Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-28 / 9. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak: Két hasábos egész oldal . . . . 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendők. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérezikk: A méiről nem szabad megfeledkeznünk. H. I. — Iskolaügy: Református gimnáziumaink működése az 1907/8. iskolai voen. Dr. Balta István. — Tárcsa. : A. Servet-pör aktái. Ford. Veress Jenő. — Könyvismertetés: Prédikácziós kötetek második kiadása. S. Sz. J. — Belföld: A városi misszió és a munkásotthonok. Dr. Pálóczi Horváth Zoltán. — A felekezeti béke — a valóságban Ory Lajos. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület — Gyászrovat. — Adakozás. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések. A miről nem szabad megfeledkeznünk. Inter arma silent Musae, — mondja a latin példaszó. S a harczra készülődés, vagy éppen a harcz napjaiban valóban háttérbe is szoktak szorulni a békesség idejének csendesebb, de hatásukban áldásosabb munkálkodások a nemzetek életében. Nem szünetelnek, sőt inkább fokozottabb mértékben folynak azonban azok a tevékenységek, a melyek egyfelől a hadviselés fegyveres szükségleteinek ellátására, másfelől pedig a nemzeti öntudat, lelkesedés és áldozatkészség emelésére irányulnak. Kellő hadi felszerelés, a nemzeti öntudat elevensége, a lelkesedés lobogása és az áldozatkészség mindenre elégséges mértéke nélkül diadalmas hadjáratot viselni nem lehet. A magyar protestantizmus is harczi készülődések között van. Nem maga idézte ezt fel. Mások kezdték, s mi kénytelen-kelletlen, belekényszeríttetünk, hogy jogainkat biztosíthassuk és ellenfeleink visszaszorításával kivívhassuk azokat a jogokat is, a melyek papiroson biztosítva vannak ugyan számunkra, de a melyeknek hosszú évtizedeken keresztül sem tudtunk birtokába jutni. S a feszült, harczczal fenyegető viszonyok, a küzdelemre való készülődés közben mi magunk is érezzük, hogy mintegy háttérbe szorulnak tanácskozásaink közben azok a munkák és feladatok, a melyek nem az egyház jogainak külső megvédése, illetve kivívása, hanem a belső építés és erősítés körébe tartoznak. Lapunk hasábjain is talán többet foglalkoztunk az utóbbi időben az ellenfél dolgaival, mint a magunkéival. Lekiismetünk nem vádol ugyan bennünket e miatt, mert hiszen kötelességünk volt rámutatni a kívülről fenyegető veszedelmekre; fel kellett tárnunk az ellenfél haditervét; meg kellett jelölnünk hadállásait, számba vennünk erejét, hogy láthassák mindenek: hol, mint és miként kell cselekedniök a küzdelem sikere érdekében; — de szükségét érezzük annak is, hogy — ugyancsak a siker érdekében — reá mutassunk azokra a teendőkre is, a melyek a protestantizmus belső építése te rén várakoznak reánk, a melyekről nem szabad megfeledkeznünk, ha nemcsak a jelenben akarunk győzhetetlenül megállani, de a jövendőt is biztossá, virágzóvá kívánjuk tenni. S talán a mai nehéz viszonyok és a kikerülhetőnek alig látszó küzdelmek alkalmasabbak is arra, hogy ezekről a belső építés körébe vágó teendőkről szóljunk, mint a zavartalan békesség napjai. Mi úgy tapasztaltuk ugyanis, s e tapasztalatunkat az utóbbi évtizedek története is igazolja, hogy a magyar protestantizmus a békesség idején kevésbbé fogékony a belső építés feladatai és munkái iránt, mint akkor, a mikor nehéz napok következnek el reá. Tisztelettel, bámulattal adózunk a magyar protestantizmus ama nagy alakjainak, a kik a küzdelmek századaiban vezérekként tündököltek. S tisztelettel és bámulattal az iránt a protestáns hívő nép iránt, a mely nemcsak meg tudott állani az elnyomatás idejében evangéliomi hite mellett, de szenvedve, elnyomatva is képes volt amaz egyházi és kulturális intézmények megalkotására, a melyeknek jótéteményeit mi, késő utódok, mind a mai napig élvezzük. A mióta azonban Jobb és megbízhatóbb magvakat olcsóbban senki sem ad, mint f r r rb FÁBIÁN BÉLA magke*eskedése, Budapest, Ulíőí-ót íí. szám. Kálvin-tér mellett. Tessék próbát tenni.