Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-21 / 12. szám

keresztyén munka akadályainak jó része, sőt mondhatnám nagyobb része nálunk magában a munkában, jobban mondva feladatainak nagy voltában rejlik. Ezért az első felolvasó is leginkább a nagy szükségről szólott, melyet az ifj. ker. egyesületeknek orvosolnia kell. Őszinte s ezért megragadó színekkel festette a magyar ifjúság elhanyagoltságát és elhanyatlottságát, nem vévén ki alóla — a mi az igazságnak kétszeres erejével hat azért, mert oly ritkán hallunk róla — nem vévén ki a theologus ifjúságot sem. Föltüntette minden baj gyökerét: a bűnt, s orvosságát: az örök isteni Evangéliumot. A második felolvasás elsőrendű akadályként mutatott reá a munkatársak, s általában a munkások hiányára. Érdekes javaslatát, melyet e nehézség megoldásául előadott, az értekezlet most még nem tekintette megvalósíthatónak. A második nap értekezletén az a kérdés foglalkoztatta a felolvasókat, hogy: „Milyen volna a szabályosan működő magyar ifjúsági keresztyén egyesület?" Wallrabenstein Jakab újbanovczei ev. lelkész a kérdésnek inkább elvi oldalait tisztázta. Milyen munkát vállaljon, milyen feladatot tűzzön ki magának az ifj. ker. egyesület? 1. Közelítsen samaritánus szeretettel a sok bajjal, nehézséggel küzdő, gyakran elhagyatott, kietlen életet élő ifjúhoz. 2. Nyújtsa ki mentő kezét a bűn veszedelmében levőkhöz. Vonja az ifjakat a bűnösök Megváltójához. 3. Egyesítse szeretetben a különböző felekezetek hívő ifjait. Líc. Rácz Kálmán pápai tanár viszont nagy körültekintéssel az egyesület gyakorlati életének sok részletkérdését világította meg, körvonalazva az egyesület munkájának kereteit, valamint a kereteket betöltő munkásságot. Nagy kár, hogy a felolvasásokhoz kapcsolódott eszmecserék teljes kifejlődésére, a felmerült kérdések tisztázására az idő elégtelen volt. Pedig e kérdések meglehetősen életbevágó kérdései az ifj. ker. egyesületek munkájának, mint pl. az a kérdés, vájjon legyen-e különbség kezdő- (vagy rendkívüli) és rendes tagság között, melybe az ifjú csak bizonyos feltételek mellett és később juthat; vagy az a kérdés, — mely általános kérdése minden evangéliomi munkának — hogy mi jelentősége van az imádságnak, mint errőforrásnak, s hogyan éljünk vele ; vagy az egyesület vezetőségében lelkész és „világi" ember viszonya stb. A konferenczia mindkét napjának estéje a nagyközönségé volt. A Deák-téri polgári iskola dísztermében 11-én vallásos estély, 12-én pedig szeretetvendégség volt. Mindkét alkalomra, különösen az utóbbira zsúfolásig megtelt a terem. A hely szűke részletes tudósítást nem enged e két estéről. Csak éppen legkiemelkedettebb mozzanatait említhetem, t. i. a külföldi vendégek mindkét alkalommal tartott beszédeit, melyekben egyfelől a ker. ifjúsági egyleteknek az egész világon végzett nagy munkájára, betöltött óriási hivatására, másfelől az ügy belső rugóira utalva, példaként állították a közönség elé azt, a nagy támogatást, melyben a külföldi társadalmak részesítik ifjúságuk keresztyén munkáját. A szeretetvendégséggel, melynek egyik főpontja Gergely Antal mezőtúri lelkész bibliamagyarázata volt, véget ért a konferenczia. Hiányos volna tudósításom, ha meg nem említeném a gyűlés első napjának ebédjét, melyen az elnök, Szilassy Aladár úr látta vendégeld a konferenczia tagjait s a melyen a felszólalások hosszú sora ünnepelte az ifj. ker. egyesületek múltját, jelenét s jövőjét. A mi a gyűlésekről nyert általános benyomást illeti, úgy tűnt fel előttem a magyar ifj. ker. egyesületi mozgalom, mint egy álmából felébredt, nyújtózkodó ifjú, ki még nincs nagyon tisztában teendőivel, de aludni még sem akar már többé. Bizonytalanság a kitűzött czélban, tájékozatlanság a legfontosabb elvi és gyakorlati kérdésekben, a kellő összhang hiánya az egyes egyesületek között (nem is szólva arról a nagy távolságról, mely a külföldi mozgalmaktól még elválasztja a miénket) és még egyéb gyarlóságok nyilvánvalók voltak a konferenczia gyűlésein. Ha azonban a megalakult szövetség a kellő alázatossággal és Isten előtt való felelősségérzettel sohasem fogja szem elől téveszteni azt, hogy a most történt alakulást nem szabad egy elvégzett munka megérett gyümölcsének, hanem sokkal inkább kell egy ezután elvégzendő, nehéz, küzdelmes munka kiindulásának tekinteni, akkor reméljük, hogy Isten kegyelméből a homály mindinkább oszlani fog és kifejlődik hazánkban is egy olyan ifj. ker. egyesületi mozgalom, mely az erkölcsi erőknek már csak végső maradékán tengődő ifjúságunkkal megismerteti a Megváltó Krisztus boldogító, megtisztító és éltető szerelmét! Victor János theologus. KÜLFÖLD. Svájezi egyházi élet. — A szeparáczió kérdése Bázelben és Zürichben. — Nem csalódtunk, a mikor azt mondottuk, hogy az egyház és az állam szétválasztásának nagy kérdése nem áll meg Genfben, hanem tovább jön mifelénk. Alig alkotta meg a genfi egyház új alkotmányát, már is egy másik nagy svájezi város: Bázel tanácsa is megtette a lépéseket az egyház és az állam szétválasztására. Egy harmadik városban: Zürichben a szabadgondolkodók álltak sorompóba, rle — úgy látszik — sikertelenül. Az egyház és az állam szétválasztása terén a bázeli nagytanács január 21-iki ülésében elhatározó lépésre szánta el magát. A gyűlés kezdetén a protestáns zsinat véleményét terjesztették elő, mely kedvez a kormány tervezetének. Hasonlóképpen előterjesztették az úgynevezett nemzeti katholikusok emlékiratát, mely kifejti azokat a nagy anyagi nehézségeket, melyekbe a kormány terve sodorná őket. A vitát C. Chr. Burckhardt, az államtanács elnöke, vezette be hosszabb beszéddel. A kérdést minden oldaláról megvilágította. A vélemények elhangzottak, mondotta,