Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-12 / 37. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Áz Élet Könyvéből: Szabadulás nélkül... V. J. — Vezérczikk : Harcz a hitoktatók nyelve körül. H. I. — Tárcza : Kálvin-jubileumi emlékbeszéd. D. Dryander — Dr. K. I. — Könyvismertetés : Tanügytörténeti és pedagógiai czikkek repertóriuma 1908-ig bezárólag. Dr. Barcsa János. — Belföld: A felsőbaranyai ref. egyházmegye közgyűlése. Tudó­sító. — Az ország 1907. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — A kecskeméti ref. egyházmegye közgyíilése. S. — Külföld: A magyarországi református egyház amerikai egyházmegyéje. Kuthy Zoltán. — Nekro­log : Gödöllei József, n.— r. — Irodalom. Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Szabadulás nélkül . . . „Elmúlt az aratás, elvégző­dött a nyár, és mi nem szaba­dultunk meg!" (Jer. 8.2 0 .) Júdea tájékai fehérek voltak az aratásra (Ján. 4.3 5 ). Felemelte szemét a hullámzó fehér mezőre az igéret föld­jének népe. Aratásra indította sarlóját (Jel. 14.i r ) vidám dallal, szomorú énekkel vagy néma aggodalommal. A rendek hullottak. A kévék gyűltek. A csomók szaporod­tak. A kalászszedők gyűjtögettek. A mező termését elhordot­ták. A tiszta búzát a csűrbe vitték és a szérűn kicsépelték. A konkolyt és polyvát pedig megégették. (Mt. 13.3 0 Lk. 3.1 7 ). „Elmúlt az aratás." A fügefa ágának zsendülése és levelei hajtása óta, a nyár elejétől fogva (Mt. 24.3 2 ) háromszor telt meg és fogyott el a keleti éjszakák ezüst lámpása és harmincz annyiszor hűsült meg a nap és multak el az árnyékok (Én. én. 2.1 7 ). Aratás, fügeérés, szőlőszedés sorba mind eljöttek. Üres a határ. Hűsülnek a nappalok. A megsze­dett szőlők s a mirtusligetek közt bánatos szellő lenge­dez. A bethlehemi mezőn korábban nyugovóra hajtja nyá­ját a pásztorfiú. A gólya, gerle, fecske és darú érzi rendelt idejét (Jer. 8.7 ). Anatóth felett is gyakran gyüle­keznek. „Elvégződött a nyár." A vallási reform fejedelme, a kegyes Jósia király elesett Megiddónál. Asszíria után Egyiptom lett Júdea ura. Júdea királya Jojákim lőn. Az istenes reform elpusz­tult. A nép bálványimádásba merült. Jeremiás prófétai igével int, tanít és fenyeget. Istenhez hívja a választott népet. Hiába! Egyiptomot leveri s úrrá lesz fölötte és Juda fölött is Babilónia. Juda rabtársával, Egyiptommal szövetkezik és Babilon ellen támad. Jeremiás Egyiptom ellen prófé­tál. A Babilon mellett való maradásra int. Babilon szö­vetsége útján térjen vissza s maradjon meg a nép Isten szövetségében. A templom ajtójánál mennydörög a vallá­silag és politikailag bűnös népre. Fügefariigyezéstől ma­dárköltözésig annyiszor szólt Jeremiás szava, a hányszor kelt a nap, s a hány kalászt érlelt az isteni nap s a judai határ. „Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár." És mi?! Es mi megmaradtunk Egyiptom veszedelmes szövetségé­ben, megmaradtunk a bálványimádás fekete mocsarában, az istenellenes élet szövetségében. Fejünk fölött Babilon és az Úr ítélete. Fejünk fölött mint hajszálon függő kard, morajló mennydörgés és villámmal terhes felhő. „És mi . . . nem szabadultunk meg!" Nem szabadultunk meg sem politikai, sem vallási tévedésünkből és bűnünk­ből. S nem szabadulunk meg azok büntetésétől sem . . . És a szabadulás nélkül való nép csatát vesztett. Királya fogságba jutott. Igája nehezebb lett. Végül elbukott. Szent városa összeomlott. Ráborult a babiloni fogság börtönészakája! Azóta huszonöt század szállt el földünk s az ember­élet fölött. Birodalmak ós fejedelmi székek összeomlot­tak. Számos formát cserélt a polgári élet. Új műveltség­született és pusztult el sokszor. „^^Bfc Eljött az aratásra, az üdvre megért vüa^j^Kdlág­mező Gazdájának egyetlen Fia. Lelkeket szült Új személyes életet teremtett. Ezek által átalakította az egész világéletet. Tudomány, művészet, irodalom, társa­dalom, állami élet, az egész művelődés isteni jelleget és örök czélt nyert. Húsz száz év óta, valamennyi babiloni fogságból megszabadította az övéit s tovább építette isteni orszá­gát. És ma? Van tenger tudományunk, gazdag irodal­munk, hatalmas művészetünk. Van alkotmányos állam­formánk. Világhódító közlekedésünk. Kifejlett gazdasági életünk. Eletünknek megbecsülhetetlen kényelme és orvossága. A mindenség óriási tartományaiban otthon

Next

/
Oldalképek
Tartalom