Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-11-01 / 44. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Hirdetési díjak : Két hasábos egész oldal .... 40 kor. Fél oldal 20 kor. Negyed oldal 10 kor, Nyolczad oldal 5 kor. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTYÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Kálvin-tér 7. sz., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. intézendök. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. TARTALOM. Vezérosikk : Dr. Darányi Ignácz a felekezeti békéről. — Október 31-én. Andrássy Kálmán. ~~ Tárcza: Vessük kezeinket az eke szarvára! — Belföld : A dunamelléki reform, egyházkerület közgyűlése. Egyházkerületi segélyek. Segédlelkészek elhelyezése a dunamelléki ref. egyházkerületben. — Régiség: Abaujvármegye a jezsuiták ellen. 1455. Révész Kálmán. — Irodalom: — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat: — Különfélék. — Hirdetések. Dr. Darányi Ignáez a felekezeti békéről. A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlését dr. Darányi Ignácz főgondnok hosszabb beszéddel nyitotta rneg, a melyben felekezetközi viszonyainkat illetőleg a következőket mondotta: Ritkán szoktam szíves figyelmüket felszólalásommal igénybe venni, ezúttal azonban kivételt teszek, mert némelyeket elmondani óhajtanék. Mindenekelőtt engedjék meg, hogy heteclfél év előtt tartott főgondnoki beiktató beszédemből egy rövid részt megismételjek: „Világszerte látjuk feltűnni a felekezeti túlvitt érzékenység jelenségeit. A túlvitt érzékenység pedig sohasem az erőnek, az mindig a betegségnek a jele. Azt hiszem, nekünk kötelességünk mindent előmozdítani, a mi a vallásosságot és hitet emeli és fejleszti, de egyszersmind épp oly eréllyel és következetességgel mindent kerülni és hátráltatni, a mi a felekezeti szűkkeblűséget és gyűlölködést mozdítja elő. Ez legyen a mi legfőbb törvényünk is egymás között és más felekezetekkel szemben. Nincs ország, melynek a kölcsönös türelemre annyira szüksége volna, mint Magyarországnak. Bárhová tekintsünk a földtekén, protestánsokat majdnem mindenütt fogunk találni, de magyarokat vagy fajrokonokat ezen a földön kivül nem találunk." Nem is tehetem fel, hogy a magyar nemzet elzárkózhatnék attól, hogy egyházunk megerősítése szempontjából a sötét századok mulasztásait tőle telhetőleg helyreütni és kiegyenlíteni ezentúl is ne iparkodjék. Ha pedig netalán mégis jönnének olyan idők, a melyek a lelkiismereti szabadságra és azzal együtt egyházunkra komoly veszélyt jelentenének, akkor mindannyian egy emberként, ott leszünk! De ott lesznek — hitem szerint — velünk együtt, felekezeti különbség nélkül, mindazon felvilágosodott polgárai e hazának, a kik hazájukat igazán szeretik és a kik tudják és érzik, hogy a lelkiismereti és politikai szabadság ikertestvérek és a ki az egyiket támadja, az már a másiknak is assa a sírját. De nem volna helyén mindig csak külveszélyekre gondolnunk: belülről is fenyegethet veszély bennünket. Ha valaha megfogyatkoznék az a hitbuzgóság és az a szellem, melynek fenmaradásunkat köszönhetjük s a mely ma is egyházunk támaszát és talpkövét képezi; ha azt, a mi számban és erőben hiányzik, nem iparkodnánk bölcseségben és kitartásban kipótolni, akkor igenis belső veszély is fenyegethetné egyházunkat. Fejleszteni és erősíteni kell az egész vonalon egyházi életünkben a protestáns önérzetet. A protestáns egyház nagy világtörténeti missziót teljesített. Megengedem, hogy egyházunknál a külső hatás eszközei vajmi kevesek; elismerem, hogy egy anyagias korban az emelkedő igények mellett szerény eszközeink a küzdelmet megnehezítik! Elismerem azt is, hogy a kor irányában vannak áramlatok, a melyek egyházunk fejlődésének nem mindenben kedveznek; de azért nem szabad csüggednünk. Abban a szabad szellemben, a mely egyházunkat áthatja, a szabad vizsgálódásban és fejlődésben oly őserő lakik, a melyet nem szabad kicsinyelnünk. Még a jelen korban is nagy világbirodalmak keletkezése, fejlődése és emelkedése mutatja, hogy egyházunk a nemzetek fejlődését nem csak nem akadályozza, hanem annak szelleme és nevelési iránya ezen fejlődést hatalmas arányokban előmozdítani is képes. Felekezetközi viszonyainkban legyünk éberek, mint a hű pásztorok. Ha valamely sérelem ér bennünket, azt az illetékes fórumok előtt határozottsággal, azonban épp oly tárgyilagossággal is iparkodjunk orvosolni, de szükség nélkül ne általánosítsunk. A lényegtelent a lényegestől mindig