Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-10 / 2. szám

dését azonban félbeszakította atyjának 1708 május 14-én bekövetkezett halála. Ez a veszteség kétszeres súllyal nehezedett a fiatal Csécsi vállaira. Nemcsak atyját, hanem a tudományos önképzésben gondos irányitóját is veszítette benne. Valószínű} hogy ezért hagyta el Patakot, mindjárt atyja halála után. Vigasztalódni, gyorsabban megnyugodni kivánt; idegenebb helyre, ismeretlenek közé vágyódott, hogy bánatára, veszteségére ne figyelmeztesse lépten-nyomon az ősi kollégium, a melynek kövei is az elköltözött érdemeiről beszéltek. De czélját, liogy egy évet Gyulafehérvárott töltsön, nem érhette el. Egy hónapi debreczeni tartózkodás után visszatért Patakra, hol folytonos tanulással töltötte idejét, egész 1709 május közepéig, a mikor három ifjú kíséretében elindulhatott rég óhajtott külföldi útjára. A kontinensnek úgyszólván minden nevezetesebb iskoláját meglátogatta, sőt London, Cambridge és Oxford sem maradtak előtte ismeretlenek. Huzamosabb időt azonban csak Utrechtben és Franekkerben töltött; ott a rationalista Roellius, itt Camp,egius Vitringa gyakoroltak rá legerősebb hatást. m 1712 augusztus másodikán indult hazafelé, útjában is keresve az összeköttetést a kor vezető tudományos embereivel. Jó háromhónapi utazás után, október 13-án érkezett meg atyja dicsőséges munkásságának helyére, a hol alig négy hónap múlva, mint egyenesen arra termett ember „beiktattatott a pataki iskolába rektornak és professzornak, s ekkép Isten megadta neki atyjának székét s dignitását".3 Innen kezdődik az az elkeseredett belviszály, a melynek egyes fázisait és következményeit az alább közlendő levelek egyes részeikben megvilágítják. Ez időben Füleld András volt a kollégium igazgatója. Nem tudjuk, hogy miért, de Fiileki már az első pillanattól kezdve hidegen viseltetett Csécsivel szemben, sőt „az új professzor beiktatása ellen is ünnepélyesen tiltakozott".4

Annyi bizonyos, hogy 1714-ben már kenyértörésre kerül a dolog Csécsi és Fiileki András, valamint Azari István sárospataki lelkipásztor között. Füleki és pártja eretnekséggel,1

Azari István kanonikus vétséggel vádolták Csécsit.2

A kollégiumi ifjúság is két pártra szakadt. Az ellentétek 1715 tavaszán már annyira kiélesedtek, hogy a kollégiumban nyilt lázadás tört ki, a 1 Lásd: Horváth C. id. in. u. o. 6. 1. 2 U. o. 3 Csécsi egy alkalommal Roellius híres tételét védelmeztette tanítványaival. („Ratio humana est princípium et norma credendorum, ita ut nihil eredi debeat, quod rationi absurdum et impossibile videtur".) 4 Csécsi „publica authoritate senioris Ecclesiastici adnionealtatott, hogy eljegyzett mátkájának hazahozására ne induljon azon vasárnap, a melyen a Pataki Eklában Sz. Conimunio administráltatik, mind azáltal azzal semmit nem gondolván, maximo Ecclesiae scandalo tsak el ment és azon Vasárnapot, a mellyen maga is communicált, immediate követő hétfőn, coritra Canones Ecclesiae lakodalmazott, még pedig egész éjszakai tántzolásokkal". Lásd; Azari Apologiája. Közöltem e lapok mult évi folyamában. melynek csak az ugyanezen évi április 4-iki consistorium vetett véget. Fülekít felmentették, Csécsit eltiltották az orthodox egyházi tanok elleni tanítástól, kilencz lázadó ifjút pedig kicsaptak. A consistoriális intézkedés azonban korántsem vetett véget az iskolai zavargásoknak. Sokan kegyetlenségnek minősítették a kilencz ifjú eltávolítását, a mit Füleki szigorúságának tulajdonítottak. Pósaházi István zélhplémi esperessel élükön követelték a kicsapottak visszafogadását, a mi a deczember 18-iki consistoriumban be is következett. Az ifjúságnak Fiileki-ellenes nagyobb része ezzel valóságos vérszemet kapott. 1717 január 28-án küldöttségileg adják tudtára Fülekinek, hogy tanáruknak tovább el nem ismerik s a kollégium elöljáróságát arra kérik, hogy Fülekit mozdítsa el állásától. Mindezen mozgalmakban, a Füleki megbuktatására irányított törekvésben kétségtelenül ott van Csécsi közreműködése. Nem nagyon rokonszenves ez a szerep. Egyéni hiúság, talán korlátlan hatalmi vágy, tudományos képzettségének túlbecsülése, túltengő önérzet és hajlíthatatlan büszkeség: kétségtelenül ezek a tulajdonságok, a melyekben Csécsi magatartásának rúgóit kell keresnünk. Az iskolai fejetlenségnek véget kellett vetni^ úgy kívánta ezt a kollégium érdeke. Ráday Pál, kit a sárospataki villongásokról bőven értesítettek, consistorium elé vinni ajánlotta az ügyet.1

Erről már beszélnek az itt közlendő egykorú tudósítások. Molnár János. (Folyt, köv.) IRODALOM. Előfizetési felhívás. A bibliai segédkönyveknek s ezek között a Konkordáncziának már régóta érezzük a nagy hiányát. Hisz a régebbikről nem is szólva, Makiári Pap Lajosnak annak idején jó szolgálatokat tett Bibliai Egyezményes Szótára is már rég elfogyott s könyvárúsi úton egyáltalán nem kapható. A szükségérzet pedig egyre fokozottabb mértékben jelentkezik, egy, ha nem is teljes, a Szentírás minden szavát minden vonatkozásban feltűntető, — de legalább mégis bő, a fontosabb bibliai helyek feltalálására könnyen rásegítő szókönyv iránt. Ezért szolgálatot véltem tenni a nt. lelkészi karnak s általában a bibliával foglalkozóknak, a midőn egy meglehetős bő (a tulajdonneveket nem számítva 30 ezernél több szentírási helyet tartalmazó s így a gyakorlati szükséget kielégítő) Bibliai Szókönyv-et készítettem, melyben függelékül ünnepi és különféle esetekre alkalmi textusokat is szándékozom adni. — A munka, kellő számú előfizetők jelentkezése esetén, nagy nyolezadrétű alakban, 25—30 ívnyi terjedelemben, 1909. évi május hóban fog megjelenni. Az 1909. évi január 15-ig szerzőnél jelentkező előfizetőknek tartós vászonkötésben 12 korona árban díjmentesen fog megküldeni. Utánvételes előjegyzésekre szintén kiterjed a 12 koronás árkedvezmény, de ez esetben a portót is utánvételezem. A bolti ár sokkal magasabb lesz. Pápa, 1908. évi deczember hó. Csizmadia Lajos, theol. tanár. 1 Ráday levelét egész terjedelmében közli Horváth C. id. m. 18. s köv. 1.