Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

ban a tömeg- már úgy is elveszett. Nagy volt a mi aggodalmunk és nagy volt a mi elkedvetlenedéstink. Ámde Jézus Krisztus most már erélyesen fellií: Rajta! Föl a lelkekkei! Itt a halászat ideje ! Gyorsan, ki a vizekre! Hajóra! Ne féljetek a a hullámoktól, ti emberhalászok! Naumann Frigyes. Ford.: Dr. Tari Imre. A magyar protestántizmus és a yilágkeresztyénség. A genfi Kálvin-jubileum a világkeresztyénség egységének hatalmas bizonysága volt. Hatalmas bizonysága az evangéliumi protestáns keresztyén egyházak és nemzetek világtestvériségének. Mintha nagy családi ünnepre gyűltek volna a Krisztusban testvéregyházak és nemzetek a Kálvin templomába, egyházába és városába. Európából Anglia, Ausztria, Belgium, Dánia, Francziaország, Hollandia, Magyarország, Németország, Norvégia, Olaszország, Skóczia, Svájcz,. Svédország ; Afrikából a délafrikaiak ; Amerikából az Egyesült-Államok és Kanada református, illetőleg protestáns egyházai küldötték el képviselőiket a jubileumi világünnepre. Megjelent ezen a világünnepen a magyar református, illetőleg protestáns keresztyénség is. Megjelent hivatalos küldötteivel és sokkal nagyobb számú hívő tagjaival. Már a megjelenés és megjelentek száma maga is jelentős esemény. Jelentős azért, mert a XVIII. század közepe óta a külföldi protestáns keresztyénségtől elszakadt magyar protestántizmus elszigeteltségének és elfeledettségének hosszú emberöltői után, végre ismét megjelent a világkeresztyénség nagy családjában. Jelentős azért is, mert nagyobb számmal vett részt, a jubileumi ünnepen, mint a világ bármely protestáns egyháza. Mintha pótolni akarta volna a másfélszázados mulasztást, melyet részint kényszerűségből, részint visszavonultsága folytán követett el. Az elszigeteltségből ily nagy számmal való kimozdulás és a világkeresztyénség ünnepén való egyszerű részvétel már maga is ránk terelte volna a világ protestáns testvéregyházai képviselőinek figyelmét. Maga a hivatalos képviseltetés is alkalmas volt arra, hogy tudomást szerezzenek rólunk. De aligha lett volna elégséges arra, hogy meg is ismerjenek és meg is szeressenek. Erről magánegyének tiszta látóköre, gyakorlati bölcsesége és nemes hitbuzgósága gondoskodott, á magyar református egyházban is és Genf városában is. Éz a gondoskodás rendezte nemcsak a társas utazást, hanem a magyar istentiszteletet és a franczia nyelvű magyar estélyt is. Már pedig a magyar protestantizmus megismerésének és megszeretésének leghatalmasabb tényezője ez a magyar estély volt. Ez ismertette meg a genfi protestánsokkal s a világprotestántizmussal a tudás, a hit s a művészet eszközeivel egyházunk nagy múltját, küzdelmes jelenét s egyházi, nemzeti és egyetemes szempontból való fontos hivatását. Ez keltett elismerő tiszteletet és testvéri szeretetet a külföldi testvérek százainak lelkében. A testvéri szeretet otthonias melegsége itt ölelte keblére az eddig nem igen ismert testvért. Ezt a páratlan hatást inkább csak kiegészítették a hivatalos képviselet derék munkája és a különböző személyes és társas érintkezések kedves alkalmai,- ... A Kálvin-jubileum megpecsételte a protestáns világkeresztyénséggel való testvériségünket! Azonban félő, hogy hagyományos szokás szerint, csak múló alkalmi ünneplés marad a Kálvin-jubileumon való részvételünk is, mint már annyi más ünneplésünk. Félő, hogy csak szórványos alkalmi érintkezés szervetlen viszonyában maradunk a genfi és a világprotestántizmussal. Pedig ez nem sokat érne nekünk! A külföldi protestáns keresztyénségtől való eltávolodásunk utóbbi másfél századában is voltak évek és évtizedek, mikor egyeseknek buzgólkodása folytán eleven összeköttetés támadt a magyar és a külföldi keresztyénség között. Egyházpolitikai, egyháztársadalmi és egyházalkotmányi tekintetben bizonyos alkalmi és változékony, szervetlen összeköttetést tartottunk fel a külfölddel, mind a legújabb időkig. De szervesen nem illeszkedtünk bele a protestáns világkeresztyénség nagy közösségébe. Sőt az erre való felhívást és alkalmat sem használta fel a magyar protestántizmus. Sem a világot átölelő „Evangéliumi Szövetsége-ben, sem a „Presbiteri Világszövetség"-ben nem látjuk a magyar protestáns működését. Pedig ebből a hatalmas, szerves összeköttetésből kimondhatatlan haszna lenne a mítgyar protestántizmusnak. A valláserkölcsi élet eleven erői, intézményei és módszerei áldásosabb hatást gyakorolnának a mi egyházi és egyháztársadalmi életünkre. Vallástudományi életünkre elevenítő erővel hatna az a nagy tudományos élet. Az egyházpolitikai küzdelemben, az igazságtalan állampolitika és a vatikáni világhatalom szervezett támadásai ellen való harczainkban támaszt, segítséget, velünk küzdő testvéri szeretetet találnánk. Sikeresebben, sőt győzedelmesen verhetnők vissza belső és külső ellenségeink támadásait és biztosíthatnók egyházunk megerősödését és állandó haladását. Vegyük figyelembe tehát ezt a nagy tanácsot, melyet a Kálvin-jubileum hangosan kiált felénk! Vegyék fontolóra különösen protestáns egyházaink vezetői és újítsák föl, teremtsék meg a magyar protestáns keresztyénségnek a protestáns világkeresztyénséggel való állandó szerves összeköttetését! Ennek természetes előfeltétele, vagy legalább is követelménye, az egész magyar protestántizmusnak egységes szövetkezése, életteljes társadalmi szervezése. A belsőleg szervezett magyar protestántizmusnak meg be kell illeszkednie a protestáns világkeresztyénség óriási szervezetébe. Ez többet érne, mint az eddigi sok meddő kísérletezés. Ez lenne a Kálvin-jubileum legnagyobb eredménye. Az egységes protestáns világkeresztyénség a leghatalmasabb hadsereg a római sötét világhatalommal és a nemzetközi vörös világszövetséggel szemben. Es az isteni igazság szerint: ezé a jövő ! Genf. ' V. J.