Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-02 / 18. szám

leneknek, kik úgy sejtik, hogy Jézus nemcsak azért élt, működött s halt meg, hogy egyházmegyei és keíületi adminisztrácziót teremtsen, — hát igaz, mai fogalmaink szerint ezt is lehet egyházellenességnek nevezni — de szívből kívánjuk, hogy ilyen „ellenséget" mennél többet szerezzen magyar protestáns egyházainknak a Keresztyén Diákmozgalom, úgy theologus, mint „világi" diákjaink között. A Keresztyén Diákmozgalom már nagyobb nehézségeket is legyőzött, mint ilyen ellenvetéseket. Ha Japán, China, Korea és India talaja nem volt túlkemény gyökereinek befogadására; vagy hogy közelebb jőjjiink, ha pl. Olaszországban erőteljes mozgalommá tudott válni, minden ellenhatás daczára is, mért ne tudná éppen hazánk diáksága meghallani és követni a nagy Mester szavát? Ily irányú reménységeinket nagyban megerősítette éppen Mott János látogatása. Hogyis ne, mikor ő az, kinek Isten után legtöbbet köszönhet a Keresztyén Diákmozgalom a világ minden részében. Magának a Világszövetségnek is ő volt szervezője. Sajnos, bemutatására nem rendelkezünk pontos és részletes életrajzi adatokkal. Északamerikában született, mintegy negyven évvel ezelőtt. Tanulmányait New-York állam különböző egyetemein végezte. Jog és államtudományi tanulmányai mellett különös előszeretettel kutatta a lélektant s történelmet. Rendkívüli tehetségével feltűnést keltett. Nagy jövőt jósoltak neki, ha politikai pályára lé}). Később egy egyetemi tanszék Ígéretével európai tanulmányútra szóló ösztöndíjat ajánlottak fel neki. — De a mennyire tehetséges, annyira gőgös és büszke is volt. Nagyravágyása sarkalta előre a maga útján, másokat mellőzve, megvetve. Az egyik egyetemet ott is hagyta, mert annak keresztyén szelleme semmiképen sem telelt meg önző büszkeségének, külünösen pedig unitárius, vagy inkább agnostikus meggyőződésének. De egyetemi pályafutása egészen máskép végződött, mint gondolta. Azokban az években (a mult század 80-as éveiben) valami csodálatos módon, Amerika, Nagybritannia, Skandinávia és Németország egyetemein csaknem egyidőben, bár jobbadán függetlenül egymástól, keresztyén diákkörök keletkeztek és keresztyén diákmozgalmak indultak. Ez áramlatnak hullámai Mott Jánost is elérték már és éppen az irántuk való ellenszenv késztette tanulmányai székhelyének megváltoztatására. A másik egyetemen azonban csakhamar egy erősebb hullámcsapás érte. Akkortájt a nagy evangélistának, Moodynak angolországi látogatása nyomán, az angol diákok keresztyén mozgalmai nagy lendületet vettek. Többek között a cambridgei egyetem nemcsak szellemileg, de az athletika terén is legkiválóbb diákjai közül heten elhatározták, hogy a külmisszió szolgálatára szentelik életüket, Egyikük, Studd, ki még most is Chinában működik, elutazása előtt elindult előadásokat tartani egy néhány amerikai főiskola diákjainak. így került arra az egyetemre, hol Mott tanult. Éppen jókor jött. Nem sokkal azelőtt történt, hogy Mott, egy barátjának kérésére — szocziális érdeklődésből — reávetette magát a rabok között való munkára. Gondoskodott kiszabadulásuk után tisztességes állásról, kellő környezetről, segített nehéz ügyeiket lebonyolítani stb. S e munkája közben kezdtek nyiladozni lelki szemei. Különösen egy dolog ejtette gondolkodásba : a mikor a rabokat vissza kellett eresztenie régi kísértéseik közé, nem tudott nékik adni semmit, a mi biztosította volna őket ujabb bukás ellen. Krisztus nélküli hite, vagyis inkább hitetlensége cserben hagyta e nehéz ponton. — így találta őt Studd látogatása. Kíváncsiságból elment meghallgatni az angol vendéget. Elgondolható, hogy a beszéd, melynek tárgya a próféta ezen szava volt: „Kivánsz-é magadnak nagyokat? Ne kivánj !" — nagyravágyó önzését sértően érintették. Bosszankodva hagyta ott az egész gyülekezetet. De nyugtot nem talált. Felkereste személyesen Studdot s hosszas tusakodás után megtört büszkeséggel, megtagadott nagyravágyással átadta magát Istenének és Megváltójának. Azóta az ő szolgálatában él és munkálkodik. Az egyetemén működő Keresztyén Diákmozgalomban csakhamar fontos tényezővé vált. Tanulmányai végeztével pedig elfogadta az Eszakamerikai Keresztyén Diákszövetségek titkárságára való meghívást és nagy tehetségét, nem kisebb munkabirásával együtt, ennek az ügynek erősítésére és terj esztésére fordította. Ezt a munkateret 1897-ben cserélte fel egy nagyobbal : az egész világgal. Ez évben alakította ugyanis meg a különböző országok követeiből Wadstenában (Svédország) összegyűlt kongresszus a Keresztyén Diákok Világszövetségét. Ez óriási szervező munkából az oroszlánrészt Mott János vette ki. Meg is választották — mint Istentől egyenesen erre a munkára küldött embert — a Világszövetség titkárának. Ebben a tisztében, már ötször körülutazta a földet, meglátogatva 40 országnak már körülbelül 2000 főiskoláját. Különösen fontos munkát végzett a távol kelet ébredező nemzetei között. Hadvezéri éleslátással meglátta azokat a helyeket, melyek kulcsát képezik a helyzetnek, melyekről legjobban érvényesíthető az Evangélium hatása az ébredő milliók jövendő vezetőire: a jelenlegi diákokra. S e helyeken minden lelki, értelmi és anyagi tényezőt munkába állított a Keresztyén Diákmozgalom érdekében. Itt kell említenem azt a müvét, mellyel tán a legnagyobb hatást gyakorolta, melynek czíme: „A világ evangelizálása ebben a nemzedékben". A könyv tartalma benne van e czímben, mely egyébként jelszava a Diákmozgalom külmissziói ágánák. Nem lehetetlen s azért kötelességünk elérni azt a czélt, hogy még a jelen nemzedék életében a világ minden lakosához eljusson a „boldog Isten dicsőséges Evangéliuma". Ez a riadó néni is hangzott el hiába. Maga az Északamerikai Diákmozgalom eddig több mint 5000 munkást küldött — még pedig a nemzet, színéből-javából — a külmisszió csataterére. Utói is érte Mott Jánost a szemrehányás, hogy elvonja az otthoni egyházak leendői vezetőinek legjobb-