Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-08 / 32. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb, küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő: HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből : A meg1

nem hallgatott imádságok. Koch, — Z. — Vezérczikk: A magyar protestántizmus társadalmi szervezése. V. •T. — Tárcza: Gyakorlati keresztyénség. Dr. Antal Géza. — Könyvismertetés : Tanügytörténeti és pedagógiai czikkek repertóriuma 1908-ig bezárólag. Dr. Barcsa János. — Belföld: A földműves nép keresetképességének emelése. Pálóczi Horváth Zoltán. — Külföld: Külföldi szemle. Dr. SzláviJc Mátyás. — Nekrolog : Emléksorok. Domby Gyula. — Egyház. — Iskola. — Pályázatok. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A meg nem hallgatott imádságok. Jakab levele IV. 39 : „Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek ..." Franklin, a kiváló amerikai férfiú, a ki naponként vizsgálgatta lelkét s foglalkozott önmagával, többek között ezt a kis imát is írta: „Oh mindenható Jóság! Minden irgalomnak Atyja, hatalmas Vezérem! Add, hogy növekedjék bennem a bölcseség, mert egyedül ez képes arra, hogy engem rendeltetésem igaz ismeretére eljuttasson. Erősíts engem elhatározásaimban, hogy minden jó tanácsot követhessek! Azokat a szolgálatokat pedig, melyeket én többi gyermekeid javára elvégezhetek, fogadd el kegyelmesen, fogadd el, mint egyetlen bizonyságát annak a hálának, a melyet én adhatok Tenéked kegyelmességedért, a melynek szüntelen való kinyilvánítására Te annyiszor leereszkedtél én hozzám !" Én ezt a rövid és egyszerű kis imádságot szépnek tartom és méltónak arra, hogy mindannyian megszívleljük annak tartalmát. Mert az, aki ezt papírra vetette, arról tesz tanúságot, hogy tudja mit tesz imádkozni és milyennek kell lenni az imádság szellemének. Ugyanezt mondhatjuk el az Isten iránti alázatosságnak mély hittől izzó ama csodálatos szavairól is, melyek a XXV-ik Zsoltár első feléből csengenek felénk. Ezekben a sorokban egy buzgó, istenfélő lélek beszél, a mely szükségét érzi annak, hogy kiöntse Az előtt, A ki nagy a bölcseségben, irgalmasságban és hatalomban és A ki teljesíti mindazoknak testi és lelki szükségeit, a kik Ot igazán keresik, és a kik izzó lélekkel vágyódnak arra, hogy az O vele való közösségben és az O akarata szerint járjanak itt a földi élet útjain. De mi panaszkodunk mégis, igen^sokszor, és így szólunk gyakran: „Olyan sokszor kértünk már valamit a mi Istenünktől, és 0 azt még sem adta meg mi nekünk !" Azután hallunk más kérdéseket is, a mikor azt mondják: „Mit is ér imádkozni? Hiszen ha Isten változhatatlan és örök, nem várhatjuk tőle, hogy imádságunk befolyással legyen terveire és örök végzéseire! És így van-e szükség egyáltalában az imádságra, miután tudjak azt is, hogy a mi Atyánk mindig tudja, mi nélkül szűkölködünk Az ilyen panaszok és kérdések azonban csak arról tesznek bizonyságot, hogy az, a kinek lelkében ilyenféle tépelődések, panaszok, kételyek ébrednek fel, vagy a ki így beszél, az még nem tudja, hogy mit tesz igazán imádkozni. Mert mi bizonyára nem tudunk, de nem is akarunk semmiféle befolyást gyakorolni imádságunk által a mi örökké való Istenünk terveire és végzéseire. Mi nem azt kívánjuk, hogy ő valamiben változzék meg. Csupán csak ezt, — de ezt igazi alázatos szívvel, vágyó lélekkel óhajtja, sóvárogja az igaz keresztyén lélek — azt, hogy változhassék meg ö maga. Tudjon, képes legyen ö maga szentebbé, bölcsebbé, jobbá lenni és akaratát az ő mennyei Atyja akaratának mindig teljesebben s mindig tökéletesebben alávetni. Ezért imádkozik, s ezért nem is fog soha megszűnni imádkozni! A mikor pedig Istennek fenséges czéljait látja,ismeri, ugyanakkor látja és érzi a saját kicsinységét, erőtelenségét, nyomorúságát is; azt, hogy az O dicsőségének fenséges ragyogása mellett mily hiányos az ő saját lelkének ama menyegzői öltözéke s mily szánalomra méltó por voltának elvettetett állapota. És a mikor ez az érzés megrázza lelkét, megroskad térde, s a mikor imádkozik, már nemcsak bocsánatot kér az ő mennyei Atyjától, de kedvet és erőt is a jóra, hogy szünetlenül igazságban élve, mint Isten gyermeke, mint istenországának