyvtárakban, a vonaton. így tanultam ón három héten keresztül. Folyton jegyeztem. Tele írtam öt vagy hat füzetet. Meglátogattam Pápát, Debreczent, Kolozsvárt, Budapestet, Sárospatakot és egy falut. Mindent láttam, mindent hallottam, mindent megtapasztaltam. Hálás köszönetem sohasem halványul el. * Mit láttam, mit tapasztaltam? Hogy erre megfelelhessek, arra nem elég ennek a lapnak szűk kerete. Ha Isten megsegít, főbb benyomásaimat egy kisebb kötetben írom meg. Kötelességemnek is tartom, hogy a kálvinista Magyarhont megismertessem protestáns testvéreinkkel, annál is inkább, mert kevéssé ismerik a külföldön. Ha egymást megismerjük, eltűnnek az előítéletek. Magyarország valóban kálvinista. Kálvinistább, mint a milyennek az ember képzelné. De nem oly értelemben, a hogy azt közönségesen vesszük. Szigorú orthodoxiával itt nem találkozunk. Ha valaki az ellenkezőjét állítaná, tévedne. A theologiai akadémiák és valószinűleg a lelkészi kar is szabadon csatlakozik egyik vagy másik irányhoz. Vannak egyházak, melyekben az orthodox hit szunnyadozik, de olyanok is vannak, melyekben új életre kap. Gyakran halkntam „pietista" irányról beszélni, a mely —- mint látszik — Budapestről indul ki s teret hódít magának. Egyik legfontosabb jelenség még az, liogy általános az a nézet, hogy a kálvinista egyháznak bizonyos újításra van szüksége, a mi részben már meg is indult. A pietizmus, a belmisszió, a bensőségesebb lelki élet kérdései foglalkoztatják az elméket. Keresik a czélra vezető eszközöket. De még nincsen teljesen kialakult felfogás. A Genfbe jött nagyszámú küldöttség is azt jelenti, hogy a lelkeket ezek az érzések uralják. A lelkészek Debreczenben tartott kongresszusa, melyen körülbelül 800 lelkész jelent meg;

ugyanazt dokumentálja. A politikai harcz, a róm. katholikus propaganda erőfeszítései s egyéb dolgok folyton izgatják, foglalkoztatják a lelkeket. Hű marad-e a magyar kálvinizmus ősi hagyományaihoz? Képes lesz-e nagy történelmi szerepét tovább folytatni? Sokakat aggodálom fög el, ha erre gondolnak. Az élet sokat ígér, — keveset ad. Én, mint különösen hálás testvérük, szeretetem egész hódolatával fordulok Önökhöz. Hozzon a jövő Önöknek bőséges áldást ! Magyarország az ő történelmét, nyelvét, a szabadságért, függetlenségért vívott harczokban megnyilvánult hősiességét, modern kulturáját a kálvinista hitnek köszönheti. Kívánom, találják meg a magyarok azt, a mit keresnek: ősi hitükben, az igaz hitben, az igazi keresztyén hitben való megújhodásukat, megerősödésüket! Doumergue E. Kálvin-otthon. II. \ Sehol a világon nem követnek olyan képtelen „nemzeti" politikát a diákokkal, mint mi! Míg Németországnak 22, Franciaországnak 16, Nagy-Britáimiának 15 s még a kis Svájcznak is 7 egyeteme van, addig Magvarországon mindössze 2 van (a zágrábival együtt 3) ! S mi még mindig nem az ötödik, hatodik, hanem csak a harmadik magyar egyetemért harczolunk ! A legbetegesebb állapotot a jogi karon látjuk. Az előadások kötelező látogatása és az előírt kolloquiumok elől a jogakadémiákról is Budapestre tódul a jogász ifjúság. Másrészüket a mellékkereset reménye vonzza ide. Az 1906. év őszén pl. 3774 joghallgató iratkozott be Budapestre. Ha egyszer minden jogász rászánná magát, hogy elmegy előadást hallgatni, a fele, vagy tán a harmadrésze se férne be a tantermekbe. Egyes tanároknak meg annyi hallgatója van papiroson, hogy a negyed, ötöd része se mehetne be hozzájuk 1 A tudományegyetemen nem is követelik meg a hallgatóktól, hogy előadásokra járjanak. Mindössze csak annyit kívánnak m^g, hogy mindenki személyesen irassa alá az indexét a félév elején és végén. Az, hogy a két aláíratás közt mit csinál, látja-e valaha az egyetemet, teljesen a hallgató jószántára, meg néhány „kitapasztalt abb" diákpajtására van bízva. Kolloquiumi, kényszer nincs s a mai határtalan túlzsúfoltság mellett lehetetlen is. így- a hallgató legtöbb- tanárját, csak az aláíratásoknál és a vizsgáknál látja, A szomorú eredményt: a bukások kétségbeejtő statisztikáját ismerjük.- A hallgatók: negyedrésze helyett csak nyolczadrésze végzi az egyetemet, Tehát négy év alatt kidől a fele l Valóban ijesztő arány ! ...... . Mindez a „tanulás szabadságának" hangzatos jelszava alatt történik. Pedig nem szabadság, hanem „szabadosság'1

ez! Nincs szabadságszeretőbb nép az angoloknál, skótoknál, amerikaiaknál. Az ilyen szabadosságba csapó szabadságot azonban nem ismerik. Egyetemeiken a tanáruk rendszeresen olvasnak névsort, a hallgatók kötelesek félévenként számot adni készültségükről. Sőt a világ két leghíresebb egyetemén: az oxfordin ós a cambridge-in a hallgatók kollégiumokban kötelesek lakni. Csak kivételesen eugedik meg egyes idősebbeknek és házas embereknek, vagy idegeneknek, hogy kivül lakjanak. A szabadságszerető angolok, skótok, amerikaiak tudják, hogy az ifjúságot ebben a legkritikusabb korszakában nem szabad magára hagyni, hogy ilyenkor vannak a legtöbb kísértésnek kitéve. Mi persze csak Németországig látunk és nem merünk ifjaink szabadságának megszorítására gondolni, míg a németek nem teszik. Pedig mekkora különbség van a lobbanékony magyar ifjú lelkülete és a világ meghódításáról álmodó s azért igyekvő és legnagyobbrészt alapos német ifjúé közt! A magyar ifjú szereti a társaságot, a baráti kört. Társai körében szivesebben szakít időt komolyabb tanul-