Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-09 / 6. szám

nak a nemes hagyományát ápolja, a kinek nevét viseli és megérdemli a jó lelkek erkölcsi és anyagi támogatását. A krisztusi hit és szeretet örök evangéliomát hirdeti és gyakorolja, hogy ebben a sok testi bajjal és lelki nyomorúsággal küzködő országban is virágozzék az Istenfélelem, a lelki békesség és a megváltó szeretet. Működéséről való részletesebb tudósítás a jövő hónapban megjelenő egyesületi Évkönyv-ben olvasható, melyet bármely érdeklődőnek készséggel bocsát rendelkezésére az egyesület vezetősége. Figyelő. Az amerikai magyar ref. egyházak ügyéhez. A mint az „Amerikai Magyar Reformátusok Lapjá"-nak egyik legutóbbi számából látjuk, a konventi elnökség Z?eífe<László kiküldött útján ismét érintkezésbe lépett a nem csatlakozott magyar ref. gyülekezetekkel a nagyon kívánatos békesség létrehozása végett. S a mint a jelek mutatják, a nem csatlakozottak részén is meg volna a hajlandóság a békére. Bár másfelől meg azt is látjuk, hogy az alapelvek tekintetében még igen nagy az egymástól való távolság. Azt olvassuk a nevezett közlönyben, hogy az amerikai Reformed Church kebelébe tartozó pittsburgi magyar egyházmegye a mult év decz. 17-én, Homesteadon rendkívüli közgyűlést tartott, a melyen a presbiterián egyház fennhatósága alatt levő magyar gyülekezetek is képviselve voltak, s jelen volt Bede László konventi kiküldött képviseletében Borsos István utazó misszionárius lelkész és a missziói hatóság képviseletében Souders superintendens. A gyűlésen felolvasásra került Bede László konventi kiküldött átirata a csatlakozás ügyében. Hogy mi volt ebben az átiratban, a tudósítás nem mondja el részletesen. Annyit azonban sejtetni enged, hogy nem épen a legszerencsésebb hangot és argumentácziót használta, mivel a gyűlésen erős hangú tiltakozások emelkedtek ellene. A mi a csatlakozás ügyét illeti, mindennek daczára is békülékeny hangok hallatszottak. A főkérdés csupán az volt, hogy mily alapokat vessenek a csatlakozásnak, miként maradhatnak a csatlakozás után is jó viszonyban az eddig fentartóként működött amerikai egyházi hatósággal és miként lenne biztosítható az amerikai magyar ref. egyházak jövendő szabad fejlődése. Kalassay Sándor, az egyházmegye elnöke azt a véleményét fejezte ki, hogy a leghelyeseab megoldás az volna, ha a konventi elnökség chartert (szabadalom levelet) eszközölne ki az összes amerikai magyar ref. gyülekezetek részére, a mely mellett azok, mint külön amerikai denomináczió (vallásfelekezet) szerepelhetnének és működhetnének. A mi pedig az eddigi amerikai fentartó egyházhoz való viszonyt illeti, a legjobb volna nnak részére, eddigi támogatása elismeréséül, egy hálalapítványt tenni. A gyűlés pártolta Kalassay véleményét és annak pontozatokba foglalására bizottságot küldött ki. Hallani kívánta azonban ebben a kérdésben Souders szuperintendens véleményét is. Souders erre a következő nyilatkozatot tette : „Valahányszor véleményt kérnek tőlem ebben a szerencsétlen ügyben, a véremet forrni érzem, s a legnagyobb önmegtartóztatásra van szükségem, hogy a méltatlankodás kifejezéseit elkerüljem. Először általánosságban beszél s néhány történeti tényt akar ez alkalommal felemlíteni. 1. Minden magyar református gyülekezet saját jószántából jött mihozzánk, nem erőszakoltunk egyet sem, csak szivünkre öleltük őket tesvérek gyanánt, akkor, a midőn önelhatározásukból hozzánk jötiek segítségért, s a magyarországi egyház, nemhogy gáncsot talált volna e dologban, de a legnagyobb dicsérettel emlékezett meg eleinte a magyarok között kifejtett munkásságunkról. 2. A mi áll a gyülekezetekre, ugyanaz áll a lelkészekre is. Mi azokat az embereket tettük a gyülekezetek élére, a kiket hazulról ajánlottak és küldöttek s most is azokat fogadjuk be tanítók gyanánt intézeteinkbe, a kiket a magyar ref. lelkészi kar vagy egyházmegye ajánl.* Majd később a presbyterián egyház is elkezdte a munkát, s természetszerűleg az okozott némi súrlódást és támadt nehézség, de nem legyőzhetetlen. Ma is azt hisszük, hogy az együttműködés a presbyterián egyházzal nincsen kizárva. A magyarországi ref. egyház ajánlata törvénytelen úton jött Amerikába, mert sem nem a syinodhoz, sem nem a classishoz, sem nem a gyülekezetekhez, hanem az egyes lelkészekhez intézték azt. Miután ez nem sikerült, egy újabb kísérletet tettek dr. Antal Gézával. Ez a keresztyén gentleman megnyerte mindnyájunk tiszteletét és becsülését, s elmentünk vele a méltányosság utolsó határáig; megengedtük, hogy sorra látogassa gyülekezeteinket s megkérdezze azok véleményét. A gyülekezetek kivételnélkül mind (?) hűek maradtak mihozzánk. Most ismét jön egy ajánlat, melynek czélja az egyesítés; de azt soha el nem érhetik. Tegyük fel, hogy mi lemondunk a munkáról: a methodisták, baptisták, kongregácziónalisták azonnal felveszik azt, hiszen eddig is csak a reánk való tekintettel nem kezdtek munkát a magyarok között. Hát majd jobb lesz az, ha idegen vallásfelekezetek között szóródik szét a maroknyi magyarság ; nem jobb, ha védelmet, oltalmat nyernek ott, hova isteni és emberi jogok szerint tartoznak ?! A mi a hálaalapítvány eszméjét illeti, testvérek, bátran mondhatom, hogy egyházunk határozottan visszautasítja az ilyen remunerácziónak még a gondolatát is. Mi nem pénzért dolgoztunk a magyarok között, hanem hogy terjesszük közöttük Istennek országát. A csatlakozásnak a legszomorúbb oldala nem az, hogy e nép baptistává, metho* Ebben a tekintetben tévedésben van Souders, mert bizony vannak ott olyan lelkészek és theologusok, a kiket se a magyarországi lelkészi kar, se pedig valamelyik egyházmegye nem ajánlott. Szerk.