Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-31 / 44. szám

felül való közös nagy igazság, liogy a jézusi élet az ember feladata, a jézusi világeszmény megvalósítása az emberiség czélja, s a személyes és társas élet középpontja a názáreti Jézus hatalmas személye. A protestáns keresztyénség főbb irányzatai között megszűnt a százados testvérharcz s hitben, tanban és életben testvéri kapcsolat jött létre közöttük a Jézus Krisztus örök evangéliuma alapján. Még a mellékirányzatok is a szabad keresztyén személyiség alapelvében belefonódnak a protestáns világkeresztyénség nagy közösségébe. Zwingli, Luther, Melanchton, Kálvin s a többi reformátor méregetése már nem választja el a testvérek lelkét. Mind a mieink ők, mi a Krisztusé, 0 pedig az Istené (1. Kor. 3.22, 23). A római világhatalommal szemben egy seregben állunk a Krisztus lobogója alatt és reformátoraink útmutatása mellett. A szabad egyház a nagy eszményünk az államokkal szemben; Jézus szocziális evangéliumát valósító keresztyén társadalom pedig a társadalom-romboló irányzatok ellenében. Szabadság és rend, hit és tudás, eszmény és élet között való összhang a hitvallásunk, czélunk és mindennapi törekvésünk. A világ minden népének evangéliumi keresztyénné tevése állandó feladatunk. Ezért vagyunk közelebb az üdvösséghez — általában. S ha személyenként és egyes országokban távol vagyunk az üdvösségtől: az üdvösség megközelítésének lehetősége, szüksége és boldogsága indítson bennünket Pál buzdításának megfogadására „Ideje már, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint a mikor hivőkké lettünk". Te is magyar protestáns keresztyénség, ébredj s menj közelebb az üdvösséghez! Ezzel ünnepeld meg a reformáczió emlékét Kálvin János nagy esztendejében! V. J. Visszaemlékezés és köszönet.* Befejeztem magyarországi tanulmányútamat. Tanultam és gyönyörködtem. Még ez az utóbbi szó is fogyatékos. El vagyok ragadtatva. Ilyen szép útat még álmomban sem képzeltem, s nem is lesz benne többé részem. Még sokáig szemem előtt fog lebegni az a kép, melyet a budai rész és Duna a pesti oldalon járónak nyújtanak, valamint a nagy magyar Alföld végtelen, melankolikus rónája. De én nem a természet szemlélésére mentem, hanem a kálvinista egyház, a magyar kálvinizmus tanulmányozására, * Lapunk szerkesztősége megkérte Doumergue Emilt, a montaubani református theologia tudós dékánját, hogy magyarországi útján szerzett benyomásairól irjon lapunk számára. Ezt közöljük az alábbiakban, dr. Tari Imre fordításában. Európában csak három nagy kálvinista egyház van, mely a XVI. században keletkezett: a skót, a holland és a magyar egyház. A kálvinizmusról és hatásairól nem alkothatunk tökéletes képet, ha nem ismerjük az illető egyházakat. Ámde a magyar egyház harmadfél millió hívőjével eddig még terra incognita volt előttem és a kontinens legtöbb protestánsa előtt. Genfben annyi magyarral találkozván, elfogott a vágy, hogy meglátogassam őket saját otthonukban. Meghívtak. Három hetet töltöttem körükben és sorra jártam mind az öt theologiai akadémiájukat. A magyarok és francziák közt sok hasonlóságot fedeztem föl. Különösen hasonlítanak a délfrancziaországiakhoz. Elevenek, lelkesednek, képzeletük erős, ékesszólók. A magyar szónokember. Könnyen, tüzesen beszél. Ebédnél, banketten mindig kész egy pohárköszöntővel, néha többel is. Sohase felejtem el: egy egyszerű földmíveshez tértem be, a ki épen akkor jött meg mezei munkájáról. Szépen, úri módra megállt előttem s rövid, talpraesett beszéddel üdvözölt. Hamar rájöttem arra, hogy a magyar kálvinisták fajmagyarok. Ok képviselik az ősi nemzeti elemet, melynek ezredéves bejövetelét nem nagyon régen ünnepelték. Történelmükben ez a fajmagyarság játszotta mindig a legnagyobb szerepet, A magyar alkotmányosság és függetlenség kivívásában övék a főérdem. Egyszersmind ez az elem a legjellegzetesebb. A magyar nagyon nemeslelkű, lovagias, nagyon szereire méltó, modorában igen egyszerű, bizalomkeltő színben tűnt fel előttem. Igen szívélyesen és — mondhatom — nagyszerűen fogadtak : Budapesten a ragyogó klubhelyiségben, a hol a földmívelésügyi miniszter látott vendégül, épen úgy, mint az alföld kicsiny falujában, a hol egy asszony arra kért, hogy üdvözöljem nevében a franczia nőket. Nem fogom elfeledni, s fogadják legmélyebb hálám kifejezését! * Ez a felejthetetlen, vendégszeretet tette az én tanulmányútamat lehetővé. A magyar nyelv, mely annyira elüt az ismert nyelvektől, olyan kinai fal féle, mely egyfelől fejleszti, másfelől elszigeteli a magyar népet. 11a Németországban, Hollandiában, Angolországban, Olaszhonban utazol, bár nem érted is nyelvöket, azért mégis megértesz valamit a falragaszokból vagy az újságczimekből. Egy-két szót magad is ki tudsz ejteni. Itt, ha az utczán elhaladsz, senkit se értesz meg és senki se ért meg. Ez különös érzést kelt benned. Mintha csak süketnéma volnál és süketnémák közt járnál. íme, ilyen nagy a nyelvi elszigeteltség ! (Kiveszem a városokat, a szállókat, a hol németül és néha francziául is beszélnek.) Nem társaloghatsz. Könyveket, czikkeket, magyarul írt tanulmányokat nem olvashatsz. Tolmács nélkül nem boldogulhatsz. Ilyen körülmények között tudományos eredményekre vajmi keveset számíthatsz.