Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-06 / 49. szám

szeres eljárásunknak és munkánk tárgyi részének ahhoz való alkalmazásában. Már az előzőkben szóltunk némileg a lelkipásztor-képzés evangéliumelvüségéröl, midőn középiskolai vallástanításunk és nevelésünk evangéliumi szellemben való mélyítéséről szólottunk. Most megtoldjuk ezt azzal, hogy a theologián az új-szövetséget magában rejtő ó-szövetségnek és az ó-szövetséget megvilágító új-szövetségnek és különösen az evangéliumoknak ismeretével, az evangéliumi világnézetre vezetéssel és főleg evangéliumi életre neveléssel, ilyen szellemű internatusokkal kell e czélt munkálnunk. A lelkipásztor-képzés tudományos jellegét az anyag mennyisége mellett a tanítás módszerével kell biztosítanunk. Ezt az általános elvet mindenek fölött a bibliai tudományok tanítására kell alkalmaznunk, mert különö: sen ezen a téren vannak nagy fogyatkozásaink. Irodalomtörténetet, írásmagyarázatot ós theologiát (bibliai vallástant) nem taníthatunk a mindezek alapját képező bibliai irodalom, a kanonikus könyvek eredeti és magyar nyelven való alapos ismerete nélkül. Ez minden nyelv- és irodalomtanítás didaktikai és methodikai ábécéje. Ezt kell érvényesítenünk lelkipásztor-képzésünkben is, első sorban a bibliai tudományokban. A tudomány és a tudományos oktatás elveit kell továbbá érvényesítenünk a filozófiai, a rendszeres theologiai, a történelmi stb. studiumok körében is — a puszta compenclium-rendszer kiirtásával. A lelkipásztor-képzés gyakorlati jellegét .a gyakorlati keresztyén életre és lelkipásztorságra való tervszerű képzés és nevelés által óhajtjuk biztosítani. A keresztyén világnézetet és életfölfogást. keresztyén életté kell inkarnálnunk. Az összes tanulmányok gyakorlati érvényesítésére kell ránevelni a theol. ifjúságot. Evangéliumi egyháztársadalmi munkákban való rendszeres vezetéssel kell áthidalnnnk az elmélet és gyakorlat, az iskola és az élet közt levő iirt. A lelkész egész élettevékenységébe be kell vezetni a lelkésznövendéket gyakorlati tanárának, különösen a gyakorlati theol. szemináriumban. A gyakorlati képzés egy része természetesen mindig az életre, a segédlelkészi évekre, az idősb lelkipásztorokra marad. Már most, ha ezek szerint az elvek szerint vizsgáljuk a szakbizottsági tervezetet, nagy fogyatkozásokat találunk benne. Itt csak a legfőbbeket említjük. A legnagyobb hibája a bibliai tudományok beosztásában van. A bibliai tudományokat szétdarabolja nyelvi, irodalmi, exegetikai és theologiai elemeikre és azokat így szétszaggatva akarja taníttatni. Sőt a biblia alapos ismerete nélkül akarja mindezeket tanítani. A, bibliaolvasásnak e tervezetben a héber és görög nyelvi tanítással való.összekapcsolása csak az illusztrálásig emelkedhetik fel. A theol. oktatásnak a bibliai irodalomtörténet kritikai munkájával való kezdése nem tudományos eljárás, annál kevésbbé szül evangéliumi szellemet. Éppen azért mi a tervezetnek idevonatkozó részét elhibázottnak, a régi rendszer örökletes bűnével terheltnek i ártjuk. Határozottan értékesebbnek ítéljük és magunkévá tesszük ezzel szemben a budapesti tanári kar javaslatát, itletőleg annak az I—II. évre vonatkozó részét, melyet a szakbizottsági tervezettel szemben is fentartott a tanári kar az arra adott „észrevételei"-ben. Ebben a javaslatban a bibliai tudományok helyesen össze vannak vonva. A bibliának az eredeti és a magyar nyelven való teljes átolvasása ós ismerete van az I—IL évi bibliai tudományos képzés ezé Íjául kitűzve. A bibliai irodalomtörténet, exegezis és theologia helyes összekapcsolásban a III—IV. évre van áttéve. A budapesti javaslatban és a később közzétett észrevételekben ide vonatkozó érveket helyeseknek tartjuk és annak megvalósítását lelkipásztor-képzésünkre nézve nagy. nyereségnek tartanok. A filozófiatörténetnek az I—II. évre való kiterjesztését helyeseljük. Szabó Aladár dr. a III—IV. évre tenné ezt. Mi a filozófiai képzettséget a rendszeres theologiai tudományos képzés előfeltételének tartjuk, nem parallel útitársának, meg kevésbbé betetőzőjének. A nevelés-és oktatástan, illetőleg módszertan megfelelő rövidítésével óhajtjuk az egész magyar közoktatás szervezetének ismertetését a népiskolától az egyetemig. Az egyetem pedagógia-professzora azt rendszeresen megteszi. Nálunk is nagy szükség van rá! Nagyon sajnáljuk, hogy midőn a két első év alapvető munkásságának a budapesti theol. tanári kar által contemplált tervezetét örömmel elfogadjuk, ugyanakkor nem érthetünk egyet a III—IV. évre vonatkozó tervezetével. A bibliai tudományoknak idevonatkozó beosztását még helyeseljük, de a többi tudományok tanítására vonatkozó javaslat csaknem megegyezik a szakbizottság kifogásolt tervezetével. Szerintünk az a hibája a tervezet eme részének, hogy egyszerűen fentartja kevés változtatással a régi rendet. Az egyes előadandó stúdiumokat felsorolja, <ie az előadásuk új módjáról nem szól. Az oly nagyfontosságú dogmatörténetet a nem kötelezett tárgyak közé sorolja, a mit pedig a budapesti javaslat egyenesen a dogmatikával kapcsol össze. Már most azt jelenti éz, hogy minden év^en, illetőleg félévben, mint eddig, minden tanár egész kurzusát előadja? Ez minden egyéb lehet, csak valódi tudományos oktatás nem! Némelyek azt felelik, hogy professzoraink tanszabadságuknál fogva eddig is megtehették, hogy tantárgyuknak egy vagy több fontos részét adták elő részletesen, a többire csak röviden rámutattak, a compendium idevonatkozó részének és szakirodalomnak tanulmányozására kötelezték a hallgatókat. Tudtunkkal azonban nem igen tették ezt. A tudományos képzés pedig megköveteli a magas színvonalon, álló részletes tudományos tárgyalást. Ez pedig kizárja az egész tárgykör teljes előadását. Mi nem elégednénk meg azzal, hogy a tanár tetszésére bízzuk, hogy az eddigi kurzus-rendszert tartja-e meg, vagy-valódi tudományos módszert alkalmazzon, hanem kötelezővé kellene tenni a szaktárgy részletes, beható, tudományos tárgyalását, a kompendiumnak csak egyik segédeszköz gyanánt való használatát, szakirodalom olvas-