Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-26 / 39. szám

a) Mondja ki a közgyűlés, hogy népiskoláinkban a vallástanítás s általában a vallásosság ápolása alapos reformra szorul. E reform többféle irányban eszközlendő s a szükséges előmunkálatok már most megkezdendők. E végből: b) Hívja fel a közgyűlés a kebelbeli tanító-egyesületet, hogy e kérdést tegye tanulmánya tárgyává s különösen a tanterv-revizióra, a jelenleg használatban levő tankönyvekre, közelebbről pedig a Hamar István által átdolgozott Kecskeméti Kátéra nézve, a tanítók által szerzendő tapasztalatok alapján, terjesszen a közgyűlés elé tüzetesen indokolt véleményes javaslatot; úgyszintén vitassa meg az ú. n. „egységes vallástanítás" eszméjét is, a mely szerint t. i. a hazai reformátusság összes népiskoláiban egy és ugyanazon vallástani kézikönyv taníttatnék. c) Hivassanak fel a lelkészek és tanítók, hogy a vallástanítás sikeresebbé tétele érdekében fokozott buzgóságot fejtsenek ki. A tanítók a gyermekek vallásos érzületének ápolására, az imádságok, énekek begyakorlására kellő gondot fordítsanak, növendékeiket úgy a hétköznapi, mint vasárnapi istentiszteletre rendszeresen elvezessék. A lelkészek a vallástanítás ellenőrzésére, az általuk végzendő konfirmácziói oktatásra kiváló súlyt helyezzenek; évenkint egyszer-kétszer gyermek-istentiszteletet tartsanak s az ismétlőiskolások vallásos oktatására (vasárnapi biblia-órák) is terjesszók ki figyelni őket. d) Mivel pedig a vallásos nevelésnek már a családi tűzhelynél el kell kezdődni: mondja ki a közgyűlés, hogy e végből egy, a családok kezébe adandó s a gyermekek vallásos nevelésére kalauzul szolgáló ú. n. „Családok könyve" volna szerkesztendő. Terjessze e felvetett eszmét az egyházkerületi egyházi értekezlet elé s egyszersmind hívja fel Vasadi Balogh Lajos gyúrói lelkészt, az eszme indítványozóját, hogy az általa csak főbb vonásokban vázolt tervet részleteiben is dolgozza ki s terjessze azt, ha lehetséges, még az idén tartandó kerületi értékezlet, illetőleg a jövő évben tartandó egyházmegyei és kerületi értekezletek elé. Egyházi értekezletünk s illetve közgyűlésünk e nem kis fontosságú határozatát ós intézkedését legyen szabad a többi egyházmegyei egyházi és tanítói értekezletek, illetőleg egyházmegyék figyelmébe nyomatékosan ajánlanunk. Sőt felhívjuk erre az egyházkerületi értekezlet figyelmét is, mivel kívánatos volna, ha dunamelléki egyházkerületünkben a népiskolai vallástanítás reformjának kérdése állandóan napirenden tartatnék s az egész vonalon egy irányú és rendszeres munkásság indulna meg, most ezen nagy érdekű, majd más időszerű reform előkészítése czéljából. — Ajánljuk a „Családok könyve" eszméjét is az illetők megfontolásába. Az eszme egészséges, s csakugyan szükséges volna a családok kezébe egy oly népszerű nyelven írt tájékozható könyvet adni, mely őket gyermekeiknek vallásos ós kálvinista szellemben leendő nevelésére folytonosan eszméltetnó s mintegy kioktatná. V. Balogh Lajos némi tervezetet már be is mutatott erre nézve; érdekkel várjuk a terv részletes kifejtését. További érdekes tárgya volt értekezletünk s közgyűlésünknek a Varga Sándor ercsii lelkész által beadott azon indítvány, hogy helyezze az egyházmegye hatályon kívül 1885-ben hozott azon határozatát, mely szerint azon egyházban, a hol a lelkész, kegyévre igényt tartható örökösök hátrahagyása nélkül hal el, a kegyév jövedelme, az adminisztrátori fizetés levonásával, felerészben az özvegy-árva, felerészben a közpénztár javára fordíttassék. Az egyházi törvény II. t.-cz. 77. §-a ugyanis azt rendeli, hogy „a hol ez elhunyt lelkész után sem özvegy, sem kiskorú árva nem maradt, ott a lelkészi állomás haladéktalanul betöltendő és elfoglalandó, az időközi teljes fizetés pedig ... az illető egyház fenntartóalapjának létesítésére fordítandó". Ez ugyan elég világosan van mondva, azonban a megelőző 75. §, bizonyos átmeneti intézkedésekről szólván, viszont úgy intézkedik, hogy az „egyházi törvénynek a kegyeleti időről szóló rendelkezései — így hát a 77. §-ban foglalt rendelkezés is — legkésőbben a törvény kihirdetésétől számított öt év alatt lépjenek életbe". Egyházmegyei értekezletünk s közgyűlésünk tehát úgy magyarázza a törvénynek idevonatkozó pontjait, hogy neki teljes joga van szegény özvegyei és árvái érdekében hozott s az 1885. év óta érvényben is volt határozatát egész 1912 aug. l-ig továbbra is fenntartani. Ehhez képest az iváncsai egyháznak s megválasztott ifjú lelkészének e határozat megváltoztatása tárgyában a közgyűléshez intézett folyamodását a közgyűlés elutasította. Több oldalról az a panasz merülvén fel, hogy István király napjának meg nem tartása miatt a ref. lakosság többféle zaklatásnak van kitéve : értekezletünk — s másnapi egyházm. közgyűlésünk is — felhívja a lelkészek, egyházak figyelmét arra a kúriai döntvényre, mely az 1906-iki egyházkerületi jegyzőkönyv függeléke gyanánt hivatalos formában közölve van s mely kimondja, hogy a mezei munka István király napján is akadálytalanul végezhető; másrészről felkéri Fejérvármegye alispánját, oly intézkedés tételére, hogy István király napja alkalmából a csendőri közegek részéről mintegy rendszeressé vált zaklatásoktól a ref. lakosság a jövőben teljesen mentve legyen. Szó volt még értekezletünkön a közjótékonyság és adakozás szervezéséről, a krajczáros protestáns irányú napilapról, melyre nézve erkölcsi pártolásunkat felajánlottuk, — egy református bankról vagy szövetkezetről, mely felett napirendre tértünk, — az ORLE alapszabályainak megerősítéséről, melyet ezidő szerint tárgytalannak találtunk. Vagyis ezek szerint eléggé változatos és érdekes tárgysorozata volt ezidei értekezletünknek, melyet a „Légyen te kőfalaidban" . . . kezdetű énekversnek lelkes eléneklésével s Pátkai János pátkai lelkésztársunk áhítatos imádságával, fejeztünk be, csaknem három órai eredményes munkát végezvén. (Vége köv.) Lévay Lajos. IRODALOM. A róm. kath. sajtóért. A róm. kath. egyház püspökei egymásután sietnek a róm. kath. sajtó és az azt segítő róm. kath. sajtóegyesület támogatására. Pásztorleveleikben mutatják fel az egyház érdekét szolgáló napi-, hetisajtó és traktátusok nagy fontosságát, s nemcsak a legmelegebben ajánlják ezek termékeit papságuk figyelmébe és támogatásába, de templomi gyűjtéseket is rendelnek el azok javára. Róm. kath. atyánkfiainak már van egy csomó napi- és hetilapjuk, vannak nagyszámmal egyesületi közlönyeik, hitvédő traktátusaik, — de mindezzel még nincsenek megelégedve. Még nagyobb számú s még erőteljesebb sajtóorgánumot szeretnének, hogy általuk teljesen kiszorítsák a róm. kath. körökből a nem róm. kath. színezetű lapokat, folyóiratokat és füzeteket. Odaát nagyon jól tudják, hogy mit cselekesznek mindezekkel. Ideát, nálunk, protestánsoknál azonban, sem