Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-24 / 43. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: A csúfolódó. Peabody Fr. G. — Dr. Tari Imre. — Vezérczikk: Megnyitó beszéd. Dr. Da­rányi Ignácz. •— A vegyesházasságok ügye és a protestáns közös-bizottság. — Iskolaügy: A budapesti ref. theol. akadémia ötven éves jubileuma. Referens. — Táreza: Ötven év múlva. Dr. Hegeclüs István. — Belföld: Kálvin emlékének tisztázása kérdéséhez. Révész Kálmán. — A dunamelléki ref. egyházker. közgyűlése. Tudósító. — Régiség: Régi históriák a csepelszigeti egyházak életéből. Patalcy Dezső. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesü­let. — Különfélék. — Hirdetések. . Az Élet Könyvéből. A csúfolódó. „Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnö­sök útján meg nem áll és csúfo­lódók székében nem ül." (Zsolt. I., 1.) Ebben a zsoltárban van valami meglepő. Első verse boldognak mondja azt, a ki nem jár a gonoszok útján, nem áll velők szóba és nem tiI le asztalukhoz. Boldog az, a ki ltisz, a kinek szíve tiszta, a ki nem gúnyolódik. Istentelenség, erkölcstelenség és gúny egymás mellé vannak ál­lítva. Az első kettőre átok súlya nehezedik. Min­den komoly ember azért fohászkodik, liogy isten­tagadó és erkölcstelen ne váljék belőle. De hogy e két bűn mellé miért van odaállítva a csúfolódás, az az első pillanatra meglepőnek látszik. De ez csak látszat. A gúnyolódás sok bűnnek forrása. Ha valaki látja a jót és megveti; ha is­meri a helyest és gúnnyal fordul el attól; ha megvetéssel közeledik ahhoz, a mi szent, az ment­hetetlenül elveszett. Megöli a tagadás szelleme. Jézus ezt a bűnt a Szent Lélek ellen való bűnnek bélyegzi, mely természeténél fogva nem számíthat bocsánatra sem ezen a földön, sem a túlvilágon. Általában véve, a gúnyolódó nem bukik ilyen mélyen. Már nagyon elvetemült lélek az, a ki a jót megismervén, sárba tapossa s még ezzel di­csekszik is. Némelyek tévednek: a hamisat igaz­nak tartják, védik szenvedélyeiket, mentegetik ballépéseiket. Azt képzelik magukról, hogy bevehe­tetlen várnak urai, pedig belső összeesküvés tartja őket foglyul. Hogy születik meg ez a bűn? A fiatalabb hallja az idősebbet, hogy miként nyilatkozik a jó erkölcsökről. Látja, mint tapossa össze piszkos lábával a gyöngyszemeket. Lassanként ő is érzé­két veszti a finomságok iránt s azt véli magáról, hogy ez az ő lelkivilágában természetes fejlődés. Végre egészen átragad rá a szenny s már benn ül a csúfolódók tanácsában. Ez sok fiatallal megesik és sok tragédiának szülőoka. Ez az első lépés a bűnhöz és a gonoszok laktanyájához. Mi a csúfolódó ismertetőjele? A zsoltáríró ülőhelyzetben mutatja be nékünk. És ez nagyon találó, mert a csúfolódó nem dolgozik, nem visz keresztül, nem alkot semmit se. Közömbös, otthon­ülő, tunya. Mások a jó és gonosz harczát végig­kiizdik, ő azonban nyugodtan ül karosszékében. Azt nem állítom, hogy a közömbösség a pozitív romlással egyenértékű. A csúfolódó széke még nem oly meggyalázó, mint a gonoszok tanácsa. De mégis nagyon fáj őt látni karosszékében. Jó ember lehetne, csak ne hiányoznék belőle a lelkesedés. Nagy lehetne, ha nem szokta volna meg a gúnyo­lódást. A csúfolódó székében már sokszor ült nagy­tudású férfi. Ha az érczet meg akarod tisztítani, tüzet gyújtasz alá. Ha embert akarsz tisztítani, sokszor csakis lehűtéssel érsz czélt. A dilettáns, kritikus szellem nagyon könnyen áldozatává esik a tudós közömbösségnek. A tudós sokszor rövidlátó. Meny­nyire fáj látnunk azt, hogy ott ül a csúfolódó tudomány közepette akadémiai székében s nem törődik az emberi lelkekkel, melyek a megváltást szomjúhozzák. Es vájjon hova merül el a csúfolódó tekin­tete, a ki ott a messzeségben ül? Ha közelebb lépünk hozzá, azt látjuk, hogy lesüti szemét. Ez a megvetés szemlesütése. Talán az ostobaságot, tudatlanságot vagy a bűnt nézi le, mert ő min-

Next

/
Oldalképek
Tartalom