Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-27 / 26. szám

önként vállalkozó zarándokok számánál fogva, méltóan lesz képviselve a nevezetes évforduló alkalmával abban a városban, a mely Kálvin működése által ló'n történelmi és világra szóló jelentőségűvé. S lelkünket már most előzetesen is bizonyos kimagyarázliatlan elfogultság üli meg arra a gondolatra, hogy ott abban a templomban, a melynek szószékéről Kálvin Isten előtti mély alázattal, de emberek orczáját nem félve, követelt a Felséges számára feltétlen imádatot és engedelmességet, nyílhatnak imára a mi ajkaink és a mi édes magyar nyelvünkön dicsérhetjük Istent nagy hálaadással. Július 4-én délben 12 órakor lesz ott a mi istentiszteletünk. Bizonyára sokan lesznek kedveseink, véreink közül, a kik ekkor reánk gondolnak s lélekben leborulva, együtt imádkoznak velünk nagy és dicső dolgokért, emberi nyelv által méltóan ki sem fejezhetőkórt. Mert nem embert imádni megyünk oda; hiszen ha valaki, úgy Kálvin hangsúlyozta szüntelen az emberimádásnak téves és vészes voltát. Nem hirdette senki mélyebb meggyőződéssel mint ő, hogy Istennel szemben, nekünk „a föld hitvány férgeinek" semmi követelésünk nem lehet. Ha valahol, úgy ott kell megtanulnunk : mindent Isten kegyelméből vettünk és mindenünkkel Néki tartozunk, övé minden dicsőség, a mienk csak a hála. Önmagának csak egy jeltelen sírt kért, de Istene számára annál többet, — mindent követelt. Azért megyünk, hogy ott a helyszínén hálát adjunk Istennek ezért az ő prófétájáért, a ki által hozzánk is sok eljutott az 0 dicsőséges ajándékaiból. Azért hogy gondolva mindazokra, a melyeket Kálvin hirdetett és követelt, magunkat mélyen megalázzuk Isten színe előtt ós kérjük, hogy adjon nékünk nagyobb mértékkel az Ö szent lelkéből; hogy hazatérve, közölhessünk másokkal is valamint azokból, a melyek Kálvin lelkét a Krisztus ügyéért, az egyház valódi reformálását égő lángra lobbantották. Nagyjelentőségűnek tartom, hogy a magyar ref. egyház oly nagy számmal lesz képviselve ezen az ünnepélyen abból a szempontból is, hogy ez sokaknak lelkét odairányítja oly természetű, külföldi összeköttetések óhajtása felé, a melyből mi magyar protestánsok a múltban is oly sok anyagi és szellemi támogatást nyertünk. Hogy mi magyar protestánsok, a kik évszázadokon át oly sokszor voltunk kitéve kül- és belső ellenségek részéről szinte a megsemmisülés veszedelmének, mily sokat köszönhetünk külföldi prot és közöttük svájczi testvéreinknek is, ezt legújabban dr. Antal Géza írta meg szép munkájában, a melynek tartalmát, intelmeit nagyon meg kellene szívlelnünk. Száz magyar kálvinista megy Genfbe, hogy bizonyságot tegyen ott arról, hogy a mindenünnen feltoluló eszmeáramlatok közepette ami egyházunk szilárdan meg akar maradui „a prófétáknak és apostoloknak alapkövén" és hogy nem idegenkedik oly intézményektől, a melyeket szerencsésebb helyzetű nyugoti testvéreink az egyház új, modernreformálása s az ev. és a mi nagy Kálvinunk szellemében való megerősítése czéljából már megvalósítottak és ma már nélkülözhetetlennek tartanak. Vándorbotjukat kezükbe véve mentek a mi atyáink nagy számmal külföldi egyetemekre. így történt, hogy a mi nemzetünk és különösen prot. egyházunk elszigeteltsége mellett és a lehető legkedvezőtlenebb körülmények között sem volt elzárva azon eszmeáramlatok elöl, a melyek nálunk a nemzeti és vallásos élet számára minden időben a legértékesebb tartalmat és megújhodást biztosították. Direkt összeköttetéseket ápolnia a svájczi ref. testvérekkel, közelebbről a genfiekkel, a kik most nagy változások után bölcseségüknek, áldozatkészségüknek oly fényes tanújelét szolgáltatták és velünk, magyarokkal szemben érdeklődésüknek, rokonszenvüknek oly szép bizonyságát adták, bizonyára érdemes és a mi elszigetelt reformátusságunkra nézve fáradságot érdemlő dolog. Akik ott Genfben együtt leszünk, érezni fogjuk és ezt itthon is hírül adjuk, hogy nem állunk oly egyedül, hogy vannak testvéreink, a kik mint a múltban, úgy ma is a szent czélok érdekében önzetlenül velünk vannak, velünk imádkoznak és éreznek. Júliús 4-én száz magyarnak ajkáról száll ég felé a genfi szent Péter templomban a Himnusz. Testvéreink, szálljanak ég felé e napon a ti imáitok is. Kérjetek áldást a mi magyar hazánkra, ebben a magyar prot. egyházra, hogy ez, a mi nagy reformátorunk által félelem, habozás, ingadozás nélkül hirdetett krisztusi tudomány, és az ennek szellemében gyakorolt építő munka által legyen ezen a földön is: „az evangéliumi igazságnak oszlopa és erőssége!" B. Pap István. ISKOLAÜGY. A felekezeti tanítóképzők államsegélye tárgyában kiadott Szabályzat az egyházi törvény világításában. A felsőbb hatóságok figyelmébe ajánlva. Felolvastatott a kecskeméti ref. egyházmegye lelkészi értekezletén. A felekezeti középiskolák államsegélyét tárgyazó 1883. évi XXX-dik s a népiskolai tanítók fizetését rendező 1907. évi XXVII-dik törvényczikk után, 1909. évi márczius 26-án megjelent a felekezeti tanítóképzők igazgatóinak, tanárainak engedélyezendő fizetéskiegészítési államsegélyről szóló miniszteri szabályzat, melyet a miniszter 46,447. sz. rendeletével léptetett életbe. A rendeletet kisérő szabályzat méltán kelt aggodalmat úgy a tanári körökben, mint a kópezőket fenntartó református egyház kebelében. Míg ugyanis a képezdei tanárokat egyrészről a fizetési osztályokba sorozás mostoha rendszere aggasztja, mely szerint magasabb fizetési fokozatba csak akkor léphetnek, „ha megfelelő létszámban távozás, nyugdíjazás vagy elhalálozás által üres hely támad", a mely rendszer a fiatalabb tanárok előtt az előbbre haladás útját vágja be mindaddig, míg idősebb társa neki helyet nem enged s így a gyűlölségnek