Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-19 / 38. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, Szerkesztőség és kiadóhivatal : HAMAR ISTVÁN. negyedévre : 4 kor. 50 fillér IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová Főmunkatársak: Hirdetési díjak : a kéziratok, előfizetési és hirdetési Hirdetési díjak : díjak stb. küldendők. Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 Ií, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Igazi kegyesség. Dr. T.I. — Vezérczikk: „Magyar jezsuita tartomány." Dr.K.I. — Zsilinszky Mihály felügyelő megnyitó beszéde. — Tárcza: Kálvin — Genéve prédikátora. Dr. Tari Imre. — Könyvismertetés : Tanügytörténeti és pedagógiai czikkek repertóriuma 1908-ig bezárólag. Dr. Barcsa János. — Belföld: Az ország 1907. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai Homola István. — Külföld: A magyarországi református egyház amerikai egyházmegyéje. Kuthy Zoltán. — Egyház. — Iskola. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Igazi kegyesség. „Irgalmasságot akarok én és nem áldozatot." Máté 9.i3

. Kit mondunk kegyesnek ? Voltak emberek, a kik minden nagy ünnepre följártak Jeruzsálembe. Ismerték a templom minden zegét-zugát. Minden bucsújáráson és áldozati lakomán megjelentek, szivök azonban hideg volt és üres. Olyanok is akadtak, a kik a próféták mondásait szüntelenül ajkukon hordták; árulgatták mint kereskedő az ő almáját és fügéjét; a kik mindenről, a mi szent és magasztos, úgy tárgyaltak, akár csak az evésről avagy alvásról. Ezekre nézve az Ige csak külső máz volt; gyümölcs, mag nélkül. Olyanok se hiányoztak, a kik tele marokkal szórták az alamizsnát, az utczasarkokon mutogatták magukat, harsonát fúvattak, maguk köré gyűjtötték a szegény asszonyokat s érettök gazdag áldozatokat mutattak be. Olyanok is akadtak, a kik a szent helyen dicsekedve sorolták föl Istennek, hogy mi mindent nyújtottak már ők néki: hetenkint kétszer böjtölök, mindenből tizedet adok. Ezek voltak annak a kornak kegyes emberei. Egyre azt hajtogatták: „áldozat", „áldozat". De lelkük nem volt ahhoz, a mi az igazi áldozathoz megkívántatik. Ezekhez szól Jézus, mikor azt mondja: Irgalmasságot akarok én és nem áldozatot! Halljátok Jézust? Úgy tetszik, mintha az áldozat elvesztené jelentőségét. De ez csak látszat. Hát nem maga Isten rendelte el Mózes útján az áldozatokat ? Hát nem mutattak-e be hajdan a szent atyák véres és vérnélkiil való áldozatokat? Hát nem követel-e Isten igéje alamizsnát és bőjtölést? És íme, jön a názárethi Jézus, a ki mindezt elveti! Ezt már még se lehet tűrni! Föl, hamar Jeruzsálembe! Jelentsétek Isten helyetteseinek, mit tanít Jézus. Mindent fölforgat, a mit a hit eddig épített. Ezt nem szabad tűrni 1 Hát nem látják, hogy Jézus nem Isten Fia? Hiszen együtt ül a bűnösökkel és vámszedőkkel a padon. Közöttük íorgolódik, sőt egy asztalnál étkezik velők! így kegyes ember még sohase cselekedett! A kegyes emberek a templom előcsarnokában nyilvános beszédeket tartanak a vámszedők ellen. Ki merne arra gondolni, hogy velük leüljön enni ? Kegyes emberek azt tartják, hogy a bűnösöket és vámszedőkét gyülekezeteikben meglátogatni, velük vitatkozni nem szabad, hanem Isten nevében iildözendők. És mindezeknek az embereknek szemébe mondja Jézus : irgalmasságot akarok, irgalmasságot akarok! Jézus az irgalmas mennyei Atyának Fia, azért is, a hamis, látszólagos kegyesség helyére az igazi kegyességet állítja, a mely nem olyan könnyű; mint semmi se könnyű, a mi nagy dolog. A kegyesség az Ínségesek, szomorkodók, elhagyottak és gyengék igazi vigasztalója. Nem hangosan áldoz, nem a főoltáron, hogy az egész nép lássa, hanem csendben, igaz szeretettel. Önmagát felejti, hogy másokon segítsen. Nem kárhoztat előre senkit se, se egész osztályt, se egész törzset, hanem arra törekszik, hogy az örök élet tüzét mindenkiben feléleszsze. Az igazi kegyesség szeretettel hajlik oda a gyermekekhez, gondozza lelküket. De fölkel és mennydörög, mint az égiháború, ha szívtelen könyörtelenséggel áll szemben. Mint Isten szabad hírnöke, nem tűri az elnyomást és zsarnokságot. Enyeleg a kicsinyekkel. Leül a vámosok padjára. Segítségére siet a sorsüldözötteknek. „Jaj nektek !" — kiáltja a képmutatóknak. Ilyen a Jézus kegyessége. Ez az igazi kegyesség. Másfajta nincsen, nem is képzelhető. Naumann Frigyes. Ford. Dr. T. I.