Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-24 / 4. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak : Ivet hasábos egész oldal . ... 40 kor. Kél oidai 20 kor. Negyed oldal 10 kor Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendók'. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezércaikk: Az unió eszméiéhez. Hamar István. — Iskolaügy : Református gimnáziumaink működése az 1907/8 iskolai évben. Dr. Batta István. — Tárcza: Kálvin ikonográfiája. Sebestyén Jenő. — Könyvismertetés: Ravatal mellett. Liturgus. — Misszióügy: Nagy és nevezetes fordulat a í'iakonisszáügy terén. Dr. Szabó Aladár.'• — Külföld: Berlini levél. Csikesz Sándor. — Régiség : A sárospataki főiskola történetéhez. Molnár János. — Egyház. — Iskola. — Gyászrovat, — Pályázat. — Különfélék. — Hirdetések. Az unió eszméjéhez. Sztehlo Kornél, az evangélikus egyház egyetemes ügyésze, a budapesti Bethlen Gábor-kör tavalyi reformácziói ünnepélyén tartott s külön is kiadott előadása végén újra felvetette az evangélikus és a református egyház uniójának eszméjét, mint olyat, a melynek megvalósítása a fiatal nemzedékre vár, s mint a mely a magyar protestantizmus új erőre ébredésének egyik főfeltétele. Sztehlo előadásának az unióra vonatkozó részét minden megjegyzés nélkül közli a Debreczeni Protestáns Lap legutóbbi száma. A Sárospataki Ref. Lapok szintén legutóbbi számának vezetőezikke, a mult év eseményeinek bírálatos ismertetése közben, sajnálattal konstatálja, hogy „mi magyarországi protestánsok a benső egybekapcsoltatás útján egyáltalában megint esak nem tudtunk előbbre haladni." Majd így sóhajt fel: „Nincs, a ki kezdje, nincs, a ki folytassa, ha valaki megkezdené ! Azok a németországi uniált protestánsok sem eléggé imponáló példák mi nékünk — annyi év óta már!" E hírlapi czikkeken kívül a Protestáns Szemle ez évi első füzetében is olvasunk p. f. tollából egy czikket, a mely a két evangélikus egyház uniójának kérdésével foglalkozik. Az unió eszméje tehát, ha zajtalanul, ha szűkebb körökben is, de fel van vetve. A kezdeményezés megindult. Folytassuk-e vájjon? Érleljük-e az eszmét? Olyannak minősítsük-e azt Sztehlo Kornélként, mint a mely a magyar protestantizmus új erőre ébredésének egyik főfeltétele ?! Senki sincs, a ki őszintébben óhajtaná a magyar protestantizmus új erőre ébredését és a közös, nagy czélok munkálására a két testvér egyház erőinek egyesítését, mint én. Mindannak daczára is azonban az egyházi unió eszméjének támogatói közé nem tudok állani. S ha ehhez az újabban ismét felvetett eszméhez hozzászólok, csak azért teszem, hogy annak nemcsak lehetetlenségére, hanem a kívánatos egyetértést megzavarható veszedelmeire is rámutatván, arra kérjem annak felvetőit és támogatóit, hogy hagyják csak a leányzót csendesen nyugodni s ne igyekezzenek azt költögetni! Teljesen meg vagyok győződve a felől, hogy az unió eszméjének újból felvetői a legőszintébb szándék által vezettetnek, s ez a szándék a két evangélikus egyház egyesítése útján a protestantizmus erőssé és aktívvá tétele. Elismerem azt is, hogy a mai és a még kilátásban levő nehéz viszonyok között feltétlenül szükség van a két evangéliomi egyház benső egyetértésére, szolidaritására és együttes akcziójára. Mindennek daczára is azonban én nem a két egyház uniójában látom és keresem azt az útat, a melyen a szükséges egyetértés és együttmünkálás elérhető volna. Nem tartom szerencsésnek az unióra törekvést sem dogmatikai, sem nyelvi és nemzetiségi, sem egyházszervezeti szempontokból. Egyházak uniálására mutat ugyan példákat az egyház története, 7— de ugyancsak az egyháztörténelem nyújtja ezt a tanulságot is, a mit p. f. czikke igen helyesen emel ki. hogy az ilyen egyesülések csak az egyenlő alap mellett lehettek és lehetnek áldásosakká. Ott, a hol ez az egyenlő alap hiányzik, akár a hittani elvekben, akár a nyelvben, akár az egyházszervezetben: az egyesülés nem történhetik meg kölcsönös,áldozathozatalok, a hittani. nemzeti, szervezeti jellegzetesség elhalványulása vagy éppen a gyengébb fél •teljes fel olvadása; nélkül. Ugyancsak a történelem tanít meg bennünket arra is, hogy nemcsak a kíilönböző, de a teljesen azonos alapok mellett végrehajtott uniók sem váltak tökéletesekké, mert a két fél orthodox elemei nem mentek bele az unióba és az egy felekezet helyett három lett az egyesülés eredménye, s a czélzott egyetértés helyett a