Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-11 / 28. szám

Kálvin János élete. , • t

• .-. - ..... Francziaországban, Páristól északra fekszik Noyon püspöki város, kimagasló, hatalmas székesegyházával. Itt élt a XVI. század elején egy derék házaspár : Cauvin Gerárd, káptalani ügyész, jegyző, levéltáros és felesége, Lefranc Johanna, a kit az egykorúak valamennyien igen szép nőnek niondanak. Hat gyermekük született: Károly, János (szül. 1509 június 10-én), Antal, Ferencz, Mária és még egy leány, a kinek neve nem maradt emlékezetben. A kis Cauvin, vagy a mint később latinosan nevezte magát: Calvin János csak 12 éves koráig növekedett anyjának gondjai alatt. A túlbuzgó, áhítatos nő szigorúan vallásos, sőt babonás szellemben nevelte. Zsenge gyermekkorát, anyjának és a bigottságukról nevezetes noyoniaknak hatása folytán, a római egyház s annak kegyszerei és bűvös ereklyéi iránt való rajongó hódolat és csudálat töltötte be. 1521-ben meghalt édesanyja. Apjá mostohát vitt a házhoz. Kálvin ettől kezdve a szülei háznak inkább szigorúságát, mint szeretetét tapasztalta. Ez kifejlesztette benne, a mire különben is hajlandó volt, az elvonult és magába zárkózott természetet. De elősegítette jelleme kifejlődését is : az önállóságot, határozottságot, a sok és mély gondolkodást Anyja halála már Parisban érte, a hová 1520-ban ment. Apja kieszközölte fiai számára jótéteményként a la gesinnei parókhia jövedelmét, miután papot akart belőle nevelni. Azután még a martonvillei, végül a pont' l'evequei parókhia jövedelmét húzta Calvin iskolai pályafutása alatt. így atyjának az ő taníttatása nagyobb gondot nem okozott. Párisban a de la Marche-kollégiumba iratkozott be. Tanára Cordier Mathurin, annak a kornak egyik legkiválóbb nevelőmestere. Ueformpedagógus, a ki emberséges bánásmódot, új módszert, friss és eleven szellemet vitt a kollégiumba. Kálvin rendkívül megszerette s ő is Kálvint, a kit megtanított latinul beszélni és írni oly szépen, a hogy abban az időben csak kevesen tudtak. Szabatos és kifejező franczia stílusára is Cordiernek volt a legnagyobb hatása. De a de la Bíarche-kollégium szabad szelleme és a Cordier újító humanizmusa nem tetszett a papi köröknek. Kivétették tehát a kollégiumból a papnak szánt Kálvint és betették a spanyol eredetű Montaigu-kollégiumba. Itt régi nevelés és szigorú róm. kath. szellem uralkodott. Az aszkétai életmódot itt sajátította el Kálvin. Montaigu vitatkozni tanította meg. Ebben a kollégiumban a goromba ós vesszőző Tempéte Péter tanár teljesen kiábrándította a középkori, scholasztikus nevelési rendszerből s arra ösztönözte, hogy ő is a reformpedagógiának a híve és zászlóvivője legyen. Nyelvi és bölcsészeti tanulmányainak végezte után, 1528-ban az orleansi egyetemre iratkozott be. Atyja ez időben ellentétbe jutott a noyoni káptalannal, a nű arra bírta, hogy régebbi szándéka ellenére fiát a jogi pályára adja. Kálvin engedelmeskedett atyja akaratának. Orleansban többek közt a híres De VEstoile Péter előadásait hallgatta. Bámulatosan sokat tanult. Tanulótársai előtt nagy tekintélyt szerzett. Tanárai tiszteletét, szeretetét megnyerte, s liczentiátussal és nagy dicséretekkel távozott a bourgesi egyetemre (1529). Bourgesben az itáliai eredetű Alciati András tanította. Nagyhatású tanár; de Kálvint mégsem ő, hanem Wolmár Menyhért hódította meg. Wolmárt Orleansból vitték át Bourgesbe. Öt már nemcsak a humanizmus, hanem a reformáczió szelleme is megérintette. Hatása elhatározó Kálvin életében. Mellette még Lefévre d'Etaplest, a Sorbonne nagyhírű tanárát és Olivetán Róbertet említhetjük fel, mint a kik Kálvin eszét és szívét a humanizmus és a reformáczió felé terelték. Olivetánnal Orleansban jött össze. De Orleans akkor még nem tűrte meg az ilyen nyugtalan, újító embereket. Olivetánnak Strassburgba kellett menekülnie. Wolmárnál találkozott Kálvin az akkor még gyermek Bézával. E véletlen találkozáskor még nem gondolták, hogy életük az evangélium szolgálatában oly szorosan összefonódik, mint az később a reformáczió véghetetlen javára történt. Kálvin Wolmár hatása alatt s atyja halála után (1531) abba hagyta a jogot és szívvel-lélekkel humanista lett. Nagy buzgalommal látott a görög és a héber nyelv tanulásához. Visszament Párisba, a Collége de France-ba, s ennek kitűnő tanárait: Danest, Toussaint, Vatable-ot hallgatta. A humanisták között akart hírnevet szerezni. Szellemes magyarázatot írt Seneca De clementia czímű művéhez. Bejutott a legelőkelőbb humanista körökbe, a hol már a reformáczió szelleme is kezdett tért hódítani. 1533 augusztusában Noyonban, még mint káplán, részt vett egy káptalani ülésen; de októberben már megírta első reformátori művét, azt a rektori székfoglaló beszédet, mellyel orvos barátja, Cop Miklós a Sorbonneon 1533 november 1-én elfoglalta rektori hivatalát. E miatt a parlament elfogatási rendeletet adott ki ellenük. Mindketten menekültek Párisból. Kálvin körülbelül egy évig hol itt, hol ott lappangott Francziaországban. Fölkereste Neracban a humanizmust kedvelő s a reformáczióval rokonszenvező, nagyműveltségű Margit navarrai királynét. Az ott tartózkodó, öreg Lefévre d'Etaples úgy fogadta, mint Francziaországban Isten országának jövendő helyreállítóját Egyik barátjánál, du TÜlet Lajos, angoulemi kanonoknál megírta s Capito rábeszélésére Orleansban kiadta a rajongó anabaptisták elleni theol. művét, a Psychopannichiát. Megfordult Orleansban, sőt Noyonban is, a hol lemondott az addig élvezett parókhiális jövedelemről. Ez alkalommal, templomi tüntetés miatt, nyolcz napig a káptalan börtönébe zárták (1534.) A rege szerint Poitiersban is tartózkodott s ott egy máig róla nevezett barlangban hirdette az evangéliumot. Általában már mindenfelé úgy fogadták e bujdosása alatt, mint a reformok egyik vezérét. 1534 őszén visszament Párisba, a hol nagy köre