Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-22 / 34. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Jó reggel. V. J. — Vezérczikk: A magyar protestantizmus haladásanak akadályai. V. J. — Tárcza: Post tenebras lux. Dr. Tari Imre. — Könyvismertetés : Tanügytörténeti ós pedagógiai czikkek repertóriuma 1908-ig bezárólag. Dr. Barcsa János. — Belföld : A genfi Kálvin-ünnep emlékkönyve, pálóczi Horváth Zoltán dr. — Külföld: A genfi psychologiai kongresszus a valllásról. Dr. K. 1. — Egyház. — Iskola. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Jó reggel. „Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat ; jó reggel készülök hozzád és vigyázok." (Zsolt. 5.J. „Mindenható, örök, végetlen Isten! Ki a sötétből a vizek fölött A fényt teremtéd egy igéddel, — üdv! Az újuló napfénnyel üdv neked!" i t Zengjük Byron Ádámjával, s Évájával folytatjuk himnuszunk: „Isten! — Ki a nappalnak nevet adtál, S elválasztád a reggelt s éjt, mi egy volt, — Ki szétterelted a hullámokat, S műved felét mennyboltnak hivtad, — üdv!" (Byron: Kain. 7. 1.). Az élet első reggelétől a lét utolsó alkonyáig mindig felhangzik a bámulat és dicséret szava a természeti és az istenes ember meghatott lelkéből, rebegő ajkáról az ismeretlen s még inkább az ismert Istenhez. A Kelet nagy hegyein, óriás mezőin, buja tenyészetén és roppant vizein kelő csodaszép reggelek bölcsészetet s vallást teremtettek. „A hol Phoibos aranynapja a parti ligeteken túl nevetős kék habokra mosolygott le" (Pékár Károly), ázsiai s európai görög földön bölcselet és vallás magasztalták a nap istenét. A hosszú századokon s ezredeken át a kelő reggel s a világos nap tisztelete, szeretete és dicsérete fogyva-nőve mindig élt. Pogány őseink nagy erdőkben, szent berkekben a támadó hajnal fényében mutatták be áldozatukat hadaik Urának, népök Istenének. S a zavaros huszadik század modern embereinek, bálványisteneik: az élvezet, pénz, hatalom, művészet mellett is van hódoló érzésük még egy bálványisten, a nagy Természet számára. Felemelkednek odáig is, hol elmondhatják, mint Goethe „ Faust "-jának mennyei prológusában Ráfáel és Gábor arkangyalok: „A nap az égen jár, mint régen, Testvérnapokkal dalra kel. Szabott pályáját, zsolozsmáját Dörgő futással végzi el. Csodás, nem értett teremtésed, Mint első nap volt, oly dicső." De a zsoltáríró reggele mindezektől különböző. Az 0 reggeli himnusza egyszerűségében is magasztosabb, értékesebb. Lelke telve van az örökkévaló egy igaz Isten buzgóságos félelmével. Élete tele van a maga és mások bűne miatt való szomorúsággal. De nem kel sötét elkeseredés lelkében, sem vad átok ajakán. Mikor a nap arany sugár a kel, jó reggel készül az Úrhoz. Háza csendjében, vagy a szent hegyen, az Úr sátorában felemeli szemét esdőleg, Istene felé fordítja gyötrődő lelkét. És könyörög a „könyörgést Meghallgató"-hoz (Zsolt. 65.3). ,,Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat". És vigyáz és vár, míg meghallgatja szavát a Mindenható és Igaz s bocsánatával megvigasztalja és irgalmával megerősíti lelkét az Úr félelmében s az igaz életben. Előbb könyhullatása volt kenyere éjjel és nappal (Zsolt 42.4). Szomorúan panaszolta: „Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében" (Zsolt. 32.4). Aztán megemlékezett éjjel az 0 énekeiről (Zsolt 74.7) és feltartotta kezét éjjel szünetlenül (Zsolt. 74.3). Sóvárgó, szomjúhozó lelke a kiaszott, elepedt, víz nélkül való földről jó reggel megkereste istent, az ő Istenét (Zsolt. 63.2). Rimánkodott Urához, s jó reggel elébe jutott imádsága (Zsolt. 88.14), S