Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-23 / 21. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX. ker., Kálvin-tér 7. sz.. a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak: Dr. Kováts István. — Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K, TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Isten hallgatása. K. I. — Vezérczikk: A Provida és a róm. kath. püspöki kar instrukcziója. Dr. K. I. — Tárcza: A történelmi Jézus. Sebestyén Jenő. — Belföld: Széljegyzetek. Ágodi — Külföld: Angoi egyházi szemle. B. Pap István. — Irodalom. - Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Isten hallgatása. Abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilvánvaló látomás. (I. Sáni. l.j) Vannak idők, mikor az Isten kijelentései szinte egymást érik. Szüntelenül hallani véljük hangját. Ihletett hangú próféták támadnak. A hit egén csillagok gyúlnak ki egymásután. Vannak ismét korszakok, mikor az Isten mintegy hallgatni látszik. A próféták hangja elnémul. Nincs Sámuel, nincs Illés, ki lelkiismeretünket fölrázná. Csudákat hiába vár a jeleket kívánó tömeg. A csillagok egymás után alusznak ki. Reánk borul a kétség félelmetes, sötét éjszakája. A zsoltáríróval együtt mondjuk: „Jeleinket nem látjuk, próféta nincs több és nincs közöttünk, aki tudná, meddig tart ez." (Zsolt. 74.9.) Az Ég szinte elzártnak látszik előttünk. E helyett a gúnyolódó hitetlenek hangját halljuk: „Hol van a te Istened?" (Zs. 42.3). A legerősebb lélek is megtörni látszik. Akaratlanul is ajkára tóiul a fájdalmas panasz: „Miért feledkeztél el rólam, én kőszálam? (10. v.) Kishitüségünkben elfeledjük Jézus szavait: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, én is munkálkodom" (Ján. 5.17). Elfeledjük, hogy a megpróbáltatások eme nehéz idején is beszél Isten, ha gyöngébben hallatszik is hangja. Ilyen nehéz időszak volt a tanítványok életében a Jézus mennybemenetelét követő tíz nap. Milyen árvának érezhették magukat! Milyen szorongó szívvel térhettek az Olajfákhegyéről a szent városba ! Három éven át nap-nap után hallották isteni , Mesterük szavát, látták betegeket gyógyító, halottakat föltámasztó hatalmát. Mikor a vihar tombolt s Jézus a hullámok hátán hánykódó hajóban aludt, szorongásuk csak rövid ideig tartott. Nagypéntek elsötétedő napja után is hamar fölvirradt a Húsvét dicsőséges reggele! Most, ímé, elmúlik a harmadik, az ötödik, a hetedik nap is: Isten szavát mégse hallják . . . A tanítványok mégse csüggednek. Fülükbe cseng a Távozó ígérete: „Vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok és lesztek nékem tanúim." (Csel. l.s) Azt olvassuk, hogy megtérének Jeruzsálembe s „mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben." (14. v.) A mi életünkben is vannak ilyen időszakok, amikor Isten hallgatni látszik. Kegyelmét, hatalmát, úgy véljük, nem érezteti velünk, nem dicsőíti meg rajtunk. Ijesztően távol érezzük magunktól. Máskor úgy érezzük, mi is a hánykódó hajón vagyunk s a Mester aluszik. A hullámok elnyeléssel fenyegetnek. Tudjuk, hogy egyedül 0 csendesítheti le azokat. S hiába ostromoljuk kérésünkkel: feleletet nem hallunk, jelet nem látunk! Istennek ez a hallgatása annyira próbára teszi hitünket, hogy szinte megrendül belé! Magyar Sionunk életében is voltak olyan korszakok, mikor Isten hallgatni látszott. Tűrte, hogy máglyák gyúljanak ki, vérpadokat állítsanak, őrállóinkkal töltsék meg a börtönöket, gályákra hurczolják őket. Tűrte, hogy templomainkból kiűzzenek, hajléktalanokká tegyenek bennünket. Tűrte, hogy az éjszaka leple alatt kelljen, lopva messze vidékekre mennünk az 0 tiszteletére s olyanok legyünk, mint a föld alatt bujkáló patak vize. Mostani háttérbe szoríttatásunkat, az igazság, a szabadság napjának aláhanyatlását, a sötétség