Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-26 / 39. szám
A kedvezőtlen eredmény főoka valóban a gyenge tanulóanyagban rejlik. Az évenként felvételre jelentkezőknek fele, egy vagy két elégtelen kijavítása után lép intézetünkbe, s tudjuk, hogy már a javítóvizsgán enyhítő körülménynek vétetik az, ha az illető képezdébe megy. Méltán lehet itt feltenni a kérdést: hát az ország összes képezdéiben ilyen gyenge anyagból kerül ki a tanulósereg ? Nem; bízvást mondhatjuk, hogy a jobb anyag az állami képezdébe megy, hol teljes, vagy fél ingyenes helyek állanak a jeles előmenetelű tanulók részére. Itt a jeles tanulónak megvan minden kedvezménye, a gyengének pedig nincsen semmi kedvezménye, mint ezt az állami képezdékből hozzánk jöttek igazolják. Ezen a bajon csak úgy lehetne segíteni s a tanulósereg színvonalát emelni, ha egyházunk is minden esztendőben minél több teljesen ingyen ellátásos helyet nyithatna jeles tanulók részére. Nekünk azonban csak igen mérsékelt segélyek állanak rendelkezésünkre, melyekkel a csak valamennyire törekvőt gyámolíthatjuk. De a kedvezőtlen tanulmányi eredménynek van még egy más oka is, és ez — nézetem szerint — a helytelen tanulmányi és vizsgarend. Gondolná-e azt valaki, a ki a dolgot nem ismeri, hogy egy képezdésznek, a negyedév elvégzése után egy hónappal, egyszerre 25 tantárgyból kell képesítővizsgát tennie ? Mert mindaz, a mit a négy óv alatt tanult, tárgya a képesítő vizsgának. Ilyen elavult s képtelen vizsgarend ma már egyetlen pályán sincs. Bármely pályán is azt látjuk, hogy egy vagy két év után, egy alapvizsgával leszámol a növendék a tananyag egy jó részével, s hátralevő idejét inkább a gyakorlati tudományoknak szenteli. A tanítóképezdénél azonban a közoktatásügyi kormány nem akarja ennek szükségét belátni, hanem kiküldöttje által ellenőrizteti ezt a helytelen rendszert, oly szigorral, hogy pl. a történelmi csoportnál az ú-, közép- és újkorból külön-külön kapjon a jelölt kérdéseket. Ilyen okokra lehet visszavezetni, hogy 1907/8 isk. évben a jelöltek 52°/0 -a kapott a képesítőn elégtelen osztályzatot. Ha tehát az anyag gyenge, a képesitővizsga pedig túlterhelt: úgy a tanári karra, mint az igazgatótanácsra az a kötelesség hárul, hogy a tanulókat jó előre figyelmeztesse, intse, kényszerítse szorgalmuk fokozottabb kifejtésére. És én azt hiszem, hogy ennek a figyelmeztetésnek épen az alsóbb osztályokban van helye, mert a czél csak az lehet, hogy a képesítővizsgán, közvetlen a pálya gyakorlati megkezdése előtt, minél kevesebb jelölt vettessék vissza. Nem a túlszigor, nem az elkedvetlenítés vezeti tehát e tekintetben az igazgatóságot, hanem épen a növendékeknek és a szülőknek jól felfogott érdeke. De meg egyházunknak is érdeke az, hogy a midőn az állam, a tisztességes megélhetést nyújtó fizetésrendezés után, fokozottabb igénnyel lép fel a tanítókkal szemben: egyházunk se maradjon háttérben, hiszen nekünk a jó tanító lelkes apostolunk s világító szövétnekünk. Nem szándékom ez alkalommal tanítóképzésünkkel részletesen foglalkozni, de a közölt hír kapcsán, a jóakaratú érdeklődők megnyugtatására, ennyit szükséges volt mondanom. Ha a szülők és tanügybarátok jóakarattal támogatnak s egy kis türelemmel megajándékoznak bennünket, hisszük, hogy rövid időn kedvezőbb eredményre mutathatunk. Patonay Dezső. * * * Mult heti számunkban, a mikor a tanári kar hozzánk beküldött nyilatkozatára reflektáltunk, térszüke miatt nem tudtunk helyet szorítani e tárgyilagos felvilágosításnak. Most közöljük azt, ismételt kijelentésével annak, hogy a kedvezőtlen eredményért távolról sem volt szándékunk a tanári kart vádolni. Ismételjük azonban azt is, hogy a fenntartó testületeknek, áldozatok árán is gondoskodniok kell a felől, hogy az intézet, ha már megvan és fenntartandó, olyan viszonyok közé helyeztessék, hogy növendékeinek minősége és tanulmányi eredményének jósága tekintetében, méltán fel vehesse a versenyt bármelyik hasonló intézettel is. Szerk. A vértesaljai egyházmegye egyházi értekezlete s közgyűlése. Egyházi értekezletünket szept. 13-án, évi közgyűlésünket 14-én tartottuk meg, Kápolnásnyéken. Ertekezletünkön, mely Kontz Imre esperesünk s Farkasdy Dezső vil. tanácsbíró elnöklete alatt folyt le, mindenekelőtt Kálvin Jánosunk emlékezetének adóztunk a kegyelet oltárán. Barsy Zoltán sukorói lelkésztársunk emelkedett hangú imádsága után, Nyikos Lajos vértesdobozi lelkész szólott rövid vonásokban a nagy reformátorról, vázolván annak különösen egyházszervezői, oktatásügyi és pasztorális munkásságát. Majd Forgács Endre sárbogárdi lelkész adta elő „Kálvin" czímen irt lendületes ódáját, mely ünnepi hangulatot s zajos tetszést keltett. E szerény keretben lefolyt megemlékezés után e sorok írója olvasta fel titkári jelentését, mely az egyházi értekezletek életbelépte óta immár a 14-dik s mely a fiókkörök nem lankadó tevékenységéről adott számot. Ertekezletünk, további folyamán a stóla-megváltás kérdésével foglalkozván, kimondotta, hogy annak megoldását ezidő szerint lehetségesnek nem tartja; azonban e kérdéssel kapcsolatban arra kéri az egyházmegyei közgyűlést: tegyen a felsőbb egyházi hatósághoz felterjesztést a tekintetben, hogy a polgári házasság és anyakönyvezés behozatalával a lelkészek stoláris jövedelmében mindinkább tapasztalható csökkenés állami kárpótlása iránt tegyék meg immár a szükséges lépéseket. — Ujabb időben sok szó esvén a papi díszegyenruháról, értekezletünk is tárgyalta e kérdést; de nehezen tudunk valamelyes megállapodásra jutni. Végre is a Nemes festőművész által tervezett, ismert kivitelű díszruhát, több hiánya mellett is, ünnepi alkalmakra eléggé megfelelőnek találván, általánosságban elfogadtuk. Beható megbeszélés tárgyát képezte a Vasadi Balogh Lajos gyúrói lelkésztársunk által már régebben felszínre vetett kérdés: „A vallástanítás reformjaruelylyel előzetesen fiókköreink is többszörösen foglalkoztak. Most hosszas eszmecseréinknek leszűrt eredményekép központi értekezletünk — s másnapi közgyűlésünk is — a következő határozati javaslatot fogadta el:
