Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-18 / 16. szám

logiai problémáknak is. Milyen legyen egy oly christologia, a melyben a Krisztus alakja bizonytalan, s a legkülönfélébb emberi vonásokkal van kizárólag felruházva? Hogyan illeszthető ez bele a dogmatikának abba a hatalmas épületébe, a melyet az atyák egykor úgy építettek meg, hogy annak minden egyes részecskéjét a Krisztus istenségébe vetett hit tartotta s forrasztotta össze ? A megoldás oly nehéznek látszik, pedig egyszerű: tagadásba kell venni a Jézus történelmi létezését. Ez a legrövidebb s legkényelmesebb mód, mert ennek a hipothézisnek elfogadása után szükségtelen köteteket írni arról, hogy miként született Jézus? Volt-e csakugyan népszámlálás? Voltak-e Jézusnak testvérei? Eletének főbb mozzanatai, az üdvtények valósággal megtörténtek-e vagy sem? Minden hipothézis, viszály, háborúság megszűnik akkor, ha Jézus csakugyan soha-em járt e földön. Nem arról van tehát itt már szó, hogy Jézus Isten volt-e vagy ember, avagy kinek tartotta magát; a messiási öntudat mikor kezdett benne felébredni; volt-e mindentudása, két természete stb., hanem egyszerűen arról, hogy ő, a ki soha valósággal és testben nem élt, csupán a fantázia lassankint megteremtett képzeletbeli alakja. De hogyan állott elő akkor az egész keresztyénség? Miként állott elő "az egész theologiának bibliai Jézus Krisztus-képe, ha egyáltalában nem volt egy oly történeti mag, a mely körül az egész theologia legalább kijegeczesedhetett volna ? Erre a kérdésre egy egész sereg hipothézis igyekszik megfelelni. Ezek közül első helyen a nemrég elhunyt brémai lelkészt, Kalthoff Albertet kell említenünk, a ki a theologiai világban a történelmi-materialista felfogásnak igen exponált képviselője volt, s kísérletet tett egy új, úgynevezett szocziáltheologia megalkotására. Követői is vannak, s így „iskolá"-t is sikerült alapítania. Hipothezisének tárgyalása annál alkalmasabbnak látszik, mivel így megismerkedhetünk az általános szocziáldemokrata felfogás lényegével is a Jézus személyére s a keresztyénség előállására vonatkozólag. Azután szólani fogunk az úgynevezett hollandiai irányról is, melyet Németországban Hollandische Schule néven ismernek, a melynek az a jellemző iránya, hogy az egész keresztyénséget s Jézus alakját is alexandriai zsidó-görög bölcselkedés s allegorizálás eredményének tartja. Ez irány legexponáltabb, legerősebb s igen nagy hatásánál fogva legveszedelmesebb képviselője Bolland G. J., a leydeni egyetem nagyhírű hegeliánus bölcsészettanára, a ki Hegel íilozófiiáját Hollandiában virágzásra emelte. Hatása nyomai máris erősen látszanak a theologiai tudományos élet eredményeiben, úgy, hogy míg Németországban ez a filozófia úgyszólván utolsó perczeit éli, s alig van néhány képviselője, addig Hollandiában új erővel indult virágzásnak. Végül pedig szólani fogunk egy amerikai hipothézisről is. Nagyszorgalmú s makacs harczosa Smith V. p. a louisianai (Amerika) egyetem mathematika-tanára, a ki már a legfantasztikusabb szertelenségekbe téved, s feltevése, bár óriási anyagot hord össze bizonyítására, a legmerészebb bűvészmutatványok benyomását teszi az emberre. Hogy ezek az irányzatok, különösen pedig éppen Smith hipothézise nem fenyegetik veszéllyel a keresztyénséget, az világos dolog. De az is bizonyos, hogy ezek az elméletek még szaporodni fognak, s a meglevők közül a szoczializmus hipothézise meg ezernyi komoly követőre talál; éppen azért annak, a ki a keresztyénség eredetét s Jézus életét ismerni akarja, ezeknek a kutatásoknak a lényegével is tisztában kell lennie S ha néhány évvel ezelőtt még azt mondhattuk, hogy „az ilyen hipothézisekre mint a legvakmerőbben letagadott históriai tények rendszerbe szedett remekére még csak válaszolni sem érdemes",1

addig Schmiedel P. W. zürichi professzor, az új testamentumi tudománynak egyik legkiválóbb művelője is, már úgy nyilatkozik,2

hogy mintegy hat év óta, az a korábban csak elszigelten fellépő nézet, hogy Jézus soha sem élt, mindig több védelmezőre talál s ma már nem tehetjük meg azt, hogy róluk tudomást se vegyünk.3 (Folyt, köv.) Sebestyén Jenö. KÖNYVISMERTETÉS. A mit az életből és a bibliából tanultam. Egyházi, szertartási és más lelkészi beszédek. Irta: Mitrovics Gyula, lll-dik kötet. 8°. 290 lap. Kiadta Hegedűs és Sándor könyvkiadó hivatala. Debreezen. 1908. Ára kötve 7 kor. Néhai Mitrovics Gyula papi dolgozatainak két első kötete lapunk mult évi 9-dik számában nyert méltatást B. Pap István tollából. Kezünkben van immár a harmadik kötete is, szintén ifj. Mitrovics Gyula által sajtó alá rendeztetve. A harmadik kötet, mely 70 dolgozatot foglal magában, egy-két, más természetű dolgozatot leszámítva, egyházszertartási, keresztelési, esketési, temetési, konfirmácziói beszédeket és imádságokat ad. A sajtó alá rendező által a kötet végéhez függesztett „Jegyzetek" 1 Eröss Lajos : Apologétika 1905. 297. 1. 2 Die Person Jesu im Streite der Meinungen der Gegen wart 5. 1. 3 Azokról a hipothézisekröl természetesen nem szólunk, melyek Jézus történelmi létezését föltétlenül elfogadják s inkább eszméinek eredetét kutatják, illetőleg azok eredetiségét vonják kétségbe. Ilyen pl. az úgynevezett „indiai irány" (Indische Richtung) Németországban és Hollandiában, a mely a buddhismus és keresztyénség között keres kapcsolatot. A ki ezekről is, különösen azonban arról akar bővebbet tudni, hogy a századok folyamán s különösen a XIX században miként alakult, fejlődött, változott a Jézus-kép, annak nagy segítségére lesznek különösen a következő munkák: G. Pfannmüller: „Jesus im Urteil der Jahrhunderte." Leipzig. Teubner 1908., H. Weinel: „Jesus im neunzehnten Jahrhundert" Tübingen. J. Mohr. 1903. és A., Schweitzcr : „Von Reimarus zu Wrede." Tübingen J. Mohr. 1906.