Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-09 / 6. szám

A gyülekezetet rendesen így szólítják e kötet írói: „kedves atyámfiai!" Sokkal helyesebb a kedves szó helyébe keresztyént tenni. A kedveskedést a keresztyén szószékről, szerintünk, el kell távolítanunk. A keresztyén atyámfiai, keresztyén testvéreim, vagy keresztyén gyülekezet megszólítás felel meg a keresztyén igehirdetés természetének. A kötet írói közül sokan és sokszor Galgotának írják a Grolgothát. Hibás és kijavítandó. A katholikus szót használják a római katholikus helyett. Legalább mi ne nyilvánítsuk magunkat eretnekeknek, ha római hitű atyánkfiai megteszik is veliink azi. Bántó, hogy Isten nevét sokan és sokszor kis betűvel írják. A tökéletes lény, a mindenható Atya szent neve legalább annyi tiszteletet megérdemel, mint Fia neve, melyet állandóan nagy betűvel írnak. Isten neve tulajdonnevek módjára írandó ; csak földi dolgokra használva irandó kis betűvel. Mi e beszéd I. kötetének értéke? Irodalmi színvonalon álló nyelve az egyik jelessége. E jelesség mellett egy hibát kell felemlítenünk. Nagyon sok beszédnek hibás a szervezete. Ertjük és becsüljük azt az eljárást, hogy a matematikai módszert kiküszöbölték a beszédírók a beszédek diszpozicziójából és egész világából. A XVII. században Descartes, a század egyik főtudományának, a mathematikának egyetemesítésével a mathematikai módszert vitte be a filozófiiába. Hatása oly nagy volt, hogy a XVII. századbeli protestáns skolasztika és a XVIII. századbeli raczionalizmus prédikálásába is átment e módszer, s egyes szálai korunkig lenyúlnak. Nagyon módjával keli bánnunk vele a beszédek diszpozicziójánál. De e helyes vigyázat nem jogosít fel a beszédek hibás szervezésere; sőt a mathematikai felosztások és azok felsorolásának elkerülésével helyes, rendszeres alkotásra kötelez ós segít. Mennyiben felel meg e gyűjtemény a bevezetésül szolgáló homiletikai programmnak? Mert ez nemcsak a szerzőnek, hanem nagyjában az egész beszédtárnak irányjelzője. Csak nagyjában felel meg. Igen, személyes keresztyén életet prédikálnak az írók, de a mellett idegen szerzők átdolgozását használják és közlik, még pedig elég nagy számban, úgy hogy a kötet legértékesebb csoportjának, az egyházi beszédeknek körülbelül fele, idegen prédikátorok után való átdolgozás. Több eredeti beszédet szeretnénk látni az önálló személyes keresztyén élet gazdag forrásából. A biblia kultúrájának kihaltságáról szóló túlzó beszédét a bevezető értekezésnek — megczáfolja a biblia alapján álló igehirdetése e kötetnek, mely a bibliában található istenigéllek örökértékét hirdeti. Az igehirdetés harmadik tényezőjének, a gyülekezet szellemi-erkölcsi minőségének ismeretét és az annak megfelelő igehirdetést nem igen találtuk fel e kötetben. Meglehetősen egyforma, elég magas a beszédek szilivonala, némelyik meg ennél az átlagosnál magasabbra is emelkedik. A modern liberális theologiai álláspont a beszédtárgyak kiválasztásában és feldolgozásában észrevehető. A szertartási beszédekben, különösen a halotti beszédeknél, az erőteljes keresztyén szellemet nem találjuk meg, egy-két beszéd kivételével. A bibliarnagyarázatokban erőteljes keresztyénség áradoz. Az egyházi beszédekben is találunk egy-egy erőteljesebb keresztyén tartalmút. Mi erőteljesebb, mélyebb keresztyénséget szeretnénk látni, olvasni, érezni e kötetnek sok helyen sekély, kevés helyen mély keresztyénségénél. Turgenyev egyik prózában írt szép költeményének az elmondott történetből levont igazságát mi is érezzük, hogy t. i. csakis az összes emberek arczához hasonlító arczú lehet Krisztusunk ; de azt is valljuk, hogy 0 az örök Istenség személyének kimetszett bélyege, kinek arczán az abszolút istenfiúság glóriája ragyog, s 0 az egész emberiség Üdvözítője. Az egész Krisztusnak hirdetését természetesen e kötetben is szivesebben láttuk és többre becsültük volna. v&régs Jm

L BELFÖLD. Megjegyzések az adóreform életbeléptetéséhez és még valami. (Folytatás és vége.) Ehhez azonban szükséges volna az egyöntetű eljárás, még pedig sürgősen s előbb, mint a protestáns egyházaknak e czímen adandó segély törvénybe iktattatnék. És itt térek vissza arra, a mit czikkem elején említettem, hogy t. i. az új adórendszer életbeléptetése felbomlasztja a felsőbaranyaí egyházmegyének legtöbb gyülekezetét. Mert ne higyje azt senki, hogy a baranyai egyházak örömmel üdvözölnék az új törvényt, mely épen az ő könnyebbségükre hozatott. Sőt inkább !... Még azokban a nem-kongruás egyházakban is, a melyekben lelkészünk igyekezett meggyőzni híveit az új adórendszer előnyeiről, nem fogadták el annak életbeléptetését, még pedig legtöbb esetben azért, hogy vagy sokkallották a papnak a fizetését, vagy semmi terhet sem akartak többé elvállalni. Egy ostoba jelszó kapott itt lábra, hogy t. i. államosították a papokat s így többé azokat a nép nem fizeti s épen ezért földjeiket is el kell venni. (Modern szekularizáczió.) Ez a főérv. A mit még ezenkívül mondanak, azt szükségtelennek tartom felemlíteni; de a tény felemlítése elől nem zárkózhatom el, hogy t. i. több egyházban megtagadták az adókulcs elfogadását. Ez azonban csak az első időben történt, a mikor — valljuk meg — a kongruás lelkészek sem igen rajongtak az új törvényért s híveiket sem igyekeztek kedvezően hangolni, a fentebb bővebben fejtegetett okok miatt. Most azonban