Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-09-12 / 37. szám

vagyunk. Miénk az északi földsark s szomszédjában járunk a délinek. Járunk a tenger alatt s repülünk a levegőben. Á műveltség tengerei öntözik a világot. A keresztyénség hatalmas hódításokat tett a régi s az új világokban. És mi ?! És mi . . . ily óriás aratás, ily gazdag nyár után is . .. még nem szabadultunk meg! A világnépesség nagyobb fele igazi műveltség és krisztusi élet nélkül való. Mi szegény hazánkban pedig szegényebb volt ama nagy aratás is, épen úgy, mint az idei. Kevésbbé szebbek és kevésbbé jobbak voltak a nyarak is, épen mint az idei. Gazdasági, társadalmi és politikai bajok. Keresztyénség, hatalmas alkotó erő nélkül, nehéz vívódásban, szegényes életben. Nagyrahivatott vallási és politikai nemzet — szabadulás nélkül! Jeremiás jajjá, átka, Krisztus könnye, vasvesszője, költs életre! Isteni kéz, Jézus Lelke szabadíts meg! Nagy Istenünk, erős hitünk, új életünk, tégy szabaddá, tégy boldoggá!! , V. J. Harcz a hitoktatás nyelve körül. Az állami elemi iskolák hitoktatási nyelve körül a kultuszminiszter és a gör. keleti és az oláh nyelvű gör. katholikus egyház között kitört küzdelem immár a részleges kulturharcz stádiumába lépett. Aug. 26-án az aradi gör. keleti román egyházmegye konzisztóriuma, szept. 2-án pedig a nagyszebeni érseki konzisztórium és püspöki zsinat mondotta ki, hogy a hitoktatás nyelve tárgyában kibocsátott kultuszminiszteri rendeletet nemcsak hogy nem hajtja végre, hanem még a hitoktató lelkészeknek is megtiltja, fegyelmi büntetés terhe alatt, a rendeletnek való engedelmeskedést. S mindezeknek tetejébe Metianu, nagyszebeni metropolita, körrendeletben kötelezte egyházmegyéje lelkészeit, tanítóit és egyéb alkalmazottait, hogy október elsejétől kezdve, fizetésük 2%-át szolgáltassák be az ellenállási alap javára; egyházmegyéje intelligencziáját pedig arra hívta fel, hogy erre az ellenállási alapra évenként legalább 25—25 koronát adjanak. Erő^kykekvés arra is, hogy az így hivatalossá vált harc^HP^enez a róm. kath. püspöki kart is megnyerjék, a magyarázattal, hogy a miniszteri rendelet a pápa egyházának autonómiáját is sérti, a mikor a hitoktatás megszentelt berkeibe tör be s ott kíván rendelkezni. Mint protestánsokat, bennünket egyáltalában nem érint, hogy a gör.-kel. és gör.-kath. hitoktatók mily nyelven hitetik el növendékeikkel egyházuk tanításait. Ebből a szempontból tehát nyugodtan nézhetnők végig ezt a harczot, annyival is inkább, mivel benne azt a kultuszminisztert ostromolják, a ki működésével épen nem tudta megnyerni szimpátiánkat. De mi nemcsak protestánsok, hanem hűséges magyar hazafiak is vagyunk, s miután úgy látjuk, hogy az oláh akczióban nem a felekezeti, hanem a nemzetiségi motívumok a fontosak, s hogy a harcz nem annyira gr. Apponyi kultuszminiszter, mint inkább a magyar nemzeti állam és annak hegemóniája ellen indíttatik meg: a dolog, ebből a szempontból, közvetlenül érdekel bennünket is. S mivel hogy érdekel s minden reservatio mentalis nélkül valljuk, hogy salus Hungáriáé suprema lex: kell, hogy mi protestánsok is a leghatározottabb álláspontot foglaljuk el és annak nyilvános és hathatós kifejezést is adjunk. Ezt az álláspontot mi a magunk részéről itt felmutatjuk, — annak kifejezést adunk; de igen kívánatosnak tartanánk azt is, ha nemcsak a protestáns sajtóorgánumok tennék ezt meg, hanem hivatalos egyházi testületeink is, legfőképen pedig az egyetemes konvent és az egyetemes gyűlés. Meg kellene ezt tennie a magyar protestantizmusnak, épen a mai időkben, a mikor a különböző politikai és felekezeti machinácziók a magyar protestantizmus államfenntartó értéke felől való meggyőződést oly erősen megingatták a közvéleményben. Az oláhok által megindított kulturharczban a legféltettebb állami értékek forognak koczkán. A nemzetiségi törekvések hidrája már nemcsak a nemzetiségi politikai sajtó hasábjain öltögeti halálos mérgű fulánkját a magyar állam magyarságára, hanem azoknak a főpapoknak a köréből is, a kik a magyar állam generozitásából duskálkodnak fejedelmi vagyonokban és a kik pár évvel ezelőtt még gondosan leplezgették őszinte érzelmeiket. Ne keressük most, hogy miként és miért nyertek bátorságot ezek a főpapok arra, hogy levetve az álarczot, lelkök igazi képét mutassák a magyar állam felé! Most a magyar állam magyarságáról, ennek a magyarságnak a hegemóniájáról van szó ! Ott van tehát nekünk, magyar protestánsoknak a helyünk, azok mellett, a kik ezeket a nagy értékeket védelmezik! Az induló harcz elején bőven hangzanak fel az oláh szekuláris és egyházi sajtóban a jelszavak. A leghangosabb ezek között az, hogy a kultuszminiszteri rendelet, — a mely pedig még addig sem megy, mint a mennyit az 1907: XXVI. és XXV1Í. t.-cz. rendel, — beleütközik az oláh nyelvű gör.-keleti és gör.-kath. egyháznak a hitoktatás tekintetében biztosított autonómiájába. Hát ha valaki becsüli az egyházi autonómiát, mi becsüjük. De olyan egyházi vagy bármilyen néven nevezendő autonómiát, a mely felette állhatna az állami jognak és hatalomnak, s a melynek örve alatt államellenes felekezeti vagy nemzetiségi czélokat lehetne szolgálni: el nem ismerünk. Pedig ilyen autonómia volna az, ha valamelyik egyháznak joga volna arra, hogy az állam vagy más egyház által fenntartott intézetben ő és ne a fentartó határozhassa meg a hitoktatás nyelvét, s esetleg, mint a fennforgó ügyben is, úgy, hogy azáltal az állam nemzeti és hivatalos nyelvét beszélő gyermekeket az államalkotó, államfentartó népesség nemzeti nyelvéből és érzéséből kiforgassa. De nem is az egyházak autonómiájáról van itt sző, hanem, a mint egy napilap vezető czikkében egy oláh származású, gör.-kath. vallású c.zikkező is világosan kimutatta: a magyar állam és annak magyar nemzet