Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-01 / 31. szám
tudományának hirdetőhelyei — a templomok — így újra megtelnek és újra hittel szállnak fel dicséretek, zsoltárok és imák ! (Vége köv.) pálóczi Horváth Zoltán dr. ügyvéd, a „ Kálvin-Szövetség" titkára. KÜLFÖLD. A genfiek ítélete a Kálvin-jubileumon megjelent magyarokról. A genfi La Semaine Religieuse cz. lap 1909 július 17-iki számában a magyar-estély ről a következőket írja : Tisztelet és hála a magyarhoni protestánsoknak! Minthogy a gt < • fi ünnepélyekre igen nagyszámú küldöttséget jelentettek be, a rendezőbizottság, élén Claparéde Sándor polgártársunkkal, a ki házassága révén magyar ember — külön estélyt jelölt ki számukra. Ezt az estélyt ma, hétfőn délután, 1909 július 5-én tartották meg az x^uditoriumban. A terem zsúfolásig megtelt. Üresen egyetlen egy hely se maradt. Claparéde Sándor úr néhány, valóban szívélyes szóval s érdekesen szólott a genfi ünnepélyünkre idesereglett magyarokról. Felsorolta messziről érkezett jelesebb magyar vendégeink neveit, a kik megjelenésükkel minket nagyon megtiszteltek. Ezek : Antal Gábor úr, a dunántúli egyházkerület püspöke, a főrendiház tagja, a magyar református egyetemes konvent alelnöke. Degenfeld-Schomburg gróf, főgondnok; Erőss püspök Debreczenből; György Endre v. b. t. t., volt. földmívelésügyi miniszter; Nagy dr., országgyűlési képviselő, konventi ügyész, Péter Károly lelkész, az erdélyi egyházkerület titkára; Szilassy Aladár úr, egyházmegyei gondnok; Kis József esperes, az 1500 tagot számláló magyar református lelkészegyesület képviseletében. Kálvin magyar egyházának eme képviselőin kívül Claparéde úr még két más egyént is kiemelt, kik nem ennek az egyháznak tagjai: Zsilinszky Mihály v. b. t. t., volt államtitkár urat, mint a magyar evangélikus egyház képviselőjét és Ürmössy Miklós nyugalmazott miniszteri tanácsos urat, a magyar unitárius egyház képviseletében. „Ez még nem az egész — folytatta az estély elnöke — a hivatalos kiküldöttek mellett itt látjuk még a magyar református nép tömeges, nem hivatalos képviselőit is. Ez Pap István theologiai igazgató és Kováts dr. budapesti lelkész fáradhatatlan munkájának eredménye. így történt az, hogy a magyarok ilyen nagy számban zarándokoltak Genfbe : 120-an. Tisztelettel s örömmel köszöntjük mindnyájukat, különösen a debreczenieket, a kik városukat még ma is, miként hajdanában, magyar Genf-nek szeretik nevezni." Ezután két kiküldött a magyar református egyház történelméből olvasott fel hatásos módon, franczia nyelven. Először Pruzsinszky Pál dr., budapesti theologiai tanár szólott. Milyen kép! Fájdalmat keltő s egyszersmind felemelő előadásának tárgya : Magyar gályarabok. Megindulással ecseteli a XVII. században élt hitsorsosainak rettentő szenvedéseit, kik két hatalmas nemzet ütközőpontjának voltak áldozatai. Evező rabszolgák a spanyol király gályáin, tüzes vassal ütnek rájuk bélyeget, megfosztják pénzüktől, húsz órát dolgoztatnak velük naponkint s a mellett legszigorúbban eltiltják őket a beszédtől, ha erejük már hanyatlik, hóhérjaik vérig verdesik őket .... De mindennek daczára megtartva keresztyén hitüket, nem vesztik el lelkük nyugalmát. Végre is védelmezőkre találnak. Weltz György kereskedő, Zaff Miklós orvos és Littleton angol konzul megszabadításukra minden tőlük telhetőt megtesznek. Ügyük védelmére kelnek a nemesszivű fejedelmek, főképen pedig a brandenburgi és szász választófejedelmek ; különösen Ruyter admirális, a spanyolokkal szövetkezett hollandi hajóhad parancsnoka veszi őket oltalmába, 1676 február 11-én ütött szabadulásuk órája. A budapesti tanár ezekkel a szavakkal fejezte be előadását: „A gályarabok bilincsei már régen elnémultak, a századok vihara széthordotta lialóporaikat s mégis úgy tetszik minékünk, mintha most is hallanók sóhajtásaikat s látnók fájdalomtól eltorzult arczukat. Lakozzék mibennünk is az ő Istenbe vetett rendületlen bizodalmunk, lakozzék örökké a mi emlékezetünkben és a mi szivünkben!" Azután még egy történeti kép tárult szemünk elé, melyet Kováts István dr. Budapestről, — festett, nem kevesebb történeti alapossággal és művészi készséggel. Tárgya volt: „A magyar református egyház." Elmondja a magyarság sok küzdelmét, mely mindig a keresztyénség bástyája, Kelet és Nyugat ütközőpontja volt. Ez a küzdelem elősegíté a reformáczió csodálatos hódításait. Megemlíti a biblia magyar fordítását, melyet Károli Gáspár 1590-ben adott ki. Az egész terem tapsolt, mikor arról beszélt, hogy a protestánsok írták az első magyar történelmet, az első magyar nyelvtant, az első magyar bölcsészeti művet s hogy a nyomdák majdnem háromszáz éven át protestánsok birtokában volt. Azután — folytatja —- a jezsuitákkal megkezdődött a szenvedések korszaka. Felsőbb parancsra, hatvan év leforgása alatt mindenütt megégették a bibliát és a katholikusok 550 templomot raboltak el a protestánsoktól. Végre 1781-ben II. József kiadja türelmi rendeletét. Ettől kezdve a protestáns egyház lépésről-lépésre, visszanyeri teljes autonómiáját. Jelenleg az ország népességének 20°/<ra Pr otestáns, összesen négy millió (2l f> millió református). Van 2026 egyházközségük 2062 rendes lelkésszel. Továbbá a református egyház kívül-belül 2500 elemi iskolát tart fenn 2965 tanítóval, 28 gimnáziumot, négy jogakadémiát és öt theologiai főiskolát 454 tanárral. Az egyházközségekben nőknek is van választójoguk: „A klerikalizmus korszaka már lehanyatlott — mondja végezetül Kováts dr. — A gályarabok énekei már nem kelnek versenyre a tenger zúgó habjaival. Többé már nem lehet törvénybe iktatni: „Cuius regio, eius religio"
