Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-29 / 35. szám

BELFÖLD. Az ország 1907. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Az új egyházpolitikai törvények életbelépte óta, minden évben beszámoltunk a m. kir. kormányjelentése és statisztikai évkönyve alapján az ország egyházi és valláserkölcsi közállapotairól. Megtesszük ezt most, az 1907-ik esztendőre vonatkozólag is. Sajnos, ez a beszámolás sem fog még a hazai protestantizmus hódításáról, virágzásáról szólani, hanem, ha itt-ott jelentkezik is némi örvendetes föllendülés, a hazai protestantizmust még mindig a küzdés, szenvedés s különösen a mai, egyrészt a vallást tagadó materialista, másrészt a vallást a római hierarchia és ultramontanizmus szolgálatába vonó irányzatok között bizonyos egységes és határozott iránynélküli képben mutatja be. Ám, mind a mellett, ha e kép ezúttal is szomorú lészen, annál kevésbbé csüggesszen el, hanem ellenkezőleg tettre ébresszen, határozott, czéltudatos cselekvésre buzdítson. I. Népesség. Az 1900. évi népszámlálás óta elmúlt hét év alatt a magyar szent korona országainak népessége a születéseknek a halálozások feletti többlete útján nem kevesebb, mint 1.536,901 lélekkel gyarapodott. Ha a népszám növekedése csak a természetes szaporodás alakulásától függne, a magyar birodalom népessége az 1907. év végén 20.791,460 lélekre rúgott volna. Leütve azonban e számból — a nemzetközileg elfogadott módszer szerint — a legutóbbi népszámlálás eredményei alapján megállapított kivándorlási különbözetet, a kiszámított népesség: 20.674,735 lélekre csökken. Azonban a kivándorlásnak az utolsó népszámlálás óta igen bő mértékben történt megnövekedése, mely az utóbbi években már majdnem teljesen felemésztette a népességnek a természetes szaporodás útján többletét, kétségtelenné teszi, hogy a népesség valóságos száma a kiszámított népesség itt közölt számánál jóval kisebb. Ha figyelembe vesszük, hogy az utolsó hét évben csak a tengerentúlra kivándorlottak száma 850,000-re rúgott, a visszavándorlás és a bevándorlás számításba vételével is körülbelül 700,000-re lehet becsülni a hét évi népveszteséget, úgy, hogy az 1907. évvégi népszámot körülbelül 20.100,000-re tehetjük, a miből hozzávetőleg 17.600,000 jutna az anyaországra és 2.500,000 a társországokra. A hitfelekezetek aránya az 1900. évi népszámlálás szerint a birodalomban: róm. kath. 51*5, gör.-kath. 9'6, ref. 12'7, ág. h. ev. 6'7, gör.-kel. 14'6, unit. 0*4, izraelita 4'4, egyéb 0'1. II. Házasságkötések,. A magyar birodalom területén 1907-ben összesen 201431 házasságot kötöttek, 24,605-tel többet, mint 1906-ban. A házasulási hajlam eme kedvező alakulása, melyhez hasonlót hazánkban egyáltalában nem találunk, kétségen kívül okozati összefüggésben áll 1906. évi aratásunk fényes eredményével, mely a politikai válság megoldásával karöltve, az 1907. év első felének házasságkötéseire erősen éreztette hatását. A házasságkötések számában tapasztalható ily nagymérvű emelkedés azonban más fontos tényezők hatását is mutatja. Ily tényező a népesség kedvezőbb szaporodása a nyolczvanas években, különösen az 1883. és 1884. évek rendkívüli népnövekedése, mivel a 23—24. év előtt született egyének most léptek házasuló korba. De magyarázatot nyerünk a lefolyt óv folyamán kötött házasságok területi megoszlásából is. Ugyanis az 1883—84-es években tapasztalható nagy népnövekedés, túlnyomólag az anyaországra esett s a társországokban alig hagyott nyomot; ennek megfelelőleg az anyaországban 24,229-el, ellenben a társországokban csak 376-al volt több a házasságkötés 1907-ben, mint 1906-ban s az ezer lélekre eső arányszám az anyaországban és a magyar birodalomban 8'7-től 9'9-re, illetőleg 8'7-ről 9'8-ra emelkedett, míg a társországokban 8'9-en maradt. A felbomlott házasságok száma összesen 137,120 volt. Ebből 130,010 házasságot a halál szüntetett meg; elválás folytán 7,110 házasság bomlott fel, 3,220-al több, mint 1906-ban. A házasságok szaporodása 64,311, oly magas szám ez, mely az eddig páratlanul álló 1904. évi házassági többletet is kerek 10,000-rel múlja felül. Az anyaország összes megyei és városi törvényhatósága közül 38 volt olyan, melyben ezer lélekre 10-nél több házasság esett. Különösen kedvező házassági arányszámot mutatnak Bács-Bodrog és Kolozs, ezer lélekre 12 házasságot, továbbá Szolnok-Doboka (11'8), Tolna (11'4), Békés (11*4) vármegyék, valamint Szabadka (11'2) és Baja (ll'O) törvényhatósági jogi városok. Legkevesebb a házasságok száma Árva (7'0), Moson (7'3), Sáros (7'3), Sopron (7'6), Győr (7'8), Vas (7'8) és Szepes (7'8) vármegyékben, Komárom és Sopron városokban, hol ezer lélekre még 7 házasságkötés sem esett. — A társországok házassági aránya csak Szerém és Eszék városban haladja meg a 10-et, a többi törvényhatóságokban azon alul marad. (Folyt, köv.) Homola István. KÜLFÖLD. A genfi psychologiai kongresszus a vallásról. (Folytatás.) Másnap, augusztus 4-én, párhuzamos iilés keretében folytatták a vitát. A közönség fokozott érdeklődést tanúsított a vita iránt. A rendezők pártatlanságát mutatja, hogy a szabadgondolkodó Leuba tánárt ültették az elnöki székbe. Lutoslawski tanár, ez a nyugtalan vérű, érdekes kis lengyel ember, beszélt legelőször. Kár, hogy nagy-