Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-29 / 35. szám

fokú szubjektivizmusán nem tud uralkodni. Hithű róm. katholikus, ki szeretne mindenkit megtéríteni. Most is, a kérdés tudományos fejtegetése helyett, más terekre tévelyedett. Szenvedélyes hangon elbeszélte megtérése történetét. Húsz évig szkeptikus volt. Majd metafizikai térre csapott át s azt fejtegette, hogy igenis vannak természetfölötti erők s ezekre szükségünk van. Egy másik buzgó róm. kath., a miszticzizmus kérdésével sokat foglalkozó Pacheu párisi abbé is fölszólalt, — sokkal tapintatosabban és sokkal nagyobb hatást is keltve. Mesteri]eg kezeli a franczia nyelvet s valóságos debatter. A későbbi üléseken már nemcsak valóságos, hanem szenvedélyes, sőt kissé erőszakos vitatkozónak is bizonyult. Emez első felszólalásában igen szépen megmutatta, hogyan lehet a vallási jelenségeket szigorúan tudományos alapon tárgyalni. Nem mint theologus beszél. Nem beszél Istenről s a végső okokról; se nem tagadja, se nem bizonyítja ezeket. A lelki organizmust zeneszerszámhoz hasonlítja, melyhez kitűnő vagy gyengébb zeneértők nyúlhatnak. Az úgy a természetes, mint természetfölötti behatásokra válaszol. Két genfi ref. lelkész is résztvett a vitában. Rochat L. L. hangoztatja, hogy nem lehet vallási jelenségekről szólani, a nélkül, hogy mi magunk is ne érezzük azt magunkban. Fulliquet tanár örömmel látja, hogy a figyelem ráterelődött arra, a mi fő a vallásban: a lelki jelenségre, nem pedig a dogmára. Szemére veti az elnöklő Leuba tanárnak, hogy előadásában átlépte azokat a határokat, a melyeket sem a filozófia, sem a vallás psychologiája nem léphet át a nélkül, hogy metafizikába ne csapna át. Az ülés végén Höffding tanár örömét fejezte ki a fölött, hogy a különböző felekezetek theologusai oly nagy érdeklődést mutattak a valláspsychologia kérdése iránt. Reméli, hogy szavaik hasznos tanulságul szolgálnak a psychologusoknak, de viszont azt is, hogy ők meg azok fölfogásából tanulnak. A vallási jelenségek lélektanának kérdése sokakat élénken foglalkoztatott. Egyeseknek még sok mondanivalója volt. Ezért a csütörtöki estélyen elhatározták, hogy másnap újból parallel ülést rendeznek a befejezetlen vita folytatása czéljából. Augusztus 6-án volt ez a harmadik ülés. Az egyetem díszterme, hol a rendes tanácskozás folyt, úgyszólván teljesen kiürült V^H'kor. Majdnem mindenki a szomszéd terembe ment a vallási kérdés vitájára. Bertrand Elek lyoni tanár elnökölt. Elmondta, hogyan érlelődött meg az előző estén a mai ülés eszméje. Figyelmeztette újólag a gyűlésen résztvevőket, hogy ne theologiai, se metafizikai, hanem kizárólag psychologiai szempontból szóljanak a tárgyhoz. Pacheu párisi abbé volt az első felszólaló. Késznek nyilatkozik, kizárólagosan tudományos alapon, bárkivel fölvenni a vitát a vallási jelenségek terén. Majd Leuba tanár előadását bonczolgatva, rátér az automatizmusnak, mint a misztikus jelenségek rugójának kérdésére. Hoszszasan tárgyalja az ellene és mellette fölhozható érveket. Fölveti a kérdést, vájjon az automatizmus segélyével megérthetjük-e a misztikus jelenségeket? E kissé elvont s valóban skolasztikus ízű fejtegetés után, Lutoslawski varsói tanár vidámította föl — akaratán kívül — a hallgatóságot. Ez a jó ember oly igyekezettel védelmezte vallási nézeteit, mintha csakugyan azt hitte volna, hogy ettől a kongresszustól függ a vallás jövője. Minduntalan az emelvényre szaladt, mindenkinek válaszolni akart. Gondoskodott róla, hogy az elnök ne unatkozzék. Első felszólalásában arról az ismertetőjelről beszélt, mely véleménye szerint egyedül lehet döntő a vallási típusok osztályozásánál. Szerinte a fő és a döntő elem a megelőző életben való hit. Két tekintélyes részről jövő felszólalás hangzott el ezután : Höffding-é és Flournoy-é. Ezek kiemelték a vitát szétfolyó medréből. Höffcling tanár tartalmas, rövid fölszólalásában rámutatott arra, hogy a Pacheu abbé választotta vitatkozás! mód sehogyse vezethet eredményre. Ha valamely vallási jelenség lélektani magyarázatát keresve — úgymond — az elimináczió útját választjuk és ez nem vezet eredményre, vájjon biztosak lehetünk-e afelől, hogy más, természetes okok nem lehetségesek ? Nem szakíthatjuk egyszerűen félbe valláspsychologiai kutatásainkat és mint psychologusok, tudományos munkát végezve, nem hivatkozhatunk mindjárt az „első oku

-ra, ha nem találtuk, vagy nem tudtuk megtalálni a természetes okot. Ez fölöttébb tudományellenes eljárás volna. Mi mindnyájan kutatók vagyunk, úgyis mint psychologusok, úgyis mint emberek. Van egy határ, melyet nem szabad átlépnünk s kell lennie egy nyitott ajtónak természetes okok titka számára. A nagy tetszéssel fogadott fölszólalás után, általános figyelem közepette állott föl szólásra a kongreszszus nagytekintélyű elnöke, Flournoy tanár, ki maga is sokat foglalkozott a vallás psychologiájának kérdésével. Szavai megmutatták, hogy mennyire nincs igazuk azoknak, kik folyton a tudás és a hit között lévő összeférhetetlenségről beszélnek. Fölszólalását Höffdingéhez fűzte. Megemlíti azokat a szabályokat, melyeket igen gyakran félreismernek a vallás psychologiájának vizsgálata közben. Vissza kell térnünk — úgymond — Kant módszerére. Isten a tudomány keretein kívül esik. A tudomány Istennek sem létét, sem nemlétét nem bizonyíthatja be. Némely theologusok, miután eliminálták a természetes okokat s látták, hogy azok bizonyos vallási jelenségek megmagyarázására elégtelenek, az „első ok"-hoz szeretnének folyamodni. De ez a tudomány követelményeinek tökéletes félreismerése. A tudomány egyszerűen azokat a tapasztalati elemeket keresi, melyek valamely jelenséget meghatároznak. Ne higyjék, mondotta, hogy nékem nem volna saját véleményem a dolgok alapjáról. A szenvedés s a társadalmi bajok nagy kérdésének láttára, én sem maradok közömbös. De a bennünket körülvevő nagy titokról alkotott fölfogásunk nem tudomány többé: az már érzelmeink