Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-13 / 24. szám

épült, díszes és modern berendezésű épületébe, hogy innen 9 órára istentiszteletre vonuljanak fel a református templomba. A míg felvonultunk, elhaladtuk a szép nagy téren emelt törvényszéki palota, a megyeháza és a tér közepén emelkedő Tompa szobor mellett, s befelé haladva láthattuk a sok szép tíj házat, az eleven életet, a mely azt mutatta, hogy Rimaszombat nemcsak a múltban volt fontos pontja a magyar nyelvhatár e részén a magyarságnak, a kulturának és az indusztriának, de az ma is, s hogy annak elöljárósága és színmagyar polgársága igyekszik lépést tartani a haladó idővel. Beérve a város főterére, először szomorúan esett tekintetünk a római kath. templomra, a melyet Mária Terézia vakbuzgósága ragadott el a reformátusoktól; de aztán még is megvigasztalódtunk, a mikor bevonultunk a nagy térre néző, impozáns ref. templomba, a melynek nagy aranybetűs feliratos táblája hirdeti, hogy annak helyébe, a mit az anya elragadott, a fiúnak II. Józsefnek kegyelme mellett rövid idő alatt új hajlékot emelt a tiszta evangéliumnak a rimaszombati reformátusok áldozatkész buzgósága. Az istentiszteleten, köz- és vegyeskari ének után, Czinke István helybeli ref. lelkész imádkozott. Czinke Istvánnak nem hiába van jó neve az imaírás terén. Szépen elmondott imádsága, mind alkalomhoz méltó tartalmával, mind gondolatai gazdagságával és stílusbeli szépségével lekötötte és felemelte a lelkünket. Egy karének, a Himnusz és egy közének eléneklése után kivonultunk a rimaszombati intelligens protestáns közönség által egészen betöltött templomból s indultunk a vármegyeháza dísztermében megtartandó közgyűlésre. Az egészen új, modern berendezésű megyeházának díszes nagytermében Dóczi Imre elnök nyitotta meg a közgyűlést. Megnyitó beszéde, mint mindig, úgy most is felölelte hazai iskolaügyünk legfontosabb kérdéseit, s ezek mellett büszkén mutatóit reá Kálvin esztendejében azokra a nagy szolgálatokra, a melyeket a magyar kálvinista iskolák teljesítettek és teljesítenek nemzeti közoktatásunk terén, úgy a magyarság, mint az evangéliumon alapuló valláserkölcsi kultura megóvása és fejlesztése tekintetében. Megnyitóbeszédét lapunk más helyén egész terjedelmében közöljük. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után az elnök a hivatalos hatóságok és testületek megjelent képviselőit üdvözölte rövid, de meleg és a helyzethez illő szavakkal. Hivatalosan képviseltették magukat: a rimaszombati ref. és evang. egyházak, az egyesült prot. főgimnázium igazgató-tanácsa és tanárkara, a tiszáninneni ref. egyházkerület, a gömöri ref. egyházmegye, a tiszai evang. egykázkerület, Gömör vármegye, Rimaszombat városa, az orsz. középiskolai és az evang. tanáregyesületek és a beszterczebányai tankerületi főigazgatóság. Az elnöki üdvözlésre a hivatalos képviselők rendre válaszoltak s tolmácsolták megbízóik tiszteletét, szeretetét, jókivánatait, a melyeket a gyűlés köszönettel örökített meg jegyzőkönyvében. Különösen kiemelkedtek ez üdvözlő válaszok közül: Czinke Istváné, a ki méltán hivatkozhatott arra a nagy kulturális szolgálatra, a melyet a rimaszombati egyesült prot főgimnázium teljesített és teljesít a magyar nyelvhatáron, s arra a nagy áldozatkészségre, a mellyel a város református lakossága védte, óvta, fejlesztette iskoláját, úgy hogy, mint az édesanya, sokszor a maga szájától vonta el a falatot és inkább szűkölködött, csakhogy szeretett gyermeke fogyatkozást ne szenvedjen ; továbbá Szentiványi Árpád tiszakerületi felügyelőé és Gömöri János evang. tanáregyesületi képviselőé, a kik a két evangéliumi egyház, illetve tanáregyesületek szolidaritását és a szolidaritás még bensőbbé tételének szükséges voltát hangsúlyozták. E bevezető dolgok után S. Szabó József debreczeni kollégiumi tanár, az egyesület főjegyzője tartott, széleskörű tanulmányon épült, mélyen járó s Kálvin nagy emlékéhez méltó felolvasást „Kálvin oktatási elvei és tanügyi politikája" czím alatt. Tanulmánya szépen, nyornról-nyomra haladva mutatta fel a nagy ember oktatási elveinek fejlődését, teljes kialakulását, s azt a hatást, a melyet Kálvin genfi iskolájának rendszere ós szelleme gyakorolt hazai kálvinista iskoláztatásunkra. Láthattuk e tannulmányból, hogy Kálvin megérdemli a nagy reformátor nevet még az oktatásügy terén is, a kinek szelleme, elvei felismerhetők még ma is kálvinista iskoláink életében. Dr. Antal Géza pápai theol. tanár „A vallástörténet a tanítás különböző fokozatain" cz. alatt értekezett, s meggyőzően mutatta ki, hogy a vallástörténeti ismeretek közlésének nagy jelentősége van a tanítás minden fokozatán, úgy az általános műveltség, mint különösen a vallásos képzés, legkülönösebben pedig a lelkésznevelés tekintetéből. A mi a középiskolát illeti, külön tantárggyá nem kivánja ugyan tétetni a vallástörténetet, de óhajtandónak tartja, hogy mind a vallástanítás, mind a klasszikus nyelvek, a földrajz és a történelem tanítása körében súly helyeztessék a szükséges vallástörténeti ismeretek közlésére is. Déli 1 órakor berekesztetvén az első napi közgyűlés, az egyesület tagjai Rimaszombat nagy fiának, a magyar kálvinista egyház egyik büszkeségének: Tompa Mihálynak a megyeház előtti téren álló szobrához vonultak le, hogy azt megkoszorúzzák. A Himnusz eléneklése után Sinka Sándor egyesületi alelnök tette le a szoborra szép beszéd kíséretében az egyesület nemzeti szalagos babérkoszorúját. A kegyeletes aktust a Szózat eléneklése rekesztette be. Délben fél 2 órakor, a főgimn. díszes tornatermében a ref. egyház, a főgimnázium és a város látta vendégeiül az egyesület tagjait. A közebéden szintén megjelentek az egyházak, a megye, a város hivatalos képviselői s Rimaszombat intelligens körei. Hogy a vendéglátás bőséges volt s nem hiányoztak a felköszöntők, talán felesleges is említenünk. Ebéd után a főgimnázium udvarán lefényképezték a társaságot, azután pedig a város látnivalóinak megtekintése következett, a helyi rendező-bizottság tagjainak szives kalauzolása mellett. Este az egyesület tiszteletére műestély volt, a melyen a rimaszombati intelligenczia női és férfi tagjai gyönyörködtették, karénekekkel, szavalatokkal, zeneszámokkal a megjelenteket. A műestélyt táncz követte. A második napon folytatódott a közgyűlés, a melyen S. Szabó József főjegyző az egyesület életéről, Gulyás István pénztárnok a vagyoni ügyekről tettek jelentést, s a választmány által előterjesztett ügyek intéztettek el. A gyűlés tiszteletbeli taggá választotta meg a magyar kálvinista tanárság nesztorát: Baksay István, volt rimaszombati tanárt s e határozatát küldöttségileg hozta az agg s testi gyengesége miatt a gyűlésen meg nem jelenhetett nesztor tudomására, a ki a megtiszteltetést azzal viszonozta, hogy 200 koronával alapító tagjává lett az egyesületnek. A jövő együttműködés tekintetéből fontos volt a gyűlésnek az evang. tanáregyesület átiratára adott válasza. A ref. tanáregyesület a legszívesebben munkál közre, hogy a két testvéregyesület viszonya minél bensőbb, közvetlenebb és szervezettebb legyen, s hogy ez a szoros