Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-24 / 4. szám

legélesebb ellentétek, sőt testvérieden ellenségeskedések támadtak a korábban egymással tűrhető harmóniában élt felek között. Vájjon, még a legjobb szándék mellett is, megtalálhatjuk-e a magyarországi két evangélikus egyházban azokat az egyenlő alapokat, a melyekre helyezve az unió valóban czélravezető, maradandó és tökéletes lehetne? Én nem hiszem. A mult század próbálkozásának sikertelensége is fezt bizonyítja. Azok az idők s azok a viszonyok, a melyek között ma élünk, nehéz voltuk folytán sürgősen követelhetik és követelik is a két egyház között a lehető legtökéletesebb belső egyetértést, de nem hordoznak méhökben oly fenséges és erőteljes nemzeti eszméket, mint a milyeneket hordoztak a mult század 40-es és 50-es évei. S ha akkor nem sikerült az unió, sőt az unió eszméje olyan eltéréseket és ellentéteket váltott ki, mint a milyeneket kiváltott, s a melyeknek nem kívánatos eredményeit még ma is érezzük a két egyháznak egyháztársadalmi érintkezésében: vájjon remélhetnők-e, hogy ma jobb eredményekre juthatnánk ? Erre a kérdésre is csak azt felelem: én nem hiszem! A hittani különbségek ma már, az egyházpolitikai és az egyháztársadalmi kérdésekben nem állanak kiélezetten közöttünk. Az egyházszervezet, ha mutat is eltéréseket, de nem foglal magában kardinális differencziákat. A nyelvi és nemzetiségi nehéz kérdéseket is elég sikerrel oldozgatja meg a maga belkörében az evangélikus egyház. Elég jó úton haladunk tehát, — egy-egy túlzó kálvinista és lutheránus nyilatkozat és cselekedet leszámításával — hogy elérkezzünk a két magyar evangélikus egyház bensőleges egymás-megértéséhez s ebből eredőleg a közös czélok őszinte, testvéries, egyértelmű szolgálatához. De vettessék fel csak komolyan vagy éppen hivatalos formában az unió eszméje, azonnal meg fog szűnni ez az erősödő harmónia. Lesznek innen is, onnan is orthodoxok, a kik ki fogják élezni a hittani eltéréseket. Lesznek, a kik felbolygatják a nyelvi és nemzetiségi kérdéseket. S a nélkül, hogy az unió valóra válnék, nemcsak félbeszakad a mai tűrhető harmónia, hanem annak helyébe a differencziák hánytorgatása s ebből folyólag a diszharmónia lép. Kívánhatja-e ezt valaki, éppen a mai nehéz viszonyok között ?! Senki sem! De éppen ezért, ha jót akarunk, a két evangéliomi egyház bensőleges egyetértésére munkáló módok közül hagyjuk ki, mind a hittani, mind az egyházszervezeti unió eszméjét. Az ilyen unió helyett törekedjünk inkább a közös egyházi, társadalmi és állami czélok egyetértő szolgálatára irányuló lelki unióra, a mely, míg az egyik féltől sem kíván áldozatot s meghagyja mindegyiket a maga hittanilag, szervezetileg, nyelvileg kialakult történeti egyéniségben, másfelől igazi testvéri, bajtársi közösséget teremthet az egy czélra törekvők között! Ugyanígy vélekedik az unió kérdésében a Prot Szemlében p. f. is. Sőt hozzáteszi — s vele e tekintetben is teljesen egyetértek! — hogy a protestantizmus közös érdekeinek ilyen lelki unióban való szolgálatából miért lennének kizárva akár az erdélyi evangélikusok, akár az unitáriusok, akár a baptisták? Dogmatikus és egyházszervezeti unió a két evangélikus egyház és az unitáriusok és a baptisták között lehetetlen. De nem lehetetlen az egyetértés és a közös működés, sem az egyházpolitikai, sem az egyháztársadalmi téren, sem az evangeliom felekezeteken felül álló czéljainak szolgálatában ! Ennek a valódi protestáns, ennek a lelki és bajtársi uniónak az eszméjét hangoztassuk tehát; keressük meg útjait s teremtsük meg alkalmas szerveit! Az ilyen uniót szivesen üdvözölném s munkálására szivesen ajánlanám fel a magam csekély erejét is! Hamar István. ISKOLAÜGY. Református gimnáziumaink működése az 1907/8. iskolai évben. V. A tanulók magaviselete. A magaviselet adatainak megállapításánál csak 8653 nyilvános vizsgázott tanulót kell számítanunk, mivel a magántanulók (194) a magaviseletből nem osztályoztatnak. Jó osztályzatot nyert a magaviseletből 7422 tanuló, azaz 85"77°/0

(az államnál 75*85%), szabályszerűt 1177, azaz 13'60% (az államnál 23'39%)> kevésbbé szabályszerűt 0'62% (az államnál 0'76%)- „Rossz" magaviseletűnek egy rimaszombati II. o. tanuló van feltűntetve, de a magaviseleti jegyek részletes felsorolásánál nem találtam rá; azért ezt is a kevésbbé szabályszerűek közé számítottam. (Az államnál rossz magaviseleti jegyet kapott egy tanuló, azaz a létszám 0'002%-a.) Mindebből kitetszik, hogy a magaviselet eredménye — az állami gimnáziumok átlagát véve alapul — örvendetesnek mondható. Százalékok szerint legtöbb a jó magaviseletű tanulók száma Gyönkön (100), Kunszentmiklóson (97), Sepsiszentgyörgyön (96'4), Sárospatakon (95'9) és Hajdúnánáson (95"6). Mivel a szabályszerű és a kevésbbé szabályszerű magaviseletű tanulók százalékszáma (eltekintve attól, hogy mig Sárospatakon T2, Nánáson 0 a kevésbbé szabályszerű) ugyanilyen sorrendben növekszik, azért ennek az öt iskolának tanulói az említett sorrendben állanak legelői iskoláink között.