Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-08 / 32. szám

polgára tanuljon meg járni ezen a földön. Az ilyen imádkozásnak érzi szükségét a keresztyén lélek, mert éhezi és szomjúhozza az igazságot, Istent, mint az igazság és világosság egyedüli forrását! Es az ily imádság valóban mégis szenteli öt; biztatja és erősíti, és mindig szorosabban kapcsolja Istenhez, a kinek vezetésére magát gyermeki bizodalommal átadta. Azért tehát, a mikor úgy véljük, mintha imádságunk nem hallgattatnék meg, gondoljunk csak elmélkedésünk alapigéjére, mely így szól hozzánk: „Kéritek és nem veszitek el: mert nem jól kéritek.. Koch után Z. A magyar protestantizmus társadalmi szervezése. A magyar protestántizmus jövendőjének hatalmas és nélkülözhetetlen tényezője a protestáns világkeresztyénség nagy közösségébe való szerves beilleszkedése és azzal való összhangos élete. Ezt az álláspontot viselte lapunk mindig. Ezt a feladatot és ennek mielőbbi megvalósítását hangsúlyoztuk a genfi világünnepekkel kapcsolatban mult heti számunkban. Azonban a protestáns világkeresztyénség közösségébe való belépés előföltételónek, vagy legalább is kövételményének tartottuk és tartjuk a magyar protestántizmus egységes belső szervezkedését. Erről az életbevágó, fontos kérdésről: a magyar protestántizmus társadalmi szervezéséről szólunk a jelen alkalommal. A magyar protestáns egyházak élete, sokak véleménye szerint, mintha túlságosan közigazgatási jellegűvé, egyoldalúan egyházkormányzati irányúvá vált volna. Kifejlődött nemcsak a „hivatalos egyház "-nevezet, hanem az annak megfelelő létforma is. A hivatalos egyház pedig nem foglalta magában az egyházi élettevékenység egész összegét. Az egyháztársadalmi élet egyesek és egyesületek buzgóságából állott elő és áll fenn. Emez egyháztársadalmi munkásság folytán támadt az ú. n. hivatalos egyház szervei körében is némi egyháztársadalmi érdeklődés és tevékenység. Pedig az egyetemes egyházat kellet volna megtöltenie az egyháztársadalmi élet erőivel és munkáival. Mivel azonban a hivatalos egyházi szervek nem igen fordítottak nagy gondot erre az elsőrendű feladatra, egymásután támadtak az egyház társadalmi kezdeményezések ébresztési és szervezési kísérletek a hivatalos egyházi körökön kívül. Az egyházi közélet erőtlensége, sőt hanyatlása, a külföldi protestáns egyházak eleven egyháztársadalmi élete, egész természetesen idézték elő a magyar protestántizmus társadalmi szervezésére irányuló kísérleteket. Hozzájárult ezeknek a szervezkedési kísérleteknek az előidézéséhez két kívülálló hatalmas tényezőnek : a nemzetközi klerikálizmusnak és a nemzetközi szocziáldemokrácziának s szabadgondolkodó egyházellenségnek nagymérvű előhaladása és fenyegető magatartása is. így nem csodálkozhatunk azon, ha egymást érte az egyesületek, társulatok, szövetségek és körök alakulása. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a magyar protestantizmus körében egész sereg egyháztársadalmi egyesület van, de az egyetemes protestáns egyház társadalmilag szervezve még ma sincs. A különböző egyesületek, társulatok, szövetségek és körök egyfelől az igazi egyházi élettevékenység egy részét választották feladatukul, másfelől pedig az egész egyháztársadalmi élet mezőire kiterjeszkednek. Egyfelől a sajátlagos feladat túlbecsülése és ebből származó elzárkózottság, másfelől pedig a munkafelosztás nélkül való általánosság felé hajló munkásság jellemzi egyháztársadalmi közösségeink életét. Egyoldalúság, féltékenység, ellentétes szellem, közösséghiány, szétdaraboltság féleredmény vagy eredménytelenség: szervezetlenségünk eredménye. Sokan szóvá tették ezt a beteg állapotot és többen sürgették az egységes társadalmi szervezkedést. A mult esztendőben lapunk is állandóan napirenden tartotta ezt a fontos kérdést. Egy évvel ezelőtt sürgettük az „Evangéliumi-Szövetség" -nek olyan megalkotását, a mely összes egyháztársadalmi egyesületeink egységes szervezetbe való foglalását, tehát a magyar protestantizmus társadalmi szervezését jelentette volna. Hivatkoztunk a közeli példákra : a Római Katholikus Egyesületek Országos Szövetségére és az Országos Közművelődési Tanácsra. Hivatkoztunk a távolabbi példákra: a világot átölelő Evangéliumi-Szövetség keretében levő nemzeti protestáns Evangéliumi- Szövetségekre. A szervezkedési munkálatok eredménye pedig az lett, hogy sem Protestáns, sem Evangéliumi-Szövetség nem alakult, hanem alakult külön Vallásegyenlöségi-Szövetség és külön Kálvin-Szövetség. A különböző egyháztársadalmi egyesületek nagy része pedig megmaradt a különállás állapotában. Az egész magyar protestantizmus pedig egy-két egyesülettel gazdagabb lett, de társadalmi szervezetlenségének erőpazarló szegénységében és betegségében megmaradt. A különböző szövetségeknek, egyesületeknek, társaságoknak és köröknek egy esztendei többé-kevósbbé eredményes vagy eredménytelen munkássága után szomorúan kell megállapítanunk azt a tagadhatatlan igazságot, hogy a magyar protestantizmusnak egységes társadalmi szervezete ma sincs. Mi azonban nem akarunk megállani ennek a szomorú valóságnak a megállapításánál. Sőt hivatkozunk a mögöttünk levő, sok tekintetben meddő esztendőre, társadalmi szervezetlenségünkből származó erőtlenségünkre, belső élettelenségünkre, közéleti súlytalanságunkra, az állam- és egyházpolitika terén ért veszteségeinkre, ellenségeink, a pusztító klerikálizmus és a romboló szabadosság vészes hódításaira, a külföldi protestáns keresztyénség példájára, hazai és egyetemes hivatásainkra: és a magyar protestantizmus minden tényezőjét kérjük az egységes