Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-06 / 23. szám

Philo ne értette volna a héber nyelvet. Azután meg- járt is Palesztinában, tehát ekkor — ha előbb nem is — okvetlenül megismerkedett a palesztinai zsidóság váradalmaival is. De ni ár korábban is kellett azt ismernie, mert hiszen nagy ós erős volt az összeköttetés az alexandriai és palesztinai zsidóság között. Nemcsak a diaspórák zsidósága, de Palesztina zsidósága is erős hellén befolyás alatt állott és a hellén kultura minden ellenállás daczára egész Palesztinát átjárta. Azonkívül nem szabad elfelednünk azt az élénk összeköttetést sem, a mely Jeruzsálem és a diaspórák zsidósága között volt. Számukra Jeruzsálem maradt a „szent város". Evenkint látogatták a templomot zsidók és prozeliták Egyptomból és Kis-Azsiából, mindnyájan olyanok, a kiknek érintkezési nyelvük a görög volt . . . Jeruzsálemben ott találjuk az alexandriaiak zsinagógáját is . . . (Ap. Csel. 6.9

)1 És mégis Bolland mindezekkel szemben ajz alexandriai Jézus-váradalomnak, a jezuanizmusnak oly önállóságot akar tulajdonítani, hogy a jezuanizmusnak külön fejlődését vitatja és a keresztyénséget is egész irodalmával együtt abból származtatja. Szerinte nemcsak a héber levél és János evangéliuma íróját kell az alexandriai szellemmel ismerősnek tartanunk, de ezekkel együtt az összes evangéliumok is onnan származnak s mind allegorizálás eredményei. Az evangéliumi irodalom s különösen az ősevangélium nem egyéb, mint zsidó messzianizmusnak vagy inkább jezuanizmusnak alexandriai theozotiával s egyyíowi gn'ozissal való összeolvadása, s ez szolgált a synoptikusok alapjául. Evangélistáink is egymástól többé-kevésbbé eltérő módon, de mindnyájan gnosztikusok voltak, s a mit előadtak, azt jelképesen adták elő. Az evangélium mint az az örömhír, hogy a valódi Josue-Józus megjelent, alexandriai írásmagyarázat eredménye, az evangéliumi Jézus hasonlóképen alexandriai találmány, a ki sohasem létezett nagyobb történeti realitással, mint például a stoa csoccia-ja. Ezeknek a feltevéseknek a legnagyobb része, bár Bollandnak az őskeresztyén s pogány irodalomban való óriási jártassága folytán az idézetek ezreivel tagadhatatlanul művészi módon körül vannak bástyázva, mégis teljes mértékben nélkülözik még a valószínűséget is. Hogy az alexandriai zsidóság mennyiben s csakugyan nem volt-e megelégedve a mózesi vallással, azt most nem fejtegetjük itt, de Philóról — pedig Ő volt annak a kornak legelső zsidó bölcsésze — mindent állíthatunk, csak azt nem, hogy a mózesi vallás tekintélye az ő szemében megingott volna. Hiszen buzgó zsidósága egész életén keresztül Mózeshez lánczolta őt. Az volt előtte minden böleseség forrása. Ezért akarta kibékíteni mindenáron, míg a legképtelenebb allegorizálások árán is, a mózesi vallást a görög bölcsészettel „A zsidókat görögökké s a görögöket zsidókká akarta tenni, tudniillik a zsidóknak a görögök bölcsészeti belátását ajándékozni, 1 Dr. van Leeniven .J : „Literatuur en Schriftuur". 8. 1. a görögöknek pedig a zsidók vallásos szilárdságát akarta juttatni."1 0 épen teljes erővel csüngött Mózesen. Szerinte mindaz, a mit a görögök tudnak, Mózesnél feltalálható. Ez az emberiség igazi tanítója „a kiből a görög bölcsek bölcseségiiket merítették." Az a zsidóság, melynek legműveltebbjei is ily erős lélekkel ragaszkodtak Mózeshez, nem távolodhatott el attól annyira, hogy a régi mózesi vallás helyett egészen új irányt fejlesszen ki magában. Hogy az alexandriai bölcsészet logosfogalma isteni középlényt jelentett, a kinek megtestesülését várták, ez igaz, de az is bizonyos, hogy a bölcsészet e logosa szilárd, határozottan kivonalazott alakká nem fejlődött ki soha annyira, hogy valami erőteljes allegorizálás azt oly élő és történelmi alakká fejleszthette volna, mint a hogy Jézus áll előttünk. S épen ez a nagy különbség a János és Philo logos-a között, hogy a János evangéliuma logos-a valóban testté lett és közöttünk lakozott, de a Philo logos-a sohasem tudott annyira fejlődni. S miért ? Mert ezt az utolsó, de legfőbb lépést semmiféle allegorizálás sem tudta megtenni. Nem tudta az eszmét valóban lehozni a földre s annak megjelenését valóban történeti ténnyé emelni. Ehhez valódi történeti megjelenés, históriai realitás kellett, a melynek allegorizálásra nincs szüksége. Az alexandriai irány eszméi puszta eszmék voltak, azok is maradtak, de a keresztyénségnek birtokában volt a teljes bizonyosság, a megdönthetetlen valóság.2 (Folyt, köv.) Sebestyén Jenő. KÖNYVISMERTETÉS. Haypál Benő : Vigasztaló igazságok. — Igaz vígasztalások. Temetési beszédek. Ára fűzve 3, kötve 5 korona. A lelkipásztori szolgálatnak bizonyára egyik legnehezebb része a temetés. Ha egészen lelkiismeretesen fogjuk fel szolgálatunknak ezt a részét, bizony sokszor kell ég felé tekintő, kérdező lélekkel mondanunk: „mit szóljak, mit kiáltsak?" Sokan mondták már, hogy jobb lenne, ha nekünk is lenne egységes temetési agendánk, a mely szerint temethetnénk azután gazdagot, szegényt, jót s rosszat egyformán. A dolog bizonyára úgy áll, hogy sok ízléstelenségnek, a keresztyénséget és egyházat lealacsonyító sok helytelenségnek és tévelygésnek vetne véget a temetési liturgia megkötése. Attól az időtől kezelve, hogy a halotti „dicsbeszédek", orácziók, búcsúztatók divatba jöttek, bizony sok szegény gyötrődő szivet vontak már kínpadra, koporsók, sírok mellett és a templomban a különböző czímet és jelleget viselő temetési beszédek. De ha történt is visszaélés ezen a téren, azért még sem szeretnők, ha valami kötött 1 B. de Ligt.: Enkele opmerkingen naar aanleiding van Prof. Bolland's „De evangelische Jozua" 27. 1. 2 Keim T. „Der geschichtliche Jesus" 140. 1.