Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-28 / 9. szám

véget értek a küzdelmes idők s megalkottattak a mi lelkiismereti szabadságunkat s jogainkat oltalmazó állami törvények, azóta felekezeti öntudatunkban megszíntelenedtünk, lelkesedésünkben, áldozatkészségünkben megfogyatkoztunk, s az állami törvények oltalmában bizakodva, megcsökkent bennünk az egyház belső építése terén az ősök buzgósága. Egy-egy lelkes ember, egy-egy sajtó orgánum — s azok közé kell számítanunk legelsősorban ezt a lapot — hangoztatta ugyan az egyház belső építését, az evangéliom erejének a iiívek lelkébe s egyházi organizmusunk minden szervébe bevitelét, de a jóakaratú szavak legnagyobb részben csak a pusztában hangzottak el; vagy ha visszhangjuk támadt is, az azt felelte, hogy: pietizmus, külföldieskedés, nem való az a protestáns magyaroknak! A mióta azonban más szellők kezdettek lengedezni s a magyar protestantizmus kezdett öntudatára jutni annak, hogy a papiros-törvény nem elégséges, s hogy jöhetnek idők s azokban emberek és pártok, a kik és a melyek ügyes és czéltudatos működéssel még azokat a papiros-törvényeket is kiforgathatják értelmükből a protestantizmus gyöngítésére és leszorítására, — azóta, úgy vesszük észre, az egyház belső építésének, az evangélizácziónak dolga rokonszenvesebb fogadtatásra kezdett találni még azokban a körökben is, a melyek a teljes békesség idejében csak néhány ember külföldieskedését akarták abban látni. Ez a tapasztalatunk megnyugtató, s e lapnak, mely az evangéliomi belső építést legelső sorban sürgette, elégtételt szolgáltató volna. Azonban van mégis aggodalmunk. A nehéz viszonyok, a külső védelemre való készülődés nem fogja-e háttérbe szorítani a belső, evangéliomi erősítés feladatait ?! Ez az aggodalom késztet szólásra bennünket. S késztet arra, hogy egyházi életünkre is applikáljuk azokat, a miket czikkünk elején a szekuláris hadviselés sikerére vonatkozólag elmondottunk. Azt mondottuk, hogy a nemzetek életében, a hadviselésre készülődés és a hadviselés közben még fokozottabb mértékben folynak azok a tevékenységek, a melyek egyfelől a hadviselés fegyveres szükségleteinek ellátására, másfelől a nemzeti öntudat, lelkesedés és áldozatkészség emelésére irányulnak, mert kellő hadi felszerelés, a nemzeti öntudat elevensége, a lelkesedés lobogása és az áldozatkészségnek mindenre elégséges mértéke nélkül diadalmas hadjáratot viselni nem lehet. Fiat applicatio! Ha a magyar protestantizmus a jelenlegi nehéz helyzetből ki akar szabadulni, s ha a reá váró, akár csak diplomácziai, akár valóságos küzdelmek útján diadalt kíván aratni, akkor nem szabad egy pillanatra sem szüneteltetnie azt a tevékenységet, a mely a protestáns öntudat, lelkesedés és áldozatkészség ébrentartására,1

sőt fokozására irányul. A magyar protestantizmusnak, főként annak vezetőinek, nemcsak arra kell törekedniük, hogy a veszedelemnek sötét fellegeit eloszlassák és az egyház jogait sértetlen épségükben megoltalmazzák, hanem arra is, hogy az alkalmassá tett talajba: a híveknek öntudatra jutott és juttatott lelkébe, elhintegessék az evangéliomi erőknek ama magvait is, a melyek a kiderült ég áldó sugarai mellett gazdag gyümölcsöket is teremhetnek az egyház belső élete körében. Azokhoz intézzük tehát szavunkat, a kik a magyar protestantizmus ügyeit intézik az egyház hivatalos fórumain, s azokhoz, a kik, hivatalos kötelességükből kifolyólag is, kell hogy ott tartsák kezüket a hívek lelki életének ütőerén! Most, a mikor eljött az alkalmas idő, hogy a vezetésük, gondozásuk alatt állók előtt nemcsak a fenyegető veszedelmekről szólhatnak, hanem azok fogékonnyá vált lelkébe az evangéliom magvait is sikerrel elhintegethetik: ne feledkezzenek meg az egy szükséges dologról, hanem az alkalmas időt áron is megvevén, ragadják meg a lelkeket az evangéliom erejével, s támasszanak azokban olyan protestáns öntudatot, lelkesedést és áldozatkészséget, a melyen a pokol kapui sem vehetnek diadalmat! H. I. ISKOLAÜGY. Református gimnáziumaink működése az 1907/8. iskolai évben. VIII. Rendkívüli tárgyak. A modern nyelvek közül, mint rendkívüli tárgy a franczia taníttatik legtöbb: — 19 — iskolában. Kívánatos volna, ha legalább a franczia nyelv elemeinek elsajátítására minden iskolánk alkalmat adna, A legfőbb akadálya ennek talán az a körülmény, hogy némely iskolában nincs olyan tanár a ki a franczia nyelv tanítására a rendeletileg is előírt ismeretekkel bírna Ezen a bajon a közoktatásügyi minisztérium által rendezett és támogatott szünidei kurzusokkal lehetne segíteni, a mely kurzusokon magánúton is megszerezhető előismeretekből tett felvételi vizsgálat alapján a beirt tanárok ügyes, gyakorlott tanerők vezetésével megfelelő kiképzést nyernének. Úgy hiszem, a tanárok nagy része szives örömest venne részt a mindenkép haszonnal járó modern nyelvi tanulmányokban. Az angol nyelv három iskolánkban taníttatott, ú.m. Pápán, Szászvároson és Hajdúböszörményben (The rose school of Langanges). A modern nyelvek tandíja, valamint a tanárok tiszteletdíja nagy változatosságot mutat. Jó volna ezeket illetőleg is valamelyes igazságos, egyöntetűbb intézkedés, hogy általában a rendkívüli tárgyaknál ne a tanulók vagyoni állapota, hanem rátermettsége legyen a határozó, a tanárok számára bizonyos összeg mindenütt biztosíttassék s ez növel-