Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-17 / 3. szám

az egyetem alapításának háromszázötvenedik évfordulóját. Ez az emlékünnep egybeesik az akadémiánk alapítójának, Kálvinnak négyszázados születési évfordulója alkalmával rendezendő emlékünneppel. Az egyetem, mint egy dicsőséges mult örököse, meg kíván emlékezni annak a munkának a nagyságáról, mely létrehozta és azoknak az odaadó áldozatkészségéről, kik rettenetes megpróbáltatások közepette, szemeiket folyton a genfiek szép jelmondatára: a Post Tenebras LUX-TSL függesztve, fönntartották és továbbfejlesztették. Azt, hogy a mi iskolánk, annyi más régibb és tekintélyesebb mellett is, oly nagy becsülést tudott kivívni és azt meg is tudta őrizni, nem egyedül az ott működő mesterek kitartó fáradozásának, hanem annak a ragyogó hazaszeretetnek is köszönheti, mely köztársaságunk polgárait mindenkor lelkesítette; úgyszintén azoknak az intézményeknek, a melyeknek önként alávetették magukat. Egyetemünk a reánk következő esztendőben a mult eme férfiaival és emez intézményekkel szemben hódolatát kívánja kifejezni. De háláját akarja kifejezni annyi sok tudós társasággal és egyetemmel szemben is, a melyekben mesterei tanultak, vagy tanították, és a melyek akár a régebbi időkben, akár napjainkban, Genffel tudományos testvéri viszonyt tartottak, vagy tartanak fönn. Reméljük, hogy az Önök tiszteletreméltó társasága is csatlakozni fog ünnepélyeinkhez olyképpen, hogy kiküldöttel képviselteti magát azokon. Nagyon hálásak leszünk, ha kiküldöttük nevéről 1909. április 15-ike előtt méltóztatik bennünket értesíteni, a végből, hogy vendégeink méltó fogadtatására a szükséges intézkedést megtegyük. Genf, 1908. deczember Az egyetem Szenátusa nevében: a Rektor. [Dr. K. J.) RÉGISÉG. A sárospataki főiskola történetéhez. I. 1717 január 23. Szentimrey Sámuel levele Ráday Pálhoz. Közreműködését kéri a sárospataki iskolában dúló viszálykodás lecsendesítéséhez. (Rádaykönyvtár levéltára.) Bizodalmas jó Uramnak Kegyelmecinek ajánlom köteles kész szolgálatomat. E felsőbb napokba érkezvén hozzám S. Patakrúl ezen accludált ott lévő Praedicator Tiszt. Azari István Uram Apologiája, melyet formalibus parialtattam és a szerint accludaltam, s kérvén ő Kegyelme, hogy Kegyelmed kezéhez juttatván és több becsületes vallásunkon lévő emberekkel is communicálván, kérjem Kegyelmedet is, hogy Istenéhez és szent vallásához tartozó kötelessége szerint, ezen nagy gonoszt kívánja Kegyelmed és kívánjuk közönségesen orvosolni. Teljes igyekezettel valék, hogy együgyü személyembe mehettem volna Kegyelmedhez, és e mellett az én Kegyelmedhez tartozó kötelességemet is le tehettem volna Kegyelmed szolgálatjára való jelenlételemmel és udvarlásommal ; de ez iránt való szándékomban a teljes lehetetlenség megakadályoztatott és mostan is akadályt tészen ; kihez képest kívántam jó Uramnak Kegyelmednek ezen levelem által megküldenem, remény lem, már ezen kivül ezt is és többeket is érthetett Kegyelmed ezen ottan meggyuladt és az Isten Házát égető s emésztő tűznek circuínstantiáiban. Megvallom, bizonyára tartottam volna nagy kívánatos dolognak, ha Kegyelmed Isten dicsőségéhez buzgólkodó consideratioit és beszédit (ha méltóztatott volna Kegyelmed) coram hallhattam volna Kegyelmedtől és hallhatnám. Ugy veszem észre, a kiket közelebb illetne ezen dolognak orvoslása, avagy csak közelebb létekre, úgymint a zempléni szent fraternitas Tiszteletes Inspectorát, nagy becsülettel említendő Pósaházi István uramat, és a Collegium curatorát, Sóos István uramat, ő Kegyelmek vagy késedelmeskednek ezen tűznek inegoltásában, vagy talán szivök fájdalmával látják, mit kellene eloltani, de legalkalmatosabban hogy és mi módon, nehezen találhatják fel; együgyű conceptusom szerint nehéz dolognak is látom, mert sem a secularis rendeknek concursusa nem interveniálhat, sem a szent Fraternitások synodusai nem lehetnek. Ázok a rendek pedig, a kiket orvoslása concernál, értem mind a külsőket, mind a belsőket, távol lévén egymástól, ha tetszéseket leveleik által comportálnák is, némelyek talán in fundamento a dolgot nem értik, vagy nem is akarják érteni, mit tégyen az Isteni tudománynak, a theologiának és a józan filosofiának Siloa patakjába a holt-tenger vizeit bevenni, és azzal a tiszta folyást megelegyíteni, és a ratio bábjaival majmoskodván némelyeknek magok ideajoknak oraculumát. vagy inkább idolumát a szent-írás felibe vagy ellenébe póczolni, és így, ut Religio Keformata pláne évadat philosophica et deficiat a suis principiis, szemlátomást exoperalni? Talán találkoznak olyak is, a kik ducti partium studio, ut illi veteres oratores, qui in eo solum Demosthenem imitabantur, quod blaesus esset: gyöngy helyett adoptálják az ujságocskátul csillámló, magában semmire kellő, festett üvegecskéket is, és az Assertornak pártját fogják, kisebb reflexiójok lévén Isten dicsőségére és szent Háza tisztaságára s békességére. Némelyek pedig lehetnek, a kik legkisebb dolgokat is nagyobbnak tartják annál, hogy sem ennek orvoslását maguk kötelességére tartozni még csak meg is gondolnák. Édes jó Uram! ezeknek számán kívül és (ha lehetnének) ilyenek felett ismervén Kegyelmedet lenni, a kit Isten ezen időkre meghagyott eddig maga házában, tudom bizonnyal, hogy a nehezen szálló ludacskák a sebesen repülhető sasokat repülésre nem serkenthetik, oly végre hitemre nem is kívánom Kegyelmedet jó Uramat interpellálnom, de a mennyibe Isten után Kegyelmedre vethetjük szemeinket, meg nem itél Kegyelmed, ha Istenem dicsőségéhez való buzgó indulatból én is kérem Kegyelmedet, induljon fel Kegyelmed szive és ezen gonosznak legáltalabb és jobb móddal hathatósan való megorvoslására gondoljon és találjon módot Kegyelmed. Ha Kegyelmed Tiszteletes Uraimékat kötelességekre (melyet másként — elhiszem — sziveken és szemök előtt viselnek) ex superabundanti emlékeztetni és Sóos Uramat is serkentgetni, s más becsületes uri emereket is, kiket az Ur Isten még meghagyott, mint többi között ottan nemes Nógrád Vármegyében, és ilyeneket, m nt p. o. Nikházy György, Janka Péter, Szentpéteri Imre, Aszalai Ferencz etc. Uraimékat kegyes requisitiójával adhortálni s egy-