Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1908-02-09 / 6. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Református Prédikátori Tár. Szerkesztette ifj. Péter Károly, alsó-sófalvi ref. pap, udvarhelyi esperes. I. kötet. Székelyudvarhely. 1907. Ára 3 korona 20 fillér. (Folytatás és vége.) A második, családtag esketésére való, Pásztortól, „Legyetek egy szív és egy lélek" czímmel és annak megfelelő tartalommal. Szép szavak, okos tanácsok komplexuma ; de egyáltalában nem keresztyén tartalommal ékeskedő beszéd. Az aranymenyegzői beszédet Yajda Ferencz írta. A ritka alkalomnak megfelelő, nemes hangú, becses, biblikus beszéd. Ezek után egy konfirmácziói alkalomra készült és helytelenül úrvacsorai ágendának nevezett úrvacsorai beszéd van a gyűjteményben. Ravasz László írta. Megragadó beszéd, mely e két kérdésre: kinek az emlékére és mit cselekedjünk, igen szépen felel meg, de az úrvacsora jelentősége nincs eléggé kidomborítva benne. Az értünk meghalt Jézusról beszél, de az egyetemes emberiség iránt való végtelen szeretet és az Atyának való feltétlen engedelmesség, mint halála két hatalmas motívuma, nincs feltüntetve. Theologiai álláspontja akadályozta szerzőt ennek kifejtésében. Van még e csoport végén egy zászlóavatási beszéd és ima Pásztortól, melyet dalkör zászlóavatására, vagy szentelésére írt. Értékes alkalmi beszéd és ima, de ... kérdés: meddig megyünk az avatásoknak és szenteléseknek régi református keresztyén életünkben ismeretlen világában? A pápizmus módszerét ültetjük át, valamennyire mérsékelt formában, ref. egyházunk életébe ? Tudjuk, hogy kiválóbb lelkészeink is, és már előbb is megtették ezt. Tudjuk pl. hogy Fejes István egy emberöltővel ezelőtt a zempléni honvédzászlóalj lobogóját, ha nem is avatta fel, de arra az alkalommra egyházi beszédet írt és mondott. De akárki tette s teszi, a tiszta keresztyén szellemmel ellenkezik. Még az egyházi énekkarok, egyesületek zászlóját sem helyes így avatni és szentelni, annál kevésbbé a más társadalmi körökét, egyletekét. Tegyék ám ezek és amazok külön a maguk körében, hivatalos lelkészi és egyházi közreműködés nélkül. A lelkész mint egyén, mint a társadalom, vagy épen, mint az egyesület tagja, beszélhet ilyen alkalommal, — de nem, mint a református egyház lelkipásztora. Ez utóbbi módszer sem a modern, sem a poziitv protestáns felfogással nem egyezik meg. Minden dolog önmagában s használatában hordja értékét. A szertartási beszédek utolsó csoportja gyászbeszédeket, orácziókat közöl és pedig hat darabot, melyek részint ravatalnál, részint a sírnál mondattak el. Az első, ifjú leány felett tartott beszéd, Pásztortól. Formás, ékes beszéd, emberi és isteni bölcseség és vigasztalás egyesítése, de nem hirdeti Azt, a ki a feltámadás és az élet. A második ugyanazon szerzőtől való és a czím szerint nagytehetségű ifjú felett mondta el szerzője. Tartalmas beszéd, de az örökélet hitének erős fénye nem ragyogja be. Helytelen a „tudáskodás" szó használata. A III. számú halotti prédikáczió, példás életű ember és egyházgondnok felett, Mai. 2, 6. alapigével. Az alapige a jelzett bibliai helynek csak két kiszakított mondata. Ez erőszakos kiszakítás nem helyes dolog. Azért történt, mert a többi része nem volt megfelelő a szerző czéljának. Ez sem teszi megengedhetővé a kiszakításnak, Viski Gyula mezőbándi lelkész által itt használt [módját. A beszéd a kiszakított bibliai mondásokat alkalmazza két részében az elhunytnak magán és közéletére. Az igazság törvényének emberi megtartását, a békességben s egyenességben való járást fejtegi; az elsőt magán, az utóbbit közéletre vonatkozólag. Világi bölcseség beszéde, keresztyén tartalom nélkül. A IV. lelkész felett mondott síri beszéd. Szerzője Ravasz János nyárádszeredai lelkész, marosi esperes. Azt fejtegeti, hogy a széleskörű sáfárkodás jutalma nem sötét koporsó és rideg sírhalom, hanem az örök és hervadhatlan koszorú, emberek és Isten részéről. Bántó és hibás benne az emberi szó túlsúlya az isteni felett. Az V., tanító felett tartott beszéd, Pásztortól. A tanítói munka glorifikácziója, — de nem azért a munkáért nyerjük, hanem élő hit által, az Isten ingyen kegyelme teszi fejünkre a dicsőség koronáját, a minek kifejtése és így a keresztyén tartalom hiányzik a beszédből. Az utolsó még legjobb a halotti beszédek csoportjában. A Jel. 14, 18. alapján van felépítve Ravasz Lászlónak e beszéde, melyet sokat közdött, művelt lelkű özvegy papné felett tartott. Az Úrban élő ember halálban való boldogságáról szól e tartalmas, költői szárnyalású beszéd. Azonban ebből is hiányzik a krisztusi vigasz teljessége. Az Úrban való halál boldogsága a Krisztus által van. Általában az összes halotti beszédekben túlsúlyban van az a beszéd, a mit Melanchton Luther felett tartott gyászbeszédében pogány módon való beszédnek nevez : az elhunyt magasztalása. Az evangéliomi vigasztalás ereje meg többé-kevésbbé hiányzik belőlük. A mi értékelésünk szerint kevés a keresztyén értéke ezeknek. A negyediknek jelzett harmadik csoport Robertsonnak az első korinthusi levélről irott kiváló magyarázataiból közöl nyolcz magyarázatot, Biró Sándor fordításában. A kiváló szónoknak mind történeti magyarázatban, mind az életre való alkalmazásban kitűnő magyarázatai valóban emelik a kötet értékét. A fordítás, illetőteg részben átdolgozás, egy pár idegenszerűségből és idegen szótól eltekintve, derék munka. Várjuk a folytatást. Még egy pár dolgot az egész kötetre vonatkozólag. Mindnyájan papoknak nevezik magukat e beszédtár irói, mint általában az erdélyi református lelkészek. Tudjuk a pap szónak eredeti szép jelentését (atya); de azt is tudjuk, hogy e szó az áldozó papság fogalmával nagyon összenőtt. Szerintünk sokkal helyesebb a lelkipásztor név, mely nagyon helyesen fejezi ki a bibliai egyetemes papság és a gyülekezeti vezető pásztorság egységét a református lelkészben.