Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1909 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-21 / 8. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak: Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal . 10 kor Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendók. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérczikk: Cselekedjünk! H. I. — Iskolaügy : A theológusok mozgalma. Eöri-Szabó Dezső. — Tárcza: A Servetpör aktái. Ford. Veress -Jenő. — Belföld : A városi misszió ós a munkásotthonok. Dr. Pálóczi Horváth Zoltán •— Misszióügy : Az ifjúsági ker. egyesületek mozgalma. Studens. — Külföld : Külföldi szemle. Dr. Szlávik Mátyás. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Pályázat. — Hirdetések.. Cselekedjünk! Egyházi dignitáriusaink, úgy a református, mint az evangélikus félen, egymásután reámutattak már arra a felzavart állapotra, a melybe felekezetközi viszonyaink kerültek az utóbbi néhány esztendő alatt. Konstatálták azt is, hogy a zavar előidézője a rövid idő alatt kivirágzott ultramontán klerikalizmus Reá mutattak ők is, mi is, hogy a reakezionárius szellem miként igyekszik érvényesülni nemcsak a vallási, hanem a társadalmi és politikai élet terein is. S tények állanak immár előttünk, a melyek azt bizonyítják, hogy nem is eredménytelenül. Mindezeknek daczára azonban a magyar protestantizmus alig számbavehetőleg mozdult meg. Attól pedig, hogy a klerikális reakezió ezer szálú, mindenhova elérő és mindenütt egyöntetüleg működő szervezetével szemben mi is oly módon szervezkedtünk volna, hogy jelenünket és jövőnket teljesen biztosítottnak láthatnánk: szinte beláthatatlan távolságban vagyunk. Mi ennek az oka? Az-e, hogy felébreszthetetlenül elaludtunk ? Az-e, hogyha ébren vagyunk is, de képtelenek vagyunk a cselekvésre ? Ezt nem tudom elhinni. Másban látom én az okot. Abban, hogy egyházi vezető férfiaink, tudatában a reájuk háramló nagy felelősségnek, csekély kivétellel, vonakodnak nyilt és határozott állásfoglalásukkal táplálékot adni a kulturharcz föld alatt bujkáló tüzének; — a sereg pedig látván a vezérek tartózkodását, s hiányában levén az egyöntetű irányításnak, csak bizonytalankodik s tétováz teendőit illetőleg. Vezető férfiaink ellen nem fordultunk e tartózkodó magatartásuk miatt keserű szemrehányásokkal, mert méltányolni tudtuk azokat az aggodalmakat, a melyeket nyilt fellépésük eredményei felől tápláltak, s azokat a reménykedéseket, a melyeket a helyzet kedvezőbbre változásához fűztek. Értettük tehát a várakozó álláspontot, bár ellenfelünk ismerete mellett kezdettől fogva kételkedtünk a dolgok jobbra fordulásában. A várakozás álláspontja azonban csak addig igazolható, a míg tényleg kilátás van a harcz kikerülésére. Azontúl a késedelmezés egyenlő a fél csatavesztéssel, ha nem a teljes leveretéssel. S én úgy látom, hogy eljutottunk már a várakozás legvégső határáig. Következnie kellene tehát most már a nyilt állásfoglalásnak, a széleskörű s egyöntetű szervezkedésnek. A tények kell hogy erre rákényszerítsenek bennünket. Tény, hogy az ultramontán reakezió nemcsak a felnőttek között működik sokféle nevű és fajú egyesületeivel, hanem rátette a kezét, és pedig kormányi jóváhagyással, az ifjúságra is, és segítségül híván a külföldi barát- és apácza-rendeket és kongregácziókat, oly szellemet önt a serdülő lelkekbe, a mely mindenre alkalmas lehet, csak arra nem, hogy e hazának különböző vallású lakói békességben éljenek egymással. Tény, hogy alkottatott állami közoktatásügyi törvény, a mely a szerzetes tanítóknak és tanítónőknek kiváltságokat nyújtott. Tény, hogy az állami középiskolák tanítószemélyzetének kinevezésénél oly jelenségek mutatkoznak, a melyek ez intézetek egyoldalú felekezeti szellemű átalakításának veszedelmével fenyegetnek. Tény, hogy oly állami törvényalkotásokra van kilátásunk, a melyek a törvényben kimondott tökéletes egyenlőség és viszonosság valóra válását még továbbra odázni, ha nem örökre lehetetlenné tenni törekszenek. Tény, hogy a Ne temere pápai decretum a családok belső békességét forgatja fel, és minden sürgetés, minden Ígérgetés daczára is csak ott vagyunk, hogy ex gratia et clementia papae, ez évre újabb felhatalmazást nyertek a r. kath. püspökök arra, hogy a nem a Ne temere rendelkezései szerint megkötött vegyesházasságokat, belátásuk és bizonyos feltételek mellett