Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-24 / 43. szám

a jezsuiták. Révész Kálmán esperes úr figyelmeztetett arra, hogy Kálvin irataiban nem ismer oly helyet, mely állításomat igazolhatná. Idézett állitásom, mely nem tesz különbséget Kálvin és a Kálvin eszméiből kiinduló valláspolitikai irók között, tényleg hamis képét adja e kérdésnek. Kálvin nem foglal el elvi álláspontot a politikai gyilkosság kérdésében. A zsarnok, az igaz vallást elnyomó uralkodókat Isten megbünteti — úgy szól tanítása — bosszulókat támaszt, kik mint Isten igazságszolgáltatásának eszközei, a népet megszabadítják a zsarnoktól. Bizonyítják (helyesen : bizonyítja) ezt az ó-testamentumból vett példákkal, az ismert gyilkosságnak áldozatul esett istentelen királyok eseteivel. De már a Kálvin fejtegetéseit továbbfűző, a kálvinista államjogi elméletet teremtő írók a politikai orgyilkosságnak jogosultságát hirdetik, politikai elv gyanánt vallják, hogy a zsarnoki uralkodót bárki, bármi módon megölheti. így Théodore de Béze, Kálvin meghitt barátja s halála után a kálvinista egyház szellemi feje, így Philippe du Plessis-Mornay, Coligny, Oraiui Vilmos ós Navarrai Henrik bizalmasa és mások. Csak természetes, hogy a gyakorlatban az egyes esettel szemben helyeslésük még sokkal határozottabb. Poltrot-t, ki lesből gyilkolta meg Guise herczeget, dicsőítette Languet, a szász választó politikai megbízottja és Béze. Béze Poltrot-t vértanúnak nevezte és gyilkos tettét Isten sugallatára vezette vissza. A kálvinista írók tehát csakugyan jogosnak ismerték el a politikai orgyilkosságot és dicsőítették azt, Kálvin irataiban azonban e feltétlen helyeslésnek vagy éppenséggel dicsőítésnek nyoma sincs." Több szavam ez ügyben nincs és nem is lehet; egész nyugodtan a lisztéit olvasókra bízom annak eldöntését, hogy hármunk közül ki van a helyes állásponton. Révész Kálmán. * Révész Kálmán úr e nyilatkozatára legelső sorban is azt kell teljes tisztelettel megjegyeznünk, hogy a mikor Baumgarten F. úr „helyreigazításáéhoz hozzászólottunk, egyáltalában nem kívántuk Révész Kálmán úrnak sem ítélőképességét, sem szavahihetőségét kétségbe vonni. Csupán azt akartuk kifejezni, hogy a mi ítéletünk szerint Baumgarten F. úr helyreigazítása nem oly teljes lojális, hogy az mindenkit kielégíthetne és Kálvin emlékét teljes mértékben tisztázná. Pedig itt van a punctum saliens s nem ott, hogy a kálvinista államjog; elméletet megteremtő írók mily álláspontot foglaltak el. Mi, Baumgarten F. úr „Helyreigazítás"-a teljes -— általunk különben már előbb is ismert — szövegének közzététele után sem látjuk Kálvin emlékét teljesen tisztázottnak, mert tényleg ott van a helyreigazításban az a passzus, a mely Kálvin álláspontját illetőleg azt a gyanút hagyja fenn, hogy ha elvi álláspontot nem foglalt is el a politikai gyilkosság kérdésében, — de esetenként, bizonyos „feltételek" mellett talán mégis helyeselte vagy helyeselni tudta volna azt. Azzal a határozott — bár vitatható — állítással szemben ugyanis, hogy: „ A kálvinista írók tehát csakugyan jogosnak ismerték el a politikai orgyilkosságot és dicsőítették azt," — Kálvint illetőleg csak annyit enged meg Baumgarten F. úr, hogy: „Kálvin irataiban azonban e feltétlen helyeslésnek vagy éppenséggel dicsőítésnek nyoma sincs." Ha Baumgarten F. úr azt nyilatkoztatta volna ki, hogy Kálvin irataiban a politikai orgyilkosság helyeslésének vagy éppenséggel dicsőítésének nyoma sincs, — akkor helyreigazítását mi is teljesen lojalisnak fogadtuk volna el. De a mikor helyreigazításának kérdéses mondatába jónak látta belevinni a „ feltétlen" szót, mi úgy ítéljük, hogy balkezével visszavette azt, a mit a jobbal nyújtott. Ez a mi egyéni ítéletünk. Révész Kálmán úr ítélete más. Nem tehetünk tehát mi sem mást, mint azt, hogy — egymás ítélőképességének és szavahihetőségének kétségbe vonása nélkül, — a tisztelt olvasókra bízzuk annak eldöntését, hogy hármunk, illetve kettőnk közül ki van a helyes állásponton. Hamar István, Dr. Pruzsinszky Pál, szerkesztő. theol. tanár. A dunamelléki ref. egyházker. közgyűlése. A dunamelléki ref. egyh. ker. f, hó 16—21-dik napjain tartotta meg közgyűlését Budapesten. Lefolyásáról ós fontosabb határozatairól a következő tudósítást adjuk. A gyűlést, Baksay Sándor püspök imádsága után Darányi Ignácz főgondnok nyitotta meg, s úgy az elnökség, mint az egész kerület nevében szívesen üdvözölte Szilassy Aladár egyh. m. gondnokot a közigazgatási biróság másodelnökévé kineveztetése és a főrendiházba való királyi meghivatása alkalmából. A mire Szilassy Aladár, megköszönve az üdvözlést, kijelentette, hogy egyházunknak oly hív szolgája kíván maradni továbbra is. mint volt eddigelé. Nem is kételkedünk benne. Csak az Isten adjon neki hozzá erőt, egészséget! A szavazatbontó-bizottság jelentéséből örömmel vette tudomásul a gyűlés, hogy az üresedésben volt világi tanácsbírói tisztre a gyülekezetek bizalma dr. Mezőssy Béla, földmüvelésügyi államtitkárt választotta meg. Dr. Mezőssyt, a ki nyomban le is tette hivatali esküjét, a főgondnok melegen üdvözölte, mint olyan férfiút, a kinek tudásáról, hithűségéről a legszebb bizonyságot teheti. Az új tanácsbíró, megköszönvén a megválasztást, a legnagyobb készséggel ajánlotta fel szolgálatát a kerületnek. Ezzel kapcsolatban említjük fel, hogy Baksay Sándor püspök és dr. Vécsey Tamás egyh. m. gondnok, abból a szempontból, hogy minél több érdemes fórfiú vonathassók be a kerület kormányzatába, lemondottak tanácsbírói tisztükről, s ennek folytán a közgyűlés egy lelkészi és egy világi tanácsbírói szék betöltését rendelte el, decz. 31-diki határidővel. A püspöki jelentés igen szépen emlékezett meg a Kálvin-jubileumi ünnepélyekről s a magyar reformátusoknak azokban való részvételéről. Hiszi, hogy a nagy emlékezések szilárdítani fogják azokat a kötelékeket, a