Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-17 / 3. szám

BELFÖLD. Falusi levél. Tisztelt Szerkesztő Uram ! Egyházunk életében is divatozik a polgári közigazgatásban megszokott lassúság, melynek káros hatása elvitázhatatlan. Fejetlenség, rendszertelenség lépten-nyomon, Korszakot alkotó reformok küszöbén az irányítás hiánya, a magunkrahagyatottság a bizonytalanság útvesztőjébe sodor. 1904. évben összeült zsinatunk törvényeiben a gyülekezeteknek biztosított jogok nagyrészt papíron vannak csak még máig is. Pl. az adócsökkentési segély valqságos réme a gyülekezeti békének. Igen sok lelkész nem mer hozzányúlni, látván a már folyamodott egyházak kérvényei elbírálására kiküldött bizottságok borzasztó alkudozásait. Félnek, hogy a bizottság minden szükségletet redukál minimum. És csak vár, vár, vájjon jön-e felülről valami határozott biztatás a kérések kíméletesebb figyelembevételére ? Végső terminus sincs adva, mely kötelezné az egyházakat a folyamodásra, és csak az eddig folyamodott egyházak szükségletei után ítél a konvent, hogy a három millió nem lesz elég. Nem volna-e helyesebb, hogyha kitűzött terminusra az összes szükségletek tisztáztatnának és nem hozzávetőleges, hanem pozitív adatokkal állana a konvent az állam elé ?! De a kiknek megszavaztatott a fél (mert csak fél) segély, azok sincsenek sokkal előbb! Bizony, csalódással köszöntött ránk az újév. Decz. 19-ike körül már a konventen tudta minden lélek, hogy mennyit kapnak a folyamodó egyházak; karácsonyra meg is kaptuk az aláírandó nyugtákat, örömmel írtuk alá és örömünket nem titkolhatánk el népünk előtt se ! Vártuk az újévet, az ige testét! De hiába vártuk! S híveink már újra kezdik mondogatni, hogy nem is lesz abból semmi. íme, ilyen hangulatot és a lelkészek iránt ily bizalmatlanságot kelt népünkben a lassúság, mely 30 nap leforgása alatt még mind ez ideig nem volt képes kiutalványozni a már megszavazott államsegélyt. Borzasztó még csak elgondolni is, hogy mily következményeket teremtett már a mult évben is egyes egyházakban a bizonytalanság! S e bajokat az újévi csalódás csak növelte. Népünk eddig csak hitte, a mit „az atyák" mondtak, ha az urakban nem hitt is. De ez a késedelem kezdi megingatni még az „Atyák" iránt eddig táplált hitet is. Szomorú tények ezek! De hát miért is késik a kiutalt segély megküldése I Ott sincs semmi tájékoztatás, semmi felvilágosítás, semmi nyugalomra intés, a mi kissé lecsillapítaná felcsigázott várakozásunkat. Persze az nem jő figyelembe, hogy a mi népünk egyházi adófizetését megkezdi már január első felével. Trágyahordás, fahordás, iskola és egyházi favágás stb. mind e napok kötelessége volna, és most nem tudjuk mit cselekedjünk? nem késik a kiutalványozás a tavaszig? Hogy fogjuk helyrehozni az elmulasztottakat? Hogy pótoljuk a hiányokat? im ezek a kérdései az ismeretlen jövőnek. A másik oka a panaszoknak a kongrua-szétkiildés csigalassúsága. Miért nem talál már 4—5 év óta módot a dunamelléki kerület is, hogy a kongruás lelkészek január 3—4-én esedékes kongruája erre az időre kézhez jusson ? Miért kell a kongrua-segélyeknek egy vagy másfél hónapig a kerületen késedelmezniök ? Nem tehetné meg kerületünk is azt, a mit a Dunántúl cselekszik, hogy saját pénztárából fedezi papjai szükségletét ? Mert vegyük csak figyelembe, hogy elvégre az a kongrua-fogalom szegénységet jelent. Csak kis egyházak lelkészei részesülnek benne, a kik természetes, hogy épitenek is reá! Doktor, patika, ruha, cseléd stb. ebből nyeri fedezetét, és hogy az igényt tartók sürgetik követeléseiket, s a késedelem felelősségét nem az egyházra hárítják, hanem az egyénre, bizonyítanom felesleges. Lássa kedves szerkesztő uram, ilyenek a „kis emberek" „nagy bajai!" Vajh, ki hallgatja meg? Hallgassa meg kedves szerkesztő uram! Balatoni I. * * * Meghallgatni bizony meghallgatom. Segíteni is szívesen segítenék rajtok, ha rajtam állana. De azt hiszem, segítenének azokon a konventi és püspöki irodában is, ha nekik is módjukban állana. Ne felejtse azonban Balatoni I. és a többi panaszkodó kollegám se azt, hogy a segélyek gyors szétküldéséhez, a sok kimutatás, bemutatás, fő- és altabellázás, fő- és alcsoportosítás stb. stb. mellett, a mit az illető irodáknak előzőleg el kell vógezniök, olyan irodai személyzet kellene, a minek a beállítására a mi szegénységünk nem elegendő. Tudom, hiszem, hogy a késedelmezés nemcsak kellemetlen, hanem bajok okozója is lehet. De adminisztrácziónkat sok tekintetben hiányos berendezettségünk okozza. Hogy pedig a jobb berendezésre még többet költsünk, attól is húzódozunk, mert szegények és újra szegények vagyunk. Szerk. KÜLFÖLD. A genfi egyetem háromszázötven éves jubileuma. A genfi egyetem a júliusi nagy Kálvin-ünnepélyekkel kapcsolatban üli meg fönnállásának 350-ik évfordulóját. Az egyetem szenátusa a budapesti ref. theologia tanári karát — s bizonyára a többieket is — meghívta a jubileumi ünnepélyekre. A díszes kiállítású meghívó, melyet fölül, Genf városának czímere ékesít, magyar fordításban így hangzik: A ref. theologiai Akadémia Igazgatójának Budapesten. Genf városa 19Q9 július havának 7-ikétől 10-ig nagyobbszabású ünnepélyek keretében készül megülni