Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-06 / 23. szám

A két evangéliumi egyház uniója kérdéséhez. Ebben az évben, lapunk 4-dik számában már szólottunk egyszer erről a kérdésről. Szólanunk kell azonban róla ismét, mivel dr. Sztehlo Kornél, az evangelikus egyház egyetemes ügyésze, nemcsak újra felvetette azt, hanem hivatalos helyen, a budapesti evang. egyházmegye május 17-diki ülésében vetette fel, formulázta annak pontozatait, s határozati javaslatához az egyházmegyei gyűlés hozzájárulván, tárgyalás végett letette azt az egyházmegye egyes gyülekezeteihez. Dr. Sztehlo Kornélnak immár hivatalos útra terelődött határozati javaslata végczélul a két evangéliumi egyház unióját tűzi ki. Miután azonban ez csak fokozatosan valósulhat meg, addig is, a míg valóra válhatnék, hat pontban jelöli meg azokat az intézkedéseket, a melyek megteendők volnának a két egyház szorosabb kapcsolatának megteremtése végett. E hat pont közül a három első a protestáns közös bizottság tagszámának és jogkörének kiterjesztését, a másik három a gyülekezeti élet, a lelkigondozás és az iskolák fentartása terén való együttműködés megvalósulását czélozza. Dogmatikai unióról — legalább egyelőre — nem szól dr. Sztehlo javaslata. A kérdés ez oldalának fejtegetésére tehát nem is térek ki, annál kevésbbé, mivel arra nézve már elmondottam véleményemet e lap f. évi 4-dik számában. A javaslat végczélját, a valóságos uniót tehát most mellőzve, csupán annak hat pontjához és az azokban foglalt két fő gondolathoz akarok hozzászólni. Az egyik főgondolat az uniónak egyházszervezeti, a másik annak egyházi- és iskolai életi úton való munkálása. Az első főgondolat körébe tartoznak: 1. aprót, közös bizottság tagszámának megfelelő kibővítése, üléseinek nyilvánossá tétele, jogkörének olyan kiszélesítése, hogy a két egyház konventje által hozzá utalt ügyekben önálló határozati joggal ruháztatnék fel és megadatnék neki a képviseleti jog az állammal és más felekezetekkel szemben; 2. annak zsinati kimondása, hogy a hol a két evangéliumi egyház közül csak az egyiknek van temploma, ott a másik felekezet tagjai, áttérés nélkül felvétethessenek a gyülekezetbe. A második főgondolat körébe tartoznak: 1. a hadseregben, állami intézetekben, fegyházakban, kórházakban stb. való lelkészkedésnek és a szórványokban való missziónak közös üggyé nyilvánítása; 3. a középiskoláknak közös föntartása. Lehet-e reménység ezek megvalósítására ? S ha lehet, javára szolgálnának-e a két testvér egyháznak ? Mind a reménység, mind a czélszerűség tekintetében kifejeztem már véleményemet, fentebb említett czikkemben, s arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a hittani és az egyházszervezeti unió helyett törekedjünk inkább a közös egyházi, egyháztársadalmi és állami czélok egyetértő szolgálatára irányuló lelki unióra. Ezen álláspontomból kifolyólag, bár a súrlódásokat és a rekriminácziókat nem hiszem, hogy kikerülhetnénk, a magam részéről nem perhorreskálnám a templom és iskola nélküli kisebb felekezetnek, a hittani különbségek érintetlenül hagyása mellett, a népesebb felekezettel való együttélését, a mi különben már most is megvan és lehető a nagygeresdi egyesség alapján. Ugyancsak nem perhorreskálnám azt sem, hogy a hadseregben, állami intézetekben, fegyházakban, kórházakban, másfelekezetű tanintézetékben és a szórványokban való lelkigondozás körében szervezettebbé és egyöntetűbbé tétessék a munkálkodás, mint a hogy most van, s hogy valamely testület megbízatnék ez ügyek testvéries megbeszélésével, illetve az illetékes egyházhatóságok által megkötött egyesség szellemében való intézésével. Azt pedig, hogy a középiskolák, tanítóképzők, jogakadémiák, felsőbb leányiskolák fenntartása terén megvalósuljon a testvéri közösség, egyenesen üdvösnek ítélem. Ha ez megvalósulhatna, kétségtelenül terheinken könnyítene, elősegíthetné ez intézetek virágzóvá tételét s megakadályozná az itt-ott fenforgó rivalitást. Más azonban a véleményem Sztehlo indítványának első főgondolatáról, a mely az egyház szervezeti unióra s abban főként a prot. közös bizottság jogkörének kiterjesztésére vonatkozik. Dr. Sztehlo indítványa a protestáns közös bizottságot, megszaporítandó tagszámával, jogkörének kibővítésével, egy közös egyházi főkonzisztóriummá kívánná tenni, a mely a hozzá utalt ügyekben önállóan határozna s a mely a két egyházat az állammal és más felekezetekkel szemben képviselné. Ehhez már én nem tudnék hozzájárulni semmiképen sem. Nem tudnék hozzájárulni pedig azért, mert ez a közös főkonzisztórium természetesen vonná maga után az alsóbbfokú egyházszervezeti hatóságok jog- és hatáskörének, ha nem is hivatalos megnyirbálását, de tényleges megüresedését és iíluzóriussá válását. Ez pedig ismét természetesen vonná maga után az egyházi élet iránt való érdeklődés megfogyatkozását. Tehát végeredményében ép' az ellenkezőjét hozná létre annak, a mire a két evangéliumi egyháznak égetően szüksége van. Ám tekintse csak végig bárki is azt a fejlődést, a mely úgy az evangélikus, mint a református egyházban a kerületek uniója s amott az egyetemes gyűlés, emitt az egyetemes konvent szervezése óta végbement, s lehetetlen lesz azt nem konstatálnia, hogy ezek a legfelsőbb egyházi ható-