Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-20 / 25. szám

kéri a magyar r. katholiczizmus illetékes tényezőit, hogy „ne rombolják le önmaguk legszebb alkotásukat". A ki ismeri a római egyháznak szolgálat helyett uralkodásra vágyó, szinte hatalmi mámortól izzó légkörét, az tudja, hogy a római egyház az ilyen kéréseket egyszerűen megmosolyogja. A mostanira is azt jegyzik meg: „így volt ez eddig is!" A római egyház a kérő szóra semmit se ad; csak akkor enged, ha föltétlenül engednie kell! Előtte csak az a jog, a törvényből csak azt veszi észre, a mi érdekeinek kedvez. A többiről azt hirdeti, hogy a lélek törvényei előbbvalók. „A magyar törvényekre való hivatkozás — mondja az Alkotmány — lelkiismereti dolgokban mindenkép indokolatlan ... Az állam összes hatalma végződik a formai jognál." Az ilyen fölfogást vallókkal szemben ki hiheti, hogy szép szóval is lehet boldogulni ?! Rómával szemben csak egy hang felel meg : Tisza utolsó szavai. „Mindenkinek, a ki a magyar törvény tekintélyét kigúnyoltatni, lábbal tiportatni nem engedi, fegyvert kell ragadnia s azt nem szabad letennie mindaddig, míg nem biztosítja a magyar törvény álláspontjának diadalát." Ámde a magyar törvény eme részét csak a tisztesség és becsület védi — büntető szankcziő nem! Másnak ez elég — Rómának semmi! Az uralkodni és mindeneket leigázni vágyó Rómával szemben épen ezért csak egy út vezethet czélra. Rámutattunk már ismételten erre: meg kell szüntetnünk a reverzálisok adását engedélyező törvényt. A békétlenség, a harcz örökké bugyogó forrását be kell tömni! Akkor azután küldözgetheti egymásután a „római szent fogoly" a dekrétumokat, vonogathatja vissza „csalódhatatlan" elődeinek több évtizedes intézkedéseit, a „szent" congregatio is gyárthatja egymásután a „kijelentéseket", a püspöki kar is onthatj a az instrukcziókat: a gyermekek kötelezőleg követik nemük szerint szüleik vallását. Most is azt valljuk, hogy addig, a míg a régi állapotot ezen a téren is vissza nem állítjuk, csak harcz és harcz lesz, — békesség soha! Dr. K. I. ISKOLAÜGY. Elnöki megnyitó beszéd. (Elmondatott az „Orsz. Ref. Tanáregyesület" rimaszombati közgyűlésén.) (Folytatás és vége.) Ma már nemcsak politikai vonatkozású kérdésekben létesülnek nemzetközi egyezmények, nemcsak a munkásügyet és szoeziális kérdéseket irányítják nemzetközi szervezetek,'de alig van olyan szaktudomány is, melyben nemzetközi kongresszus útján ne igyekeznének az ismereteket egyetemesíteni. S míg egyes államok tanügyi kormányai szakosztályt rendeznek be a külföldi tanügyi mozgalmak figyelemmel tartása s ezekről terjedelmes jelentéseket bocsátanak közre, azalatt a szakemberek a közoktatás terén felmerült újabb paedagogia törekvéseket és didaktikai módszereket is nemzetközi szövetkezés útján igyekeznek érvényre juttatni. íme alig tartatott meg a mult évben a mathematikai nemzetközi kongresszus Rómában, szervezett bizottságai már is erélyesen dolgoznak minden művelt államban a mathematikai tanítás reformján. Alig ült össze e tavaszon a modern philologiai nemzetközi kongresszus Párisban, azonnal propagandát indított világszerte az élőnyelv tanítási módszerének javítására. De az iskola szempontjából tán még legtöbb figyelmet követel a mult évi londoni moralpaedagogiai kongresszus, melynek jelentőségét az egyes államok tanügyi kormányzatának hivalalos képviselete is emelte. Már maga az a körülmény, hogy a közélet viszonyai az egész művelt világon éreztetik az erkölcsi felfogás emelésének szükségét, irányt jelöl az iskola nevelő munkásságának. A kongresszuson elhangzott nyilatkozatok és felolvasások pedig szinte meggyőzően hirdetve, hogy kornnk erkölcsi fejlettsége nincs arányban szellemi előhaladottságával; egyenesen az iskolai nevelésben, a lelki és erkölcsi erők harmonikus kiképzésében keresik a közélet erkölcsi korrektívumát. Az iskola nemes hivatásában kétségtelenül a legeszményibb feladatok közé tartozik az erkölcsi jellem kiképzése, Sokat is tehet az erkölcsi világrend megszilárdítására ; de míg a szellemi műveltség terén a legtöbb tanulmány körében az élet is ezerfélekép támogatja az iskola munkáját az ismeret gazdagságával: az erkölcsi műveltség dolgában éppen a közélet gyakorol romboló ellenhatást az iskola építő munkájára. Sokszor ellene dolgozik már az erkölcsi tisztaságát vesztett családi kör is : a társadalom pedig, szennyes érdekharczával és bűnös szenvedélyeivel elhomályosítja az ifjú lélekbe plántált erkölcsi eszményeket; sőt az irodalom, e különben legnemesebb nevelő is az irodalmi ízlés elfajulásával s a reális irány czégére alatt felburjánzott irodalmi perverzitásokkal lerontja az iskola által épített erkölcsi világnézetet. Úgy, hogy az iskola erkölcsi nevelő hatását fokozni lehet ugyan s fokoznunk is kell: de a közélet sekélyes erkölcsi színvonaláért felelőssé tenni nem lehet. íme ilyen viszonyok között, midőn az egész müveit világ igyekszik összehordani tapasztalatait a közoktatás-és nevelésügyi reformkérdések nemzetközi egyetértéssel való megoldásához, csak elismeréssel emelhetjük ki k zoktatási kormányunknak azt a többször kifejezett törekvését, hogy középiskolai oktatásuknak függőben levő s a társadalomtól régóta sürgetett szervezeti kérdései, nemzetközi egyezmény útján, a nyugateurópai nemzetekkel összhangzóan oldassanak meg. Csak legyen elég tekintélye hozzá, hogy e nagy gondolatnak a kulturában vezető államok tanügyi kormányát is megnyerhesse ! A középiskola szervezeti bajait mindenütt egyformán érzik. Poroszország ugyan néhány évvel ezelőtt az egyenlő jogosítás elvét, minden szervezeti reform nélkül, kiterjesztvén valamennyi középiskolai tipusra, némileg megnyugtatta a társadalmat. Francziaország pedig a furkaczionális rendszer sokféle ágazatával igyekezett kielégíteni a műveltség szétágazó szükségleteit. De mindenik reform annyira magán viseli a kísérletezés jellegét, hogy egy állam sem követte példájokat, s a közmegnyugvással járó középiskolai reform még mindenütt a jövő méhében rejlik, a mely felé mindenütt közóhajtással tekintenek. Sajnos, a magyar középiskolának sok olyan baja is van. melyeket a kultura magasabb fokán álló külföldi nemzetek vagy egyáltalán nem, vagy legalább nem olyan