Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-23 / 21. szám

éjszakájának reánkszakadását látva, kétség, kishitűség1

fog el sokunkat gyakorta. De ne feledjük, hogy az övéiről megfeledkezni látszó Mester egyetlen szavára elült a szélvihar s lecsendesedtek a hullámok! Ne feledjük, hogy keresztre- feszítették az Igazságot, de harmadnap föltámadt! Magyar Sionunk három százados elnyomatása, üldöztetése s föltámadása nem kiáltó bizonysága ennek ?! Ezekben a nehéz időkben, a tanítványok módjára, legyünk mi is foglalatosak az imádkozásban, a könyörgésben : egyházunk belső építésében. A szélnek zúgását halljuk ;

már erről is, arról is. A tüzes nyelvek se késhetnek. A Lélek ereje mi reánk is kitöltetik! Mi is hirdethetjük nemsokára a megfeszített, de 'diadalmasan föltámadó igazságot ! K. I. A Provida és a róm. kath. püspöki kar instrukeziója. I. Őszinte örömmel töltött el mindenkit az a hír, hogy az oly nagy vihart támasztó „Ne temerét Rómában visszavonták". Örömünk azonban nagy mértékben túlzottnak bizonyult. Mindenek előtt tudnunk kell, hogy a Ne temerének csupán a vegyesházasságokra vonatkozó, fölöttébb sérelmes §-át vonták vissza. Másodsorban tudnunk^kell, hogy a vegyesházasságok terén sem a Ne temere előtti állapotot állították vissza, hanem a — Lambruschini instruk. czióban foglaltaknál jóval kevesebb engedményt adó 1906-iki németországi Provida konstitucziót terjesztették ki hazánkra. Sőt á'Providái is csak a Congregatio Concilii részéről 1908 február 1-én és márczius 28-án kiadott megszorításokkal. A nehézkes szövegezésű és hivatkozásokkal teli szövegből még egy egyházjogásznak se igen könnyű a a mostani állapot tiszta képét megalkotni. Ezt a magyarországi róm. kath. püspöki kar is belátta, azért világos nyelven írt instrukczió keretében tudatták papjaikkal a mostani helyzetet és azzal szemben teendőiket. 1A püspöki kar instrukeziója is tartalmaz olyan irányú utasításokat és buzdításokat, melyek tételes törvényeinkbe ütköznek,' .egyenesen törvényszegésre csábítják a róm. kath. papságot s, a melyeket éppen ezért nem hagyhatunk szó nélkül. i • Lássuk, mennyiben sérelmes az új állapot is reánk nézve és mik a teendőink azzal szemben ? XVI. Gergely pápának 1841. április 30-án kelt Quos veslro brévéje hazánkra is kiterjesztette a XI V. Benedek-féle konstituczióbam foglalt engedményt. E szerint a vegyesházasságoknál a tridenti forma megtartása nem kötelező. A bróve és Lambruschini bibornoknak ahhoz adott instrukeziója értelmében a róm. kath. pap akkor is köteles volt arra törekedni, hogy a vegyesvallású házasulandók születendő gyermekeiknek róm. kath. vallásban való nevelésére vonatkozólag reverzálist adjanak. Ha adtak, a püspök a róm. kath. felet fölmentette a vegyesházasság akadálya alul. A pap, a házasságot ilyenkor szabályszerűen kihirdette és megáldotta. Ha a felek nem adtak reverzálist, a pap a felekezeti különbség elhallgatásával, szintén kihirdette őket, de házasságkötésüknél csak hallgatólagosan (passive) szerepelt. A sekrestyében vagy a plébánián mindennapi ruhájában, tanúk jelenlétében meghallgatta a felek házasságkötési nyilatkozatát és az adatokat az anyakönyvbe bevezette. A felek azután, akár rövidesen, akár csak ilyen „passiva assistentia" mellett ment végbe a házasságkötésük, a nem róm. kath. fél lelkészéhez is elmehettek áldásért. Ha a házasulandók nemcsak reverzálist nem adtak, de házasságukat sem róm kath. lelkész előtt kívánták megkötni, a papnak abban az esetben is ki kellett őket hirdetnie s a háromszori hirdetésről, úgyszintén a házassági akadályok fönn nem forgásáról bizonyítványt kellett adnia. A polgári házasság behozatala után, Rampolla bibornoknak 1903-ban kiadott instrukeziója a tridenti forma alul való mentességet — leginkább a róm. kath. egyház érdekében — az egvházilag meg nem áldott akár tiszta, akár vegyesházasságokra is kiterjesztette. Ilyen volt a helyzet, a mikor az 1907 aug. 2-án az eljegyzések ós házasságkötések ügyében kiadott „Ne temere1

1

kezdetű dekrétum megjelent. XI. pontjának 2. §-a értelmében a benne foglalt rendelkezések a vegyesházasságra lépő róm. katholikusokra is kötelezők, „hacsak a szentszék valamely helyre vagy országra nézve másként nem rendelkezett". Az utóbbi szavak értelmezése körül kétségek merültek föl, a magyarországi róm. kath. püspöki kar részéről is. Megkérdezték tehát a Congregatio Concilii-t, vájjon ezek a szavak „csupán X. Pius pápa Provida konstitucziőjára értendők-e, vagy pedig érthetők a Benedek-féle konstituczióra és általában a klandesztinitás akadályára1

vonatkozó, ilyen természetű kedvezményekre?" A kongregáczió 1908 február 1-én azt felelte: „csupán a Provida konstituczióra, nem pedig, bármely más rendelkezésekre értendők." Ez a pápára való egyenes hivatkozással: n,Facto verbo cum Ssmo" adott deklaráczió ilyenképen az 1841-iki Lambruschini-féle instrukeziót, úgyszintén az 1903-iki Rampolla-fólét is érvénytelennek nyilvánította. Ennek alapján a Ne- temere életbeléptétől (1908 húsvétjától) kezdődőleg hazánkban is mindazok a vegyesházasságok, hol az egyik fél róm. kath., a mennyiben nem róm. kath., hanem más vallású lelkész avagy csak polgári hatóság előtt köttetnek, a római egyház részéről egyszerű ágyásságoknak s a belőlük származó gyermekek törvényteleneknek tekintettek volna. Az ebből a róm. kath. egyházra háramló veszteséget észrevéve s némiképen a nyomában országszerte 1 Minden, nem róm. katli, pap előtt kötött házasságot tit. kosán, clandestine létrejöttnek tekintenek.