Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

hogy egyedül az irgalmas szamaritánus példája: a szegényebb testvéreken való lelki és anyagi segítés méltó Krisztus igaz követőihez. S ennek a nagy igazságnak egyházunk jövő életében még be kell igazolódnia! Ez a komoly értelme egyházunk genfi barátja szavainak. Egyházi törvényeink bírálatát eme szavakkal fejezi be: „Ha a körülmények és fajuk sajátos szelleme ránk nézve kevésbbé megszokott ösvényekre vezette is a századok folyamán testvéreinket, mi azért a reformáczió époly hűséges fiainak ismerjük el őket. Erélyesen küzdenek azok ellen az ellenségek ellen, melyeket mi is jól ismerünk, s a melyeket Magyarországon épúgy, mint Francziaországban és Svájczban egyaránt közönyösségnek, anyagelvűségnek és klerikalizmusnak neveznek". A következő és legterjedelmesebb fejezet egyházi törvényeink kivonatos fordítását adja 37 lapon, több helyütt magyarázó jegyzettekkel. A törvények ismertetésének végéhez ügyesen szerkesztett térkép csatlakozik, mely egyházkerületeink beosztását, református és evangélikus theologiánk elhelyezését, a magyar faj lakta vidékeket tűnteti föl. Nagy örömmel látnánk hittankönyveinkben is ilyen térképeket. Ezután két lapos kis szótár következik, mely az egyházi életünkbe vágó kifejezéseknek megfelelő franczia elnevezéseket tűnteti föl. Az utolsó részben a protestáns egyházak — s külön a budapesti egyház — 1909. évi állapotát vázolja. Ennek keretében kiemeli a róm. katli. Baldácsy bárónak a protestáns egyházak javára tett nagy alapítványát. Az egyes református és evangélikus egyházkerületek, úgyszintén az unitárius egyház fontosabb egyházi, iskolai és népességi adatait adja ezután, majd theologiánk tanárainak névsorát. Teljes mértékben tudatában vagyunk annak a nagy szeretetnek, mely Claparéde Sándort műve megírására buzdította ; annak a nagy fáradságnak, melyet kölönösen egyházi törvényeink franczia nyelvre fordítására szentelt s annak az érdeklődésnek, melyet művével irántunk fölkeltett Nem is kételkedünk, hogy irodalmi és egyéb társaságaink, szövetségeink legalább némiképen méltányolni fogják ebbeli fáradozásait, Dr. K. I. BELFÖLD. A földművesnép keresetképességének emelése. A genfi ünnepek lelkesítő hangulata új erőt és bíztatást kölcsönöz az itthon maradiaknak is a magyar kálvinizmus ügye iránt való hitben s abban a munkában, mely az ellankadt erőket felfrissíteni, összpontosítani, egyházunk vezetőinek figyelmét elhanyagolt területekre felhívni s őket a kor szellemének megfelelő fokozott tevékenységre serkenteni kívánja. Meg kell értenünk, hogy Kálvin nemcsak, mint erkölcsi reformátor, mint theologus, írásmagyarázó és lelkipásztor, nemcsak mint pedagógus és iskolaszervező volt nagy, nemcsak ő volt korának „legkeresztyénebb embere" hanem rendkívül nagy hatással volt és van ma is a nemzetek politikai, társadalmi és közgazdasági életére. Kálvin, a midőn közelebb hozta hozzánk Krisztust, egyúttal működésével bebizonyította, hogy csak az alkotó keresztyénségnek, az emberi élet minden körülményeire kiterjedő egyházi munkásságnak van jövője, mert Kálvin tevékenysége nyomán, emberileg a legmagasabb tökélyhez jutott az ő egyháza és Genf társadalma, s tudomány, tekintély, vagyonosodás, erkölcs és vallásosság tekintetében elsőrangú helyet foglalnak el azon társadalmak és államok, a melyek Krisztust az ő tanításai szerint követik. Négyszáz év kellett hozzá, hogy Kálvint újra felfedezzük s olvassuk, lássuk és tanuljuk, mik voltak hát Kálvin fellépésének üdvös hatásai ? ! Megmondatott, hogy „elvész a nép, a mely tudomány nélkül való". A tudomány pedig nem lehet más, mint csakis a Krisztus tudománya. A biblia ez, mely maga az élet s a mely megtanít arra, hogy a köznapi élet minden vonatkozásában, az emberiség fejlődésének minden stádiumában, miként lehet és kell Krisztus szerint élni! Nos, hát a vallásnak, a melynek lényege a hit és alapja a keresztyén világnézet szerint a biblia, az emberi élethez kell simulnia, mert gyökérszálai a szívben és agyban egyaránt székelnek. Ha azt akarjuk, hogy a kálvini hitvallás szilárd talajon álljon, a vallás hirdetőinek egyrészt.a „Krisztust" kell jól ismerniök, szeretniök, követniök, a bibliában leszűrt igazságokat Kálvin szellemében magyarázniok és tanítaniok, másrészt az emberi társadalom fejlődése, műveltsége és alakulása szerint a lelkipásztorok kötelessége a biblia és vallás elveit a fejlettebb élethez is alkalmazni. Ezért nagy tudomány a vallástudományi! Ha a felnőttnek úgy akarjuk azt megmagyarázni, mint a gyermeknek : mosolyogni fog rajta, és ha nem törekszünk arra, hogy a konfirmáczió után minden ember lelkében mélyítsük e tudományt, hasztalan lesz minden prédikáczió. Ha a mai műveltebb, fejlődöttebb társadalomban azon keretek között marad az egyház tevékenysége, a melyben századokkal előbb volt; ha nem törődünk a nép szükségletével, a társadalmi bajokkal és azt hisszük, hogy a világ csábításaival szemben elégséges egyedül a szószékről hirdetnünk az Isten igéit: akkor ne panaszkodjon senki arról, hogy hitetlen, vallástalan, közönyös a társadalom. Az egyháznak, az egyházi és világi vezetőknek s mindenkinek, a kinek ehhez mód és tehetség adatott, ott kell felvenni a küzdelmet, a hol a baj mutatkozik! Nemcsak meg kell ismerni az orvosszereket, de be is kell állani a munkába mindenkinek az elhanyagolt területeken és mindenütt, a hol alkalom nyílik a nép szivét megnyerni és az élő Istenhez visszavezetni. A Jézus