Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-21 / 12. szám

a kérdés megérett: itt az ideje, hogy a szóról a tettre menjünk át! Mindenekelőtt afölött kell döntenünk: elvetjiik-e a tervezetet, avagy elrendeljük-e alkotmányunk részleges revízióját? A nagytanács már 1906. nov. 1-én kimondotta — 103 szóval 2 ellenében, — hogy a status quot nem lehet föntartani. A tapasztalat megmutatta, hogy a róm. kath. egyházat nem lehet rábírni az istentiszteletek hivatalos rendezésére. Az egyenlőséggel viszont ellenkeznék, ha minden hivatalos ellenőrzéstől ment évi segélyt akarnánk néki adni. Minden egyházra rá kell bízni, hogy önmaga teremtse elő föntartási költségeit. Önkormányzatot kell nékik biztosítani, anélkül azonban, hogy azt reájuk erőszakolnék. Meg kell engedni az egyházaknak, hogy tagjaikat megadóztassák, viszont biztosítani kell az állam számára bizonyos ellenőrzési jogot az egyházak alkotmánya fölött. Eléggé mérlegeltük a mellette ós az ellene szóló érveket: itt az ideje, hogy cselekedjünk! Ha elmulasztjuk a kinálkozó alkalmat, talán nem találjuk meg egyhamar és gyermekeink szemünkre találják vetni, hogy nem láttuk jól a dolgokat és nem volt elég bátorságunk. — A kormány tervezetéhez leginkább a róm. katholikusok és a szabadelvű protestánsok pártja részéről szóltak hozzá. A római katholikus egyház nevében C. Gutzmller kéri: szavazzanak meg istentiszteletek czéljaira az 1907-ik évtől kezdődőleg 40,000 frank évi segélyt. Kérelmét dr. Feigeniuinter, dr. Kully és dr. Adam támogatták. Mindezeknek a az véleménye, hogy az állam minden felekezetnek adjon autonómiát és adjon mindegyiknek, még az izraelitáknak is, előzetesen kiszámított évi segélyt. Szerintük a régi egyházi javakat nem lehet egyedül a protestánsoknak adni, mert azok jórészt r. kath. egyházi eredetűek, Genfben a római katholikusok a körülmények alakulása folytán kénytelenek voltak a szétválasztás érdekében közreműködni; a bázeliek azonban nem szeretnék a felelősséget oly mértékben magukra venni, mert új kulturharcz keletkezhetik belőle. Az államnak, a mely a színházi előadásokat, sőt még a „kis kutyák kiállítását" is támogatja, nincs elegendő oka arra, hogy megtagadja a róm. kath. egyház támogatását. A római katholikusok követeléseinek határozott hangsúlyozása nélkül, F. Amstein ós Brodbech a maguk részéről azt kérik: utasítsák a kérdést egy bizottság elé, mely annak minden oldalát áttanulmányozná. A protestáns egyháznak fölajánlott illetményt elégtelennek találják, A tervezet megoldás nélkül hagyja a protestáns egyházat érdeklő kérdések egész sorozatát: így a szabadgondolkodók, a nők és az idegenek választójogát stb. Brodbech hivatkozik arra, hogyha egész életüket annak szentelték, hogy bíztositsák a nemzeti egyházban a szabadelvüség uralmát, joguk van félni a szétválasztástól, ettől a sötétbe való ugrástól. Más részről a szocziálisták, a konzervatívok és a radikálisok az államtanács tervét támogatták. Több szocziálista szónok, így többek közt dr. Knörr és A. Jaggli kijelentették, hogy a szocziáldemokrata párt nem vallástalan, mert hisz több lelkészt számlál soraiban; egyszerűen semlegesek vallási dolgokban. A tervezetben a lelkészek számára szándékolt kártalanítást elfogadják, de sajnálnák, ha az állam az összes egyházi javakat a nemzeti egyháznak adná át és nem gondoskodnék arról, hogy mi legyen azokkal szakadás esetén. Ellenzik a római katholikus egyháznak rendszeresen fizetendő segélyt. A kormány tervezete máris magában foglalja az összes engedményeket, melyekhez még hozzá lehet járulni. A jRaillard, H. Maag, O. Cellweger és Bollinger hangsúlyozzák, hogy a protestáns egyháznak föltétlenül sokkal szélesebb körű önkormányzatra van szüksége, hogy akadálytalanul terjeszkedhessék és a vallásos emberek félelem nélkül tekinthessenek a szétválasztásra. A Genfben történtek megerősítik őket reményeikben. Az államtanács elnöke, Burckhardt válaszolt az elhangzott véleményekre. Megállapítja, hogy többen igen szigorúnak találták a tervezet álláspontját a róm. kath. egyházzal szemben, mások viszont túlságosan nagylelkűnek. A kormány tervezete nem egyedül az ő munkája, hanem megegyezés folytán jött létre, melyben több államtanácsos vett részt. A protestáns egyház belső szervezetét önmaga állapítja meg és az egyház igazgatásába önmaga folyik bele, de az államnak fönn kell tartania felügyeleti jogát, a melyet szakadás esetén venne igénybe avégből, hogy az egyházi alap történeti jellegét megóvja. Ezután szavazásra került a sor. Amstein amaz indítványát, hogy a tervezet előzőleg egy bizottsághoz küldessék, 58 szavazattal 51 ellenében elvetették. Gutzwillernek a róm. katholikusoknak nyújtandó évi segélyre vonatkozó indítványát 91 szóval 22 ellenében szintén elvetették (11 távol volt, 6 nem szavazott). Burkhardtnak az alkotmány részleges revíziójára vonatkozó tervezétét végül névszerinti szavazással egyhangúlag elfogadták (119 szóval 0 ellenében, 1 távol volt, 2 nem szavazott). A kérdést félévi előkészítési idő eltelte után veszik újra elő. Dr. K. 1. (Folyt, köv.) IRODALOM. Emlékbeszéd néhai H. Kiss Áron tiszántúli ref. püspök felett. Irta és az 1908. nov. 16-án tartott emlékünnepélyen elmondotta : Dávidházy János, kabai lelkészesperes. Kiadta a tiszántúli ref. egyházkerület. Ajánljuk figyelmébe mindazoknak, a kik Kiss Áron püspöknek, az ősz pátriárkának, még holtában is tisztelői maradtak. Keresztyén lélek. Irta: Bernát István. Ára 80 fill. Kapható szerzőnél, Budapest, VIII., Szentkirály-u. 40. Az egy ívre terjedő füzet szerzőnek a Kálvin-Szövetség legutóbbi közgyűlésén tartott felolvasását foglalja magában és azt fejtegeti, hogy a szocziális problémák csak