Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-06 / 23. szám

ságok mind több-több jogot vontak magukhoz, viszont az alsóbb egyházi hatóságok autonómiája mind szűkebbre szorult s tekintélyük, jelentőségük alászállott. Nem egyszer volt már rá eset, hogy egyetemes gyűlés és konvent, hogy a törvénynek eleget tegyen, nagyfontosságú kérdésekben meghallgatta ugyan a kerületek véleményét, de határozott azok figyélembe vétele nélkül! Az egyetemes gyűléshez és konventhez járult újabban a protestáns közös bizottság. Alakíttatása kezdetén ez a bizottság csak tanácskozó, előkészítő, javaslattevő testület volt. Rövid idő alatt azonban valóságos hatósággá nőtte ki magát, s a nélkül, hogy törvényi konstituczióval bírna, pusztán az egyetemes gyűléstől és a konventtől nyert felhatalmazás alapján, jogkörébe vonta a legfőbb adminisztratív hatóságok egyik legfontosabb jogát és feladatát: a két egyháznak az állam irányában való képviseletét. Működéséről csak néha-néha hallunk jelentést egyetemes gyűlésen és konventen; akkor is csík annyiban, hogy megtette ezt is, azt is, — az alsóbb egyházi hatóságok megkérdezése nélkül! Legutóbb felhatalmazást nyert arra is, hogy oldja meg az állammal a 48 : XX. végrehajtása kérdését is. De arról, hogy ezt miként gondolja megoldhatónak, — nemcsak a prot. közönség, de még az egyházi hatóságok sincsenek tájékozva, nemhogy arra nézve meg is kérdeztetnének! Ilyen szerepét látva a protestáns közös bizottságnak, én épen nem vagyok híve annak, hogy e bizottság törvényileg konstituáltassék, önálló határozati és képviseleti joggal felruháztassék. Sőt ellenkezőleg, azt tartanám szükségesnek, hogy e bizottság mandátuma olyképen szoríttatnék meg, hogy se az egyetemes gyűlésnek, se a konventnek, se az alsóbbfokú egyházhatóságoknak a jogai meg ne csorbíttassanak. Feltétlenül szükségesnek tartanám ezt különösen az állam irányában való képviselet tekintetében, annyival is inkább, mivel ref. egyházi törvényeink értelmében ez a jog az egyetemes konventet illeti s törvényeink semmit sem szólnak arról, hogy ez a jog egy bizottságra átruházható volna. Maradjon tehát a prot. közös bizottság csak tanácskozó, javaslattevő bizottság, de ne tegyük konstituált, önálló határozati és képviseleti joggal felruházott hatósággá, mert olyan mindenható hatalommá válik, a mely mellett alsóbb egyházi hatóságainak csak pictus masculusok lesznek ! S általában nagyon vigyázzunk, hogy bármilyen közösügyes bizottságokat szervezünk, azok hatásköre pontosan megállapíttassék s reájok semmiféle olyan jog át ne rnháztassék, a mely törvény szerint a konstituált egyházi hatóságokat illeti meg. Ez az én véleményem dr. Sztelilo indítványáról Szeretném azonban, ha nemcsak én nyilvánítanám véleményemet, hanem hozzászoknának ahhoz mások is. A tárgyilagos hozzászólások akadálytalanul helyet nyernének e lap hasábjain. H. I. TÁRCZA. A történelmi Jézus. (Folytatás.) Valóban, ha elgondoljuk, hogy az egész akkori ókori világ telve volt egy istenember, herósz vagy középlény váradalmaival. Azzal a reménységgel, hogy az el fog jönni e földre, ezzel csak azt fejezzük ki, a mit a keresztyénség az idők teljessége néven nevez. Ily váradalmak éltek az alexandriai zsidóság körében is. De ne feledjük el, hogy ezek mind csak váradalmak voltak. Es íme száz évvel később már telve van a világ az örömhírrel, a bizonyossággal, hogy a váradalmak beteltek, valósággá lettek, az ige testté lett! Hogy történt ez a csodálatos átváltozás ? Hogyan alakultak át a váradalmak szilárd lényekké, a beteljesülés valódi tényeivé ? Bolland szerint a váradalmak beteljesülésének híre és ténye sem volt egyéb, mint az alexandriai allegorizálás eredménye s a zsidó-görög gnózis történelem-csináló képzelődése. De hogy mégis miért ós mikor lett ez a szerinte Palesztinától teljesen függetlenül fejlődött Jézus-váradalom valóban meggyőződéssé, ténnyé, mikor lépett át a váradalom állapotából a történeti tény valóságába, erre Bolland maga sem tud elfogadható magyarázatot adni. Azt mondja ugyanis: „Az alexandriai gondolatvilágba adott pillanatban hirtelen belécsapott a szikra, hogy Zsidóországban Isten jósága valóban megjelent, mint názáreti Josua . . . vagy más szóval az alexandriai gondolatvilág hirtelen a körül a ténnyé emelt lehetőség (elgondolhatóság) körül kristályosodott ki, hogy zsidóországban „az isteni jóság — hogy úgy mondjuk — testben járt körül . . Z'1

Azonban ebből a kifejezésből, hogy „adott pillanatban hirtelen egy ténnyé emelt lehetőség körül kristályosodott ki az alexandriai gondolatvilág..." igazán nem tudjuk kimagyarázni, hogy miként ? Pedig épen ez a leglényegesebb kérdés, hogy az a bizonyos „szikra" miként s miért csapott le hirtelen az alexandriai gondolatvilágba? Miként lett ténnyé a lehetőség? Csakis úgy, hogy — ha Alexandriában csakugyan fejlődött ki és volt erős mozgalom — ez csakis a Palesztinából jövő pozitiv hírek alapján történt, s maga a nagy pillanat és átváltozás, mely minden váradalmat ténnyé s történeti valósággá tett, a Jézus valóságos megjelenésének hatása alatt történt. Mert semmiképen sem vagyunk hajlandók hozzájárulni ahhoz a feltevéshez, hogy a messiás-váradalom annyira külön fejlődött s oly különös módon élt volna Alexandriában. Az sem igaz, hogy 1 „Het lyden en sterven van Jézus Clir." 23. 1.